A Türkmenbasi versei

Függetlenségi szobor az elnök alakjávalReuters-felvételA hazájában nemes egyszerűséggel csak Szerdárként (vezér) emlegetett államfő 62 éves korában lett első kötetes poéta. Az Áldassék a népem című versgyűjtemény művészi értékére azonban garancia, hogy Nyijazov – saját bevallása szerint – már kiskorában is nagyon szerette a költészetet. Világszerte ismert költővé korábban csak azért nem válhatott, mert közbeszólt a sors. A 12 éves Szapar álmában megjelentek az angyalok és azt tanácsolták neki, ne fecsérelje az idejét holmi versekre. Inkább készüljön igazi feladatára, a türkmén elnöki posztra. ĺgy aztán, mi mást is tehetett volna Türkmenbasi, mint hogy egészen addig elnyomja művészi hajlamait, amíg népe Atyjává nem választják.

Szaparmurat Nyijazov irodalmi tehetségét néhány évvel korábban már megcsillantotta, igaz akkor a prózai műfajban tündökölt. Ruhnama című műve, a türkmének „lelki alkotmánya” bestseller a helyi könyvpiacon, ami érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy a szentté nyilvánított írás kötelező iskolai tananyag. Egyes rosszindulatú vélemények szerint a Ruhnamán kívül mást nem is tanítanak a türkmén iskolákban.

A tananyag most alighanem kibővül Türkmenbasi verseskötetével is. A mű iránt megnyilvánuló „össznépi imádat” fényében ugyanakkor némileg meglepő, hogy az első kiadás mindössze tízezer példányban jelent meg. A kötetet, sajnos, még egyetlen világnyelvre sem fordították le. A fejezetcímek azonban sokat elárulnak: „Az én Türkmenisztánom”, „Fiatalkori versek”, „A türkmének sorsa, az én sorsom”, a József Attila-i ihletésű „Mama” és végül a „Fehér gabona”.

A könyv első szerencsés olvasói a türkmén kormány és a Halk Maszlahatinak (népi tanács) nevezett törvényhozás tagjai lehettek. Az elnök a kabinet ülésén állítólag maga olvasott fel költeményeiből a minisztereknek. Rossz nyelvek szerint számtalan bakival tarkítva, olyan benyomást keltve, mintha a szerző maga is először látná a saját verseit.

Akár így volt, akár nem, a türkmén honatyákra olyan mély benyomást tettek a költemények, hogy múlt heti ülésükön hálából élete végéig tartó elnökséget szavaztak meg a Vezérnek. Kiegészítésül Türkmenbasi magkapta az Arany Évszázad érdemrend mindhárom fokozatát és a Türkmenisztán nagy írója címet is.

A türkmén nép Atyja azonban nemcsak szerény, hanem mélyen demokrata elkötelezettségű ember is. Ezért már másnap lemondott mindkét címről és az érdeméremről is. Egy államférfi mégse váltsa aprópénzre magát! Különösen, ha magáról a nagy Szerdárról, a szabadidejében a balettet is megreformáló költőfejedelemről van szó, akinek egyetlen szava elég ahhoz, hogy másnap valamennyi hazai vállalat – lett légyen az állami, vagy magántulajdonban – azonnal kétszeresére emelje a dolgozók bérét. Minek is kellene az életfogytig tartó elnökség Türkmenisztán ötszörös hősének, a haza legkiválóbb anyja szülte fiúnak, amikor egy három évvel ezelőtti alkotmánymódosítás alapján mandátuma amúgy is meghatározatlan időre szól. A választásokat pedig – ha egyáltalán lesznek – arra az időpontra jelöli ki, amikor neki tetszik.

Türkmenbasi korábban úgy nyilatkozott, 2008–2010 környékén írja majd ki az elnökválasztásokat. A mostani parlamenti határozat az élete végéig tartó elnöki mandátumról pedig megerősítette abban a hitében, hogy nincs értelme előbb nekirugaszkodni a megmérettetésnek.

A nép bizalma jeleként fogadom a képviselők döntését – fogalmazott minden türkmének Atyja. A választásoktól félnivalója mellesleg aligha lehet Türkmenbasinak. Ha újraindul, aligha kétséges, hogy – legkevesebb 99,9 százalékot kap. A vezér ugyanakkor azt is közölte a honatyákkal, hogy személyére elég figyelem irányult már és felszólította őket, hogy a továbbiakban inkább az ország problémáival foglalkozzanak. Igaz, azt, hogy pontosan mik ezek a problémák, Türkmenbasi nem részletezte, a képviselők pedig – velük született szemérmességükkel – szégyellték bolygatni a kérdést.

Az össznépi hála eme áradó megnyilvánulásából Türkmenbasi mindössze azt – az egyébként saját maga által javasolt – parlamenti határozatot fogadta el, amelynek értelmében Türkmenisztánban átnevezték a hónapokat. A türkmén nép Atyja mégsem lehet alábbvaló a római császároknál. ĺgy a januárt ezentúl Türkmenbasinak, a szeptembert Ruhnamának nevezik. Az április névadója az elnök – egy földrengés során elhunyt – édesanyja, Gurbanszultán-edzse lett.

Moszkva, 2002. augusztus