A lekoppintott Aranykódex hányattatása

A nagy vihart kavart Aranykódex lapjaiNépszabadság-felvételBatthyány művelt főpap volt, aki már grazi és vatikáni tanulmányai során kapcsolatba került Európa legjobb könyvtáraival, s aki később, magyarországi egyházi tevékenysége és erdélyi püspöksége idején csaknem húszezer igen értékes könyvet gyűjtött össze. 1798-as kolozsvári halála előtt néhány évvel megszerezte a gyulafehérvári trinitárius szerzetesrend templomát és rendházát, és féltett könyvgyűjteményét ott helyezte el. A könyvtárat a gyulafehérvári katolikus püspökségre hagyta, s az őt követő püspökök a gyűjteményt 60 ezer kötetre bővítették.

A könyvtárat 1949-ben a román állam elkobozta az egyháztól. Márton Áron püspök erélyes tiltakozása hiábavalónak bizonyult, s bár Gróza Péter ígéretet tett a könyvtár visszaszolgáltatására, erre mindmáig nem került sor.

1989 után a Batthyanaeum tulajdonjoga ismét a figyelem központjába került, és európai unszolásra 1998-ban a román vezetés kormányrendelettel a könyvtárat és épületét visszaadta a közben érsekségi rangra emelt gyulafehérvári katolikus püspökségnek. A rendeletet azonban mindmáig nem hajtották végre.

ĺgy történhetett meg, hogy 1993-ban – a rendszerváltás összevisszaságát kihasználva – Hermann Schefers német állampolgár, a Hessen tartományban lévő Lorsch múzeumának megbízásából és az ottani Állami Kastélyok és Kertek Igazgatóságának anyagi támogatásával valamivel több mint ezer márkáért, egy számítógépért és egy lézernyomtatóért cserébe engedélyt szerzett a Batthyanaeum egyik legnagyobb kincsének, a 812-ben a lorschi kolostorban készült Codex Aureusnak a lefényképezésére. A jóváhagyást a gyulafehérvári könyvtár akkori igazgatója, Iacob Mirza írta alá, mai információk szerint anélkül, hogy arról felettesei, a bukaresti Román Nemzeti Könyvtár vezetői tudtak volna. A tranzakcióra talán sosem vetődött volna fény, ha 1998-ban a németeknek nem jut eszükbe kölcsönkérni a híres, szakértők által 25 millió dollárra becsült kódexet. A lorschi múzeum ugyanis azt tervezte, hogy a Nagy Károly frank uralkodó megbízásából készült, s talán háromszáz évvel ezelőtt szétszedett aranybetűs ősnyomtatvány három különböző helyen (Batthyanaeum, Vatikáni Könyvtár, Victoria&Albert londoni múzeum) őrzött részét ideiglenesen együtt állítja ki. Mivel a legértékesebb rész a gyulafehérvári, annak megszerzése nélkül a tervezett tárlat meghiúsult volna. A román művelődési minisztérium rábólintott a kölcsönadásra, a kódexet a német fél és a biztosító kérésére lapolvasóval (szkennerrel) lemásolták, s az értékes evangéliumot 1999-ben Németországban kiállították.

A botrány akkor tört ki, amikor nemsokára a luzerni (Svájc) Faksimile Kiadó 333 példányban megjelentette a mindhárom részt magában foglaló Codex Aureus szintén aranytintával készített hasonmás kiadását. Románia kapott ugyan három példányt ebből a munkából, de amikor Bukarestben megtudták, hogy a kiadó a gyűjtőktől egy példányért 28 ezer dollárt kér, pillanatokon belül kiderült, hogy a kódex gyulafehérvári része Németországban súlyosan megrongálódott. Tovább fokozta a bukarestiek izgalmát, amikor rádöbbentek, hogy 1993-ban a Batthyanaeum igazgatója nem csupán a méregdrága ősnyomtatvány fényképezésére adott engedélyt, hanem szerződést is kötött erre nézve. Mégpedig olyat, amelynek értelmében a román állam az eredetit 25 évig nem is fénymásolhatja. Szakértők láttak hozzá lázasan a munkához, s kiderítették: a kódex „lekoppintása” 1,5 millió dollárral károsította meg a román államot. Ugyanakkor az ősnyomtatvány pergamenje néhány helyen megsérült, az aranybetűk több helyen leváltak, s a kódex egyes helyein vegyszerek nyomait fedezték fel. A szakértők úgy vélték, a román államnak azonnal követelnie kell a kódexet biztosító társaságtól a 25 millió dolláros biztosítás (legalább egy részének) kifizetését.

Tavaly áprilisban Razvan Theodorescu művelődési miniszter kilátásba is helyezte a kódex megrongálásáért felelős személyek példás megbüntetését. Csakhogy – jó román módra – semmi sem történt. Az iratcsomót átadták a rendőrségnek, amely azóta nem sokat törődött az üggyel. Ez novemberben vált ismét fontossá, amikor Dan Erceanunak, a Román Nemzeti Könyvtár igazgatójának menesztése politikai okokból esedékessé vált.

Erceanut – azért, hogy 1998-ban ő hagyta jóvá a kódex kivitelét Németországba – december 9-én látványos körülmények között őrizetbe vették, s a tárca két nap leforgása alatt pályázatot hirdetett meg a tisztségre. Ügyét a parlament művelődési bizottsága is megvizsgálta, s kénytelen volt megállapítani, hogy ellene semmilyen vád nem hozható fel. Erceanu ugyanis sem a kódex első, sem pedig a második másolására nem adott engedélyt.

Németország bukaresti nagykövetsége közleményben tiltakozott a németeket ért vádak ellen. A követség szerint a Codex Aureus kölcsönvétele körül minden a legnagyobb rendben volt, a hasonmás kiadás világviszonylatban bevett eljárás, s Románia örvendjen annak, hogy a fakszimiléből három példányt kapott. Ezek birtokában ugyanis jobban megóvhatja az eredetit. A németek arra is hivatkoznak, hogy a román tárca kiküldött képviselője a kiállítás alatt állandóan szemmel tartotta a híres kódexet, s a kiállítás után jegyzőkönyvben ismerte el, hogy azt eredeti állapotában kapta vissza.

Persze, a Codex Aureus esete román nemzeti üggyé avanzsált. A bukaresti sajtó kiderítette, hogy az ősnyomtatvánnyal Németországba nem szakértőt, hanem a könyvekhez mit sem értő személyt küldtek ki, a Batthyanaeum egykori igazgatója politikailag manapság túlságosan jól szituált ahhoz, hogy valami baja essék, de különben is, cselekedete már elévült. Románia elállt a kártérítési pertől, Erceanut bizonyítékok híján szabadlábra helyezték, az Országos Audiovizuális Tanács pedig tiltakozott amiatt, hogy több televízióadó bilincsbe verve mutatta be a nemzeti könyvtár igazgatóját őrizetbe vételekor. Aztán a belügyminiszter kijelentette: ha végképp kiderül Erceanu ártatlansága, hajlandó nyilvánosan bocsánatot kérni tőle. A tekintélyes Adevarul napilap a nemzeti érdekek lábbal tiprását vélte felfedezni az esetben, s lemondóan tudatta: megállapítást nyert, hogy a Codex Aureus hivatalosan „nem is része a román nemzeti örökségnek”. A Mediafax hírügynökség viszont keserűséggel közölte: a hasonmás kiadás azzal is jelentős kárt okozott Romániának, hogy ezentúl jóval kevesebb külföldi lesz majd kíváncsi az eredetire, ami korábban csinos összegeket hozott Bukarestnek. Majd hozzátette: pedig „a Codex Aureust teljes műkincs- és könyv-gyűjteményével együtt Batthyány katolikus püspök végrendeletileg Romániára hagyta”.

Miközben az Aranykódex – amelylyel Románia a kommunizmus idején jelentős devizakölcsönökért garantált – jogos tulajdonosa, a gyulafehérvári római katolikus püspökség hónapokkal az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény elfogadása után sem vehette birtokába a jogos tulajdonát képező Batthyanaeumot és értékes gyűjteményeit. S miközben bukaresti fejekben fel se merül, hogy a felbecsülhetetlen értékű könyvtár gondatlan kezelésével a jogos tulajdonosnak mekkora károkat okoztak.

Kolozsvár, 2003 január