A neandervölgyi emberek kis, szoros kötelékű közösségekben élhettek

Tizenhárom neandervölgyi férfi, nő és gyermek DNS-ét elemezték, és összefüggő kapcsolati hálót találtak. A leletek szerint a közösségben élt – mások mellett – egy apa és lánya, az apával rokonságban álló másik férfi, továbbá két másodfokú rokon, feltehetően egy nagynéni és annak unokaöccse.

A Nature című folyóiratban megjelent tanulmány rámutatott, hogy mivel a neandervölgyiek populációja kicsi volt, a 10-30 fős közösségek pedig hatalmas területen éltek szétszóródva, a közösségek nagyon belterjesek voltak, amit a DNS-vizsgálatok igazoltak.

Laurits Skov, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója, a tanulmány egyik vezető szerzője kiemelte: a kutatást nagyon izgalmassá tette, hogy megvizsgált a neandervölgyiek egy időben éltek, és feltehetően egy közösséghez tartoztak.

Eurázsia nyugati részén számos barlangban találtak neandervölgyi maradványokat. A térségben 430 ezer évvel ezelőtt jelenhettek meg a neandervölgyiek és körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt tűntek el onnan. A korábbi vizsgálatokból azonban nem derült ki, hogy az egyes lelőhelyeken talált neandervölgyiek egy közösséghez tartoztak-e.

„A neandervölgyi maradványok általában, és különösen a DNS-t tartalmazó maradványok rendkívül ritkák” – magyarázta Benjamin Peter, a tanulmány egyik szerzője.

Peter szerint a megvizsgált közösség valószínűleg nagyon kicsi lehetett, talán 10-20 tagja volt. Hozzátette: az Altaj-hegységben felfedezett, nagyobb neandervölgyi csoportok meglehetősen ritkák voltak, „ennek ellenére sikerült több százezer éven át kitartaniuk a zord környezetben, ami szerintem tiszteletre méltó”.

A kutatásban részt vevő tudósok, köztük Svante Pääbo, aki az ősi genomokkal kapcsolatos áttörő eredményeiért idén orvosi-élettani Nobel-díjat kapott, és Viola Bence magyar paleoantropológus, a Torontói Egyetem antropológia tanszékének professzora a szibériai Altaj-hegységben található Csagyrszkaja barlangban és a közeli Okladnyikov-barlangban talált neandervölgyiek maradványaiból származó DNS-t vizsgálták.

A barlangokból gazdag leletanyag került elő a kőszerszámoktól a fosszilis töredékekig – mondta Viola. Mivel a barlangokból jó kilátás nyílt az alattuk lévő völgyben vándorló csordákra, feltehetően szálláshelyként használhatták a vadászó csoportok.

Viola azt is elmondta, hogy a barlangokban legalább egy tucat különböző neandervölgyi maradványait találták meg. Ezek a maradványok nagyon apró darabokban kerültek elő, de elegendőek voltak ahhoz, hogy értékes DNS-t nyerjenek ki belőlük.

Elemzésük a női ágon több genetikai különbséget talált, mint férfi ágon, Skov szerint ez arra utal, hogy a nők többet vándoroltak: lehetséges, hogy amikor egy neandervölgyi nő párra talált, akkor elhagyta az otthonát, hogy a férfi családjával éljen.

A tanulmány szerzői szerint elképzelhető, hogy „a kis neandervölgyi közösségeket túlnyomórészt a női vándorlás kötötte össze”.

A Wisconsini Egyetem antropológusa, John Hawks, aki nem vett részt a kutatásban, úgy értékelte, hogy a tanulmány az ősi DNS-bizonyítékok alapján izgalmas megállapításokra jutott, még akkor is, ha sok kérdés marad a neandervölgyiek társadalmi struktúrájával és életmódjával kapcsolatban.

Hawks szerint a korai emberek életmódjának megfejtése egy kirakós, aminek sok darabja hiányzik, ám a most megjelent tanulmány egy csomó új darabbal egészítette ki a képet.