A silókukorica erjesztési folyamata

A gazdasági állatok egész évi folyamatos ellátásához az egyik legkedveltebb, legfontosabb és nem utolsósorban legolcsóbb termesztett takarmánynövény a silókukorica. Alacsony fehérje- és magas emészthető szénhidrát-tartalmának köszönhetően igen jól és viszonylag hosszú ideig tartósítható silózással. A silózás célja a tartósításra szánt takarmánynövények magas szintű konzerválása, a benne lévő tápanyagok és vitaminok minél nagyobb arányú megőrzése. Erjesztésre csak az 50–60% nedvességtartalmú növényi anyag alkalmas, a magasabb víztartalmú növényeket fonnyasztani szükséges a kívánt értékig. Tárolás előtt a növényeket szecskázni kell, az így felaprított anyagot a silótérbe behordva célszerű igen erősen tömöríteni, majd pedig légmentesen le kell zárni. Az erjedési folyamat lényege, hogy az összeaprított (szecskázott) kukoricanövényből a levegő minél tökéletesebb kiszorítása következtében kialakuló anaerob körülmények között a tejsavas erjesztő mikroorganizmusok gyorsan, nagymértékben elszaporodjanak, működésük következtében pedig minél hamarabb tejsavat hozzanak létre. Az erjedés folyamatának legfontosabb szakaszait Racskó József, a Debreceni Agrártudományi Egyetem tanárának magyarországi szaksajtóban megjelent írása alapján összefoglalva ismertetjük.

1. Önmelegedési szakasz

Általában néhány óráig vagy 2–4 napig tartó folyamat, hiszen a feldarabolt és berakott növényi maradványok légzése még folyik. Ez idő alatt főként a cukrok lebomlása jelentős, amely hő, víz és szén-dioxid felszabadulással jár. Kedvező esetben (jó tömörítés mellett) a CO2 kitölti a silóteret és kiszorítja onnan a levegőt. Ezzel a növényi sejtek légzése és az abból eredő légzési veszteség megszűnik. Rossz tömörítés vagy hiányos lezárás esetén azonban – oxigén jelenlétében – a szöveti légzés tovább folytatódik és tekintélyes hőmennyiség szabadul fel, amely jelentős tápanyagveszteséghez vezet. Ekkor a tejsavas erjesztők helyett a vajsavképző mikroorganizmusok szaporodnak fel, vajsavas erjesztést indítva. Az ilyen takarmányoknak egyrészt igen kellemetlen az illatuk, másrészt az állatok sem fogyasztják szívesen.

2. Ecetsavképződés szakasza

A hőmérséklet folyamatos csökkenése és a mikroorganizmusok elszaporodása jellemzi elsősorban a folyamatot. Ennek következtében – a levegőtlen körülmények között – termelődő ecetsav számottevően lecsökkenti a pH-t, korlátozva ezzel a baktériumok (Coli-aerogenes csoport) élettevékenységét. A szilázs minőségétől függően ez a szakasz néhány órától 1–3 napig is eltarthat. Szelektív mikrobagátló adalékokkal, pl. nitritekkel a Coli-aerogenes csoport mikrobáinak működését anélkül akadályozhatjuk, hogy a tejsavbaktériumok tevékenységét gátolnánk. Ám a nitrit-tartalmú tartósítószerek csak akkor hatásosak, ha olyan komponenseket is tartalmaznak, amelyek elősegítik a pH gyors csökkenését, és megakadályozzák, hogy az epifita flóra elbontsa azokat.

3. Tejsavképződés szakasza

A tejsavtermelő Streptococcusok elszaporodásának időszaka ez, melynek következtében igen jelentősen megnő a siló tejsavtartalma. A folyamat egyik előfeltétele a kedvező szénhidrát-koncentráció. Jelenlétében a mikroorganizmusok a fűben található fruktozánokat használják fel a tejsav képzéséhez. Elegendő szénhidrát hiányában a tejsavas baktériumok energiaforrásként a fehérjéket is felhasználják. Ez a tevékenységük a tartósítás szempontjából káros, mert nemcsak fehérjeveszteséget, hanem ammónia-termelést is előidéz. A képződött NH3 akadályozza a pH gyors csökkenését, s így elősegíti a vajsavas baktériumok tevékenységét.

4. Az erjedés csillapodásának szakasza

Itt már lényegében megszűnik a tejsavas erjesztő baktériumok tevékenysége és a pH állandó értéken (optimális pH 4,2) marad. Ezt a pH értéket kritikus pH-nak, az ilyen szilázst pedig stabil szilázsnak nevezzük. Amikor valamilyen okból kifolyólag nem sikerül a kritikus pH-t elérni, úgy nagy veszteséget produkáló másodlagos erjedési folyamatok indulnak be.

5. Utóerjedés (vajsavas erjedés) szakasza

Ez a folyamat csak rosszul kezelt szilázsokban következik be. A vajsavtermelés megindulása a silózás befejezése után 17–21 nappal lehetséges. Létrejöttéhez szükséges feltételek:

alacsony szénhidráttartalom,

magas fehérjetartalom,

magas pH (pH 5<).

Mivel az utóerjedést elsősorban az élesztők és a penészek okozzák, a kifejezett fungicid hatással rendelkező propionsav jó eredménynyel használható fel az utóerjedés megelőzésére. Az ammónia és a karbamid ugyancsak egyértelműen csökkenti a fentebb említett gombák életfolyamatainak intenzitását. (agr)