A tekintélytiszteletről

Talán meglepődik a kedves olvasó azon a kijelentésen, hogy a gyermekére leselkedő legfőbb, s akár egész életét beárnyékoló veszély nem egyéb, mint önnön haragja. A rosszul kezelt harag sérülést okozhat a gyermekben, sőt tönkre is teheti. Valamennyi jelenlegi és jövőbeni problémája – kezdve a gyönge tanulmányi eredménytől a megromlott kapcsolatokon át egészen az öngyilkosságig – összefügghet azzal, hogy nem tud megfelelően bánni a haragjával.

Az erőszak felőrli a családokat és a társadalmat. Egyedül nekünk, szülőknek áll hatalmunkban megtanítani gyermekeinket arra, mit kezdjenek a haragjukkal. A legtöbb családban ez mégsem történik meg; otthon a gyermekek általában a harag levezetésének helytelen és éretlen formáit sajátítják el. Ennek oka, hogy a szülők többsége maga is helytelen módszereket hozott hazulról, és ugyanezeket örökíti át gyermekeire.

Mivel a gyermekek alapjában véve kiszolgáltatottak, keresik a módját, miként vehetnék saját kezükbe életük irányítását. Ahogy növekednek, egyre inkább érezni és éreztetni akarják függetlenségüket. Ez önmagában nem baj, de fontos, hogy az önállósodás mindig életkoruknak és -helyzetüknek megfelelően történjék.

Szeretnénk, ha gyermekeink megtanulnák tisztelni embertársaikat és a tekintélyt. Ehhez tudniuk kell, hogyan oldják meg a konfliktusokat, amelyek immár nem egy játékszer, hanem megállapodások, emberi kapcsolatok és egyéb kényes kérdések miatt támadnak. Minthogy a harag helytelen levezetése népbetegség, az egyetlen remény gyermekeink számára, hogy a szülői házban megtanulják a helyes formákat. Minden bizonnyal azt a mintát fogják követni, amit otthon látnak. Sem a társadalom, sem a televízió nem fog nekik jó példát mutatni. Nyilván azt is szeretnénk, ha gyermekünk szilárd jellemű emberré válna, azaz józan gondolkodású, megvesztegethetetlen, érett, becsületes és kiegyensúlyozott volna. A szilárd jellemű ember lénye egységes, minden helyzetben ugyanazokat a jellemvonásokat mutatja.

A szilárd jellem kialakítását gyermekeinknél már kicsiny koruktól tanítgathatjuk, attól kezdve, hogy nyiladozik az értelmük. Azután, ahogy növekednek s mi kitartóan ismételgetjük, egyre mélyebben megértik és alkalmazni tudják majd az életben. A szilárd jellemű ember mindig u igazat mond, u megtartja ígéretét, u felelősséget vállal a magatartásáért.

Régebben olvastam valahol, hogy Károly herceg’ egy róla szóló könyvben úgy nyilatkozik, házastársi esküjét eleve nem azzal az elhatározással tette, hogy mindenáron meg is tartsa... A könyv megjelenése után egy anglikán egyházi méltóság a televízióban megkérdőjelezte, hogy ezek után Károly lehet-e egyáltalán Anglia királya. Ha ugyanis Isten előtt tett esküjét egyszer semmibe vette, mi a biztosítéka annak, hogy máskor nem teszi?

Gyermekeink ugyan nem tesznek királyi esküt, de az ő ígéreteik ugyanolyan fontosak, hisz magatartásuk hatással van társaikra, sőt a következő nemzedékekre is.