A telefon előtörténete

Reis 1834-ben született, s tanár lett egy intézetben, ahol gyerekkorában tanult. Úgy látszik, ez elegendő szabadidőt hagyott a barkácsolásra, mert a háza mögötti fészerben a telefon elődje mellett konstruált egy háromkerekű járművet és egy vízórát is.

A feltaláló memoárjaiban megírta, hogy igyekezetében nem a hang továbbításának lehetősége vezérelte, hanem a fül működése iránti érdeklődés. Az egyik első, kezdetleges készülék megtekinthető a Taunus hegységben lévő Friedrichsdorfban, a Reis egykori házában berendezett múzeumban. Az adó egy fából faragott fül, sertéshólyag imitálja a dobhártyát, s egy áramvezetékhez kötött fémszalag a kalapácscsontot. Amikor a hanghullámok megmozgatják a membránt, az áramkör bezárul, vagy kinyílik. A vevő egy dróttal körültekert fém kötőtű volt, amelyet az áramlökések megmágneseztek, a rezonáló test pedig eleinte egy hegedű, később egy fadoboz volt.

Találmánya Reisnek sem hírnevet, sem gazdagságot nem hozott, s a dicsőséget Bell aratta le, aki egyrészt meghaladta Reis művét, amennyiben az adó és a vevő egyesítésével kétirányú kommunikációt biztosított, másrészt szerencséjére 1876-ban, amikor a telefont szabadalmaztatta, Amerikában már volt szabadalmi jog. Reis ekkor már két éve halott volt. A német feltaláló egyik tanár kollégája emlékirataiban szól egy Reis házában tartott bemutatóról. A feltaláló sógora az adó mellett, a kertben egy könyvből olvasott fel, Reis pedig a házban hangosan továbbadta közönségének azt, amit a vevőn hallgatózva megértett. Az egyik jelenlévő azonban gyanakodott, hogy Reis kívülről tudja a könyvet. Odalépett az adóhoz, s olyan, értelmetlen mondatokat mondott, mint például ez: „A ló nem eszik uborkasalátát”. A feltaláló ugyan nem értette pontosan, mit nem eszik a ló, de kétkedő vendégét sikerült meggyőznie arról, hogy készüléke működik.

A távhang-készülék többszörös átdolgozás utáni, a fülre már nem hasonlító változatának első szakmai bemutatója 1861-ben volt: a Frankfurti Fizikai Egyesület tagjai hallhatták, amint egy távolabbi szobában két személy zenélt: egyikük kürtön játszott, másikuk énekelt. Az Egyesület mai elnöke szerint a Reis féle telefonnal ugyan a zenét jobban lehetett venni, mint a beszédet, de időközben bebizonyították, hogy érthető beszédet is lehetett vele továbbítani.

A feltalálónak mindenesetre csalódást okozott a kollégák magatartása, mert azt várta volna, hogy az Egyesület tegyen valamit a találmány értékesítése érdekében, ám ez nem tartozott a testület feladatai közé. Segítettek azonban abban, hogy ismertté váljon, bemutatókat szerveztek neki s találmányának, s egy frankfurti cég el is kezdte szériában gyártani. Magánfelhasználók akkor még nem voltak, de szép számmal vásároltak belőle a szakemberek. Köztük volt Alexander Graham Bell is.