A szlovák sajtónak a magyarság az MKP-t jelenti

Miként értékelné a szlovák sajtó és a magyar kisebbség viszonyát?

Szlovákiában gyakorlatilag két önálló közösség jött létre: az egyik az etnikailag szlovák, a másik pedig az etnikailag magyar. Ez abból is kitűnik, hogy a magyar etnikai közösség nem a szlovák sajtóból szerez információkat, hanem csakis a magyar médiából. Ez az elektronikus sajtó esetében végeredményben azt is jelenti, hogy más állam médiájáról van szó. A nyomtatott sajtónál más államból származó sajtótermékek kívül hazaiakból is tájékozódik, de csak magyar közegből. Ez azt eredményezi, hogy a szlovákiai magyar kisebbség nem jut teljes információkhoz a szlovák valóságról.

Ez nincs teljesen így, hiszen az olvasottsági és hallgatottsági felmérések alapján a szlovákiai magyarság egy része, főként a fiatalabb nemzedékek a szlovák sajtóból is merítenek információkat.

Helyesen mondta: is. A szlovákiai magyarnak van alapinformációja és ehhez aztán olyan médiumot keres, amely hasonlít a számára alapinformációt szolgáltató sajtótermékhez. Nyilván, ilyen kiegészítéssel már tájékozottabb a szlovákiai magyar, ám az alapinformáció az egész etnikum számára mégiscsak kisebb mértékű.

Ha az ön véleménye szerint ilyen a helyzet, mit idézhet ez elő?

Egyfajta regionális közösség jön így létre, amelyet csak az ország egy részének élete érdekel majd, nem az egész társadalomé, illetve az államé. Jól látható ez abból, hogy a szlovákiai magyar kisebbség viszonylag elégedett az egyébként rossz gazdasági helyzetével. Hiszen a szlovákiai társadalom e részének szociális szempontból rosszabb a helyzete, de nem tiltakozik ellene.

Mihez vezethet Ön szerint – mint említette – a szlovák valóság egészének meg nem ismerése?

Azt, hogy nem kapcsolódik be az országos történésekbe. Nem gyakorolnak nyomást a politikai szférára valamilyen döntés meghozatala érdekében, s teljességgel megelégednek azzal, hogy létezik egy etnikai elvre épülő politikai párt, amely képviseli őket. Egy különös jelenség létrejötte is megfigyelhető: ez az etnikum politikailag nem plurális, hiszen megfelel neki egyetlen politikai párt, nincs szüksége jobb- és baloldalra, szociális jellegű vagy nemzetibb politikai pártra. Ez paradox helyzet, amivel a világon sehol sem találkozunk. Nagy-Britanniában szintén különféle etnikumok élnek, amelyek létrehozzák a maguk politikai pártjait is, de ha azok nem felelnek meg az elvárásoknak, akkor az etnikumhoz tartozó választók az országos pártokra szavaznak. Esetükben tehát nagyobb a pluralizmus, mint a szlovákiai magyaroknál.

Az Ön által korlátozottnak nevezett kommunikáció mellett nem lehet ebben szerepe annak is, hogy esetleg gyenge a szlovák pártok kínálata a magyarság számára? Arra gondolok, hogy a kilencvenes évek első felében a baloldalnak volt magyar szavazóbázisa, amely most az MKP-t választja.

Teljesen igaza van. Itt a nem magyar pártok nem szlovák szavazók iránti, már-már ki is nyilvánított érdektelenségének lehetünk tanúi. A szlovák pártok nemcsak a magyarok iránt nem érdeklődnek, hanem a romák iránt sem. Egyszerűen úgy veszik, hogy a magyarok a magyar pártot választják majd, a romákkal meg lesz valami, végső esetben nem szavaznak senkire. A romák és a magyarok sorsa, a szociális, a politikai és a kulturális helyzetük végképp nem kerül a szlovák pártok érdeklődésének homlokterébe.

Ön szerint az országos szlovák sajtó miként tematizálja a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos ügyeket, kérdéseket?

Az az érzésem, hogy nagyon mellékesen, sőt, érdektelenül. Ha ugyanis a szlovák sajtó a magyar megnyilvánulások iránt érdeklődik, akkor szinte kizárólag csak az MKP-politikusok nyilatkozataira kíváncsi. Az nem érdekli, hogy a magyar etnikum életét tárja az országos nyilvánosság elé. Ezzel a magyarokat lényegében különválasztják, segítve ezzel a szlovák etnikum szeparálódását is a magyaroktól. A szlovák sajtó tehát – ahelyett, hogy a polgári társadalom létrejöttét segítené elő – egyfajta szegregációhoz járul hozzá.

Tehát részben mégiscsak ez okozza azt, amit Ön a beszélgetésünk elején mondott, vagyis hogy a magyar kisebbség a társadalmi kommunikáció szintjén különválik a társadalomtól?

Ez bizonyára az okok egyike. Ha azt vesszük alapul, ez a Szlovák Köztársaság, így a szlovák kormány és a szlovák intézmények felelnek az egész lakosság sorsáért, tekintet nélkül a faji, felekezeti, korcsoport szerinti és nemi hovatartozásra – és az etnikaira is. Minden kormányt a magyarság sorsáért is felelőssé kell tenni! Nem mondható az, hogy az MKP megvédi a „sajátjait”. Ha az állam a magyarokért nem érez felelősséget, akkor a azoknak nem marad más választásuk, mint a regionalizálódás. Nagyrészt ez történik; Szlovákiát nem tekintik a hazájuknak, csak annak egy részét, s ezáltal már úgymond nincs is szükségük országos pártokra, hanem megelégednek a régiójuk iránt érdeklődő párttal. Ilyen esetben azonban nem tudják összehasonlítani a saját régiójuk szintjét a többiével, mert itt egyfajta információs gát is kialakul. Ez aztán része a szegregációnak, amely nem kedvező, mert „szlovákiai Szicíliát” eredményezhet. Olyasmi ez, hogy: hozzánk tartozik, de szégyelljük magunkat érte. Szicília az, ami nem éri el az átlagos olasz fejlettségi szintet, ezért az ország többi régiója eltávolodik tőle. Ez azonban az állam hibája, mert mindenkiről egyformán kellene gondoskodnia.