A szegénység csapdájában feketén-fehéren

A teremtő nem tesz különbséget a romák és a gádzsók közöttPeter Šimčisko felvételeNem ritkaság, hogy egyetlen helyiségben zsúfolódik nemcsak a sok gyerek és a szülők, hanem rendszerint a nagyszülők és néhányan a rokonságból is. Zömmel elképzelhetetlen szegénységben élnek, 98 százalékuk ugyanis munkanélküli. – Állítom – mondta meggyőződéssel Anna Grívalská polgámester –, hogy a legtöbben önhibájukon kívül kerültek a szegénység csapdájába. Amiben persze másságuk is nagy szerepet játszik. Ha volna számukra munka, örömmel és becsületesen dolgoznának. A járás sajnos csak kevés lakosunknak juttatja az ösztönző pótlékot, ám azok, akik a szociális segély mellett megkeresik az 1700 koronát, keményen meg is dolgoznak érte. A faluban, a romatelepet is beleértve, rend van és tisztaság.

A péróban

Cecília Blanárová roma asszisztens kíséretében látogattunk el a péróba. Tisztje az emberek gondjainak feltérképezésén kívül a hivatalos szervekkel való kapcsolattartás. – Elismerem, hogy a többségi nemzethez tartozók élete sem gondmentes, de a romáké többnyire kilátástalan. Legalább a gyerekeket kellene kimenekíteni a szegénység ördögi köréből, mert hiszen ilyen körülmények közepette milyen sors vár rájuk? – jegyezte meg, mielőtt beszélgetni kezdtünk az öszszegyűltekkel. – Számtalanszor halljuk, a rossz sorsunkért bennünket terhel a felelősség, mert lusták vagyunk, s csak tartjuk a markunkat. Többedmagammal közhasznú munkásként jelenleg az erdőben dolgozom, de amikor az utcát kell seperni, azt sem utasítom vissza. A segélyből nem lehet jóllakatni a gyerekeimet, pedig ők éppolyan éhesek, mint a fehérek. Az ösztönző járadék segítség ugyan, ám nem fedezi az iskoláztatási költségeket. Jó időben megtakarítható a buszköltség, mert gyalog teszik meg a három kilométeres utat az iskolába, de az öltöztetésük akkor sem olcsó, ha a piacon vásárolunk. Legjobban a betegségektől tartunk, hiszen a havi járadékból nem tudjuk megspórolni az orvosi illetéket, a gyógyszerek árát. Ki merem mondani, hogy nálunk magasabb a betegségkockázat, hiszen esélyünk sincs az egészséges életkörülmények kialakítására. Egyedüli szerencsénk az, hogy az idén az itt élő lányok közül néhányan továbbképzésen vehettek részt, s mostantól önkéntes ápolónőként segíthetnek a rászorulókon. Nemcsak tanácscsal, hanem láz- és fájdalomcsillapítóval, kötszerrel, kenőccsel. Mi hiába fordulunk segítségért a hivatalos szervekhez, ahol lehet, elutasítják kérelmeinket. Kérdezzék csak a nagybeteg Paulínát – ajánlja.

Önkéntes roma ápolónők

Mielőtt ellátogattunk volna a nyolcgyermekes, öt éve daganatos betegségben szenvedő asszonyhoz, a roma nővérkék képzése iránt érdeklődtünk.

A Kulturális, Művelődési és Kommunikációs Társulás (ACEC) a Pfizer amerikai gyógyszertársasággal közösen tavaly az Egészségnapok a településeken tervezet keretében a Vöröskereszt bevonásával tíz roma önkéntes ápolónőt képeztetett ki. A kezdeményezés sikerén felbuzdulva az idén újabb 15 roma nővérke végezte el a tanfolyamot, s látogatja a pérókban élő kisgyermekes családokat, idős betegeket. – Az első naptól kezdve szívesen látnak bennünket, hiszen orvoshoz nem jutnak el. A gyakorlat alatt döbbenten állapítottuk meg, hogy nemcsak az idősek, hanem a fiatalabbak is magas vérnyomás betegségben szenvednek. Szerencsére felszereltek bennünket digitális vérnyomásmérővel, ha magas értéket mérünk, azonnal értesítjük az orvost, esetenként riasztjuk a mentőket. Hiába magyarázzuk a felnőtteknek, hogy ügyelniük kell az étrendre, és fontos az orvosság rendszeres szedése is... Csak lemondóan legyintenek, mert másra sem futja... Még szerencse, hogy a vöröskeresztes ládánkat a Pfizer képviselője, Szádocky Teréz doktornő gyakran feltölti. Újabban digitális hőmérővel örvendeztetett meg, ezzel egyszerűsödik a csecsemők, de a kisgyerekek vizsgálata is – tudatták örömmel az újdonsült nővérkék. Elújságolták, hogy a várandós és kisgyermekes anyák számára kétnyelvű – roma–szlovák – képes tájékoztatót készíttetett az amerikai gyógyszertársaság szlovákiai kirendeltsége. Bár munkaköri leírásukból kifolyólag elmagyarázzák a kismamáknak az újszülöttről való gondoskodás alapelveit, felhívják figyelmüket a szoptatás fontosságára, a képek fogódzót jelentenek. Tudatosítják, hogy csak úgy csökkenthető a roma csecsemők halandósága, ha az édesanyák betartják a higiénia alapszabályait. – Nem készülnek statisztikák – folytatták felváltva a roma asszisztenssel – a roma népesség rövidebb élettartamáról, de arról sem, hogy lényegesen gyakoribbak nálunk azok a betegségek, amelyek hátterében a szegénység áll. Ezek a körülmények megfosztják a romákat az egészséges élethez való jogtól éppúgy, mint a méltó öregségtől is. Ha volna ereje, Paulína H. sokat beszélhetne a hátrányos megkülönböztetésről.

Bekopogtunk a családhoz

A nyolcgyermekes, öt éve daganatos betegségben szenvedő negyvenéves asszonyt egy hónapi kemoterápiás és sugárkezelés után két napja bocsátották haza a poprádi kórházból. Az orvosi jelentésből egyértelműen kiderül állapotának súlyossága, ám a szociális osztályon dolgozók eddig azzal utasították el a rokkantsági járadék odaítélését, hogy nincsenek meg a „szükséges évei”. – Nem tudjuk, mitévők legyünk, nemcsak a kórházi költségek kifizetése jelent gondot, hanem a gyógyszereké is. Vitamindús kosztra volna szüksége, de miből fedezzük a táplálékkiegészítőket, vaspótlókat, gyógyteákat? A kezeléstől legyengült szervezete hajlamos a fertőzésre, orvosi ajánlásra el kellett különíteni a többiektől. A konyhában fekszik szegény, mi pedig a szobában zsúfolódunk. A tetemes kiadásokat csak úgy tudjuk állni, hogy eladósodunk. Ha megítélnék neki a rokkantnyugdíjat, javulnának az életkörülményei – panaszolta a férj.

Svájc nagykövete segít

A községi hivatal épületében helyet kapó roma kisebbség és a hivatalos szervek kapcsolattartását segítő központ megnyitóján felvetettük Paulína asszony esetét abban bízva, hogy a polgármester aszszony, az ACEC illetékese vagy a központ üzemelését anyagilag támogató svájci nagykövetség megtalálja a család azonnali megsegítésének lehetőségét.

Jozef Aregger Svájc szlovákiai nagykövete addig is elmondta, elengedhetetlen a kisebbségek és a többségi nemzet kapcsolatának erősítése. – A roma egészségügyiasszisztens-képzést remek ötletnek tartom, ezért a nagykövetség készséggel vállalta a tervezet anyagi támogatását. Nemcsak a nővérek jutalmazásához járulunk hozzá, a központot is felszereljük számítógéppel. Az egészségügyi problémákon kívül az önkéntesek sokat tehetnek a lakosok szociális ügyeinek rendezésében is, a világhálón gyorsabban intézkedhetnek, a hivatalok pedig partnerként kell, hogy kezeljék őket. Bízunk a tartalmas együttműködésben, figyelemmel kísérjük a munkájukat, és hisszük, hogy a jövőben is támogatni tudjuk a romák életkörülményeit javító tervezeteket – nyilatkozta lapunknak a svájci nagykövet.