A vadvilág is megszenvedi a háborúkat Afrikában

A Nature című folyóiratban közölt tanulmány készítői azt vizsgálták, hogy az Afrikában évtizedek óta zajló konfliktusok milyen hatással vannak a nagytestű állatok populációira. A kontinens védett területeinek több mint 70 százaléka esett bele valamelyik háborús övezetbe az 1946 óta eltelt időszakban, vannak köztük, amelyek többször is.

A kutatók a kontinens területének egészét vizsgálták az elmúlt 65 évre visszamenőleg, és tíz olyan tényezőt – köztük a háborút, a szárazságot, az adott faj egyedeinek méretét, a védett területeket és a népsűrűséget – vettek számításba, amelyek befolyásolhatják az állatok populációit.

Az eredmények szerint a háborúk gyakorisága van a legnagyobb, míg – az emberáldozatok számával mért – súlyosságuk a legkisebb hatással a populációkra. „Már egy nagyon kis konfliktus is, ha nagyjából 20 évente fordul elő, elegendő a populációk zsugorodásához” – mondta a tanulmányt vezető Josh Daskin, a Yale Egyetem ökológusa.

A szakember szerint azokon a területeken, ahol a leggyakrabban dúlnak konfliktusok, 35 százalékkal csökken az emlősök populációinak mérete minden háborús évben.

Rob Pringle, a Princetoni Egyetem munkatársa szerint noha az állatok egy részével a kereszttűz vagy az aknák végeznek, a háború elsősorban a társadalmi és gazdasági viszonyokat változtatja meg, amit az állatok is megsínylenek.

A háborús övezetekben vagy azok közelében élő emberek szegényebbek és éhesebbek. Ezért többet vadásznak védett állatokra, hogy megegyék őket, vagy szert tegyenek az értékes testrészeikre. A természetvédelmi programok nem rendelkeznek elegendő anyagi erőforrással, és valójában lehetőségük sincs megvédeni ezeket az állatokat a háborús időszakokban.

Az esetek többségében az állatok egy része átvészeli a háborúkat. A kutatók mindössze hat olyan esetet találtak, amely esetén teljes populációk pusztultak ki, például egy ugandai park hatalmas zsiráfpopulációja, amely az 1983 és 1995 közötti időszakban dúlt két polgárháború idején veszett oda.

A kutatások eredményei azt mutatják, hogy legnagyobb mértékben a zsiráfok, a kis kuduk, a dél-afrikai antilopok, az impalák, a vízi antilopok, a gnúk, a zsiráfnyakú gazellák, a Grant-gazellák, a varacskos disznók, a Thompson-gazellák, a tehénantilopok, a nyársas antilopok, a lantszarvú antilopok közé tartozó jimelák és a Grévy-zebrák száma csökkent. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajokat tartalmazó vörös listája a veszélyeztetett kategóriába sorolja az oroszlánokat is. Az állományt Nyugat- és Közép-Afrikában regionálisan a kihalás veszélye fenyegeti, Kelet-Afrikában pedig regionálisan veszélyeztetett állat. A szakértők az oroszlánon kívül három afrikai emlőst, a leopárdot, a zsiráfot és a csimpánzt választották ki kiemelt védelemre.

Az egyes háborús övezetekre koncentráló korábbi tanulmányok bizonyos populációk zsugorodását, mások növekedését tapasztalták. Daskin szerint az Észak- és Dél-Korea közötti demilitarizált övezet például kedvező körülményeket biztosít a vadvilág számára, hiszen „immár csaknem hét évtizede szinte valódi parkként működik”.

Greg Carr amerikai filantróp és a mozambiki Gorongosa Nemzeti Parkkal együttműködő nonprofit szervezet vezetője szerint a mostani eredmények egyáltalán nem meglepőek. A park vadállománya megcsappant az országot sújtó polgárháborúban, ám Carr inkább a szegénységet, és nem a háborút tartja felelősnek a visszaesésért. Mint fogalmazott: „háborúban vagy anélkül, a szegénység mindig is fenyegetést fog jelenteni az afrikai vadvilágra”.

A kutatók szerint Gorongosa esete nem csupán azt mutatja meg, hogy a háború milyen hatással van a vadvilágra, hanem azt is, hogy az állatok milyen gyorsan képesek regenerálódni. Daskin szerint az 1992-ben véget ért polgárháború pusztító hatással volt ugyan a területre, mivel a katonák levadászták az állatokat, de a vadállománynak mostanra sikerült regenerálódnia és elérnie a háború előtti szint 80 százalékát. (MTI)