A TikTok-alkalmazott munkaköre: uniformizált felhalmozás

A „restock, declutter és organi­zing” (újrafeltöltés, szelektálás és rendszerezés) témájú videók a TikTokon a koronavírus-járvány ideje alatt váltak népszerűvé, mivel ekkoriban az alkalmazás a közösségimédia-platformok legnézettebbje volt. Catherine Benson egyike volt az elsőknek, aki ilyen formátumú videót készített, melyre rekordmennyiségű, 19,2 millió lájkot kapott. De miért lehet ennyire népszerű valaki csupán azzal, hogy bevásárol, elrendezi a termékeket, és mindezt videóra veszi?

A videótípus legnépszerűbb fajtái a „kitchen restock” (konyhai termékek feltöltése), „guest bathroom restock” (vendégek számára fenntartott fürdőszoba feltöltése), az „organize my makeup with me” (rendszerezzük együtt a sminkjeimet) és a „pack my bag with me” (pakoljunk be együtt a táskámba). A legextrémebb, ilyen típusú TikTok-felhasználó talán a „dizájner jégkockákat” készítő és rendszerező Junie Kim, aki különböző formájú, ízű és színű jegeket kreál (például rózsásat, csillámosat, kávésat vagy maci alakút), és egy, kizárólag a jegei számára fenntartott fagyasztója is van. (Igen, „minek?”, merülhet fel a kérdés, de a későbbiekben ezt is megmagyarázom.)

A restockvideók többnyire 30-60 másodperces, zene nélküli, ASMR-típusú videók. Ez utóbbi nem új dolog, már a 2010-es években is találkozhattunk vele a YouTube-on. Az ASMR (Auto­nomous Sensory Meridian Response – „önmagától bekövetkező érzékszervi csúcshatás”) olyan esetekben következik be, amikor egy megnyugtató hangot hallunk, vagy szép látvány fogad minket – a mi esetünkben ilyen a tárolók összekoccanásának, a csomagolások felbontásának hangja vagy pont az, hogy szépen, egységesen rendszerezett hűtőszekrényt, fiókot látunk. Tehát ezért nézzük: megnyugtatja az érzékszerveinket.

Nem mehetünk el azonban szó nélkül a tény mellett, hogy egyfajta „nekem is ez kell” vágyat érzünk, amikor a sokadik esztétikus hűtőpakolászást látjuk. De vajon miért? Aligha gondolunk bele jobban: nem az uniformizált tárolókat, nem az üdítőautomata-mennyiségű kólát, de még csak nem is az egyencímkéket akarjuk, hanem az esztétikus összképet, az átláthatóságot. (És talán valóban erre lett volna a leginkább szükségünk a járvány idején.) De ahhoz aligha kell egy hadseregnek is elegendő élelmiszert, kávét és minitörlőkendőt beszereznünk, ha egyedül élünk.

„Hogy van ennyi szabadideje?” – olvashatjuk sokszor a restock­vi­deók kommentszekciójában. A válasz pedig az, hogy nincs. A Tik-Tok-influenszerkedést az illető valószínűleg munkaidejében csinálja, hiszen minden ilyen videó leírásában láthatjuk, hogy az illető által használt műanyag dobozokat, címkéket, tárolókat, minihűtőket megvásárolhatjuk a megosztott linken, melyre ha rákattintunk, az influenszer részesedést kap a pénzünkből. A megvásárolt élelmiszereket pedig leírhatja üzleti kiadásként.

„Miért vesz hat csomag sonkát, hányan laknak a házban? Mi lesz azzal a ketchuppal, ami nem fér bele az egyentárolóba? Kidobja? Hova teszi a maradékot? Mi lesz, ha a jövő héten szőlő helyett epret kíván? Újra felcímkézi a tárolót?” – merülnek fel bennem sorra a kérdések. Richard Sales tiktoker azt mondja, az ember szívesen töltené fel csupán félig a dobozt, azonban a nézők sokkal jobb ASMR-élményt kapnak, ha tele van. És ez így is van, azonban innen is láthatjuk, hogy a minihűtők, a tökéletesen rendszerezett fiókok és szekrények nem az illető valós élete, „csupán” a munkája. 

A restockvideók tehát vágyat ébresztenek bennünk egy esztétikusabb, felhalmozásban gazdag és mű élet iránt, ami talán egy posztszocialista országban még veszélyesebb, mint bárhol máshol, ugyanis értelemszerűen jobban vágynak a felhalmozásra azok, akik egykor nélkülöztek.  Képzeljük csak el, ha az 1990-es évek előtt láttunk volna restockvideókat. Utópisztikusnak tűntek volna. Most, 2024-ben pedig az utópia disztópiává alakult: népszerű a felhalmozás, bármit megvehetünk, amit csak szeretnénk, miközben nyakunkon a globális felmelegedés, az olcsó termékek pedig nem a minőségük, hanem a dolgozók alulfizetése miatt kerülnek annyiba, amennyibe.

Mielőtt megvennénk valamit, ami uniformizált, szép és esztétikus, tegyük le a telefont, és írjuk fel egy papírra a tárgy nevét, majd tegyük fel a hűtőre. Olvadjon bele a családifotó-gyűjtemény, a  joghurtokhoz ajándékba kapott mágnesek és a világ körüli szuvenírek rengetegébe. Talán így fogjuk a leginkább látni, mi is a valódi érték.