Addio Stefano Stefani!

A jóságos nagyapaként tisztelt Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök kijelentette: „a német turistákat, természetesen, nagyon is szívesen látjuk!”.

Berlusconi a szükséges tiszteletkörök közepette persze nem mulasztotta el, hogy a konfliktust legalább részben ne hárítsa az azt eltúlzó sajtóra. Az örök bűnbakra való hivatkozás azonban ebben az esetben aligha indokolt. Aligha lehet ugyanis a médiának felróni, hogy éppen a turizmusért felelős állami hivatalnok becsmérelte a „szőke és sörtől böfögő hipernacionalistákat”, méghozzá nem véletlen elszólásban, hanem egy saját kezűleg, a La Padania című lap számára írt hozzászólás formájában. (Ez az újság az idegenellenes és erősen Európa-szkeptikus Északi Liga szócsöve, amelynek az inkriminált exállamtitkár is tagja.)

A közvélemény-kutatások szerint az olaszok 49 százaléka gondolja úgy, hogy Schröder jól tette, amikor lemondta szokásos pesarói üdülését. De a természetes erkölcsi igazságérzet mellett a jól felfogott anyagi érdek is megszólalt Itália lakóiban. Évente ugyanis mintegy tízmillió „tedesco” (azaz német) turista keresi fel Csizmaországot, s mintegy nyolcmilliárd eurót fizet ki azért, hogy megmászhassa a pisai ferde tornyot, Velence gondoláiban ringatózzon, vagy hogy megízlelje az igazi nápolyi pizzát. Talján földön Germánia lepirult fiai és leányai teszik ki a külföldi látogatók egynegyedét, s a szállodák lakóinak 40 százalékát, vagyis jelentősen hozzájárulnak a turisztikai húzóágazat boldogulásához.

Az idegenforgalom szempontjából meglehetősen ínséges időkben nem kerülte el az olasz vendéglátósok figyelmét az az írás, amelyben (nevető harmadikként) a The Guardian alternatív úti célokat kínálgatott az Olaszországba készülőknek. Az angol lap az antik romokért rajongóknak Róma helyett Athént, a művészet kedvelőinek Firenze helyett Mexikóvárost, a festői tájak szerelmeseinek az Amalfi-partvidék helyett Dalmáciát, Toszkána helyett pedig Dél-Franciaországot ajánlotta.

Az olasz szállodaipar képviselői és a Schröder által bojkottált, Adria-parti Marche tartomány vezetői egy emberként követelték Berlusconitól a természeti csapáshoz hasonlított Stefani menesztését és felvetették a várható veszteségek jóvátételének kérdését is. A kancellár jövő évi visszatérésének bejelentése előtt ugyanis az olasz idegenforgalmi cégeket tömörítő szövetség, az Astoi szakemberei 350 ezerre becsülték azoknak a németeknek a számát, akik Itália kék ege helyett más országok könnyű fellegei alatt keresik majd a napfényt. Az olasz vendéglátók a kormányukkal szembeni kemény fellépés mellett átfogó „kellemkampányba” kezdtek a német nyaralók kiengesztelésére. Az északi utazókat a többi között virágokkal és ingyen-borral igyekeznek visszaédesgetni. ĺgy tesz Stefano Stefani szülővárosa, Vicenza is. Maga a távozó államtitkár, akinek egyébként húsz évig frankfurti felesége volt, s aki állítólag a német autók megszállottja, a Bildnek adott nyilatkozata szerint e szavakkal „vonult vissza az olasz nép szolgálatától a padánai nép szolgálatába”: Ich liebe Deutschland!

Róma, 2003. július