A Korán és az erőszak

Bár Oszama bin Ladennek sok híve van, a muszlimok nagy többsége nem ért egyet a terroristák módszereivel, és elutasítja a szélsőségeseketAP-felvételSokak szerint azért erőszakos vallás az iszlám, mert röviddel születése és a muszlim jogrendszer kialakulása után már az iszlám világára (dár al-iszlám) és a háború világára (dár al-harb) osztotta a világot. Míg előbbibe az iszlám uralma alatt álló területeket sorolta, a világ többi részét ellenséges területként határozta meg. Ugyanakkor e két kategória egyike sem szerepel sehol a Koránban. Amikor egyértelművé vált, hogy az iszlám nem képes a teljes világot meghódítani, egy újabb kategóriát vezettek be. A „fenyvernyugvás” vagy a „szerződés” világa (dár asz-szulh vagy dár al-ahd) egy köztes megoldást jelentett, és az iszlámmal szerződéses viszonyban álló nem muszlim területeket jelölte.

Ami a Koránt illeti, van benne harcra, küzdelemre utaló kifejezés, legalább 60 helyen. Az egyik – és a nem muszlimok számára is minden bizonnyal legismertebb – kifejezés a dzsihád, ami az arab „erőfeszítés”, „törekvés” tőből származik. Az iszlám tudósok és jogászok már az iszlám születése óta vitatkoznak a dzsihád pontos jelentésén. Mohamed kétféle dzsihádot különböztetett meg. A nagyobbat, amelyet az ember önmaga ellen folytat, és a kisebbet, amelyet mások ellen. De a dzsihád nem feltétlenül jelent „szent háborút”, ahogyan sokan nyugaton értelmezik.

Nem véletlen, hogy 2001. szeptember 11-e után sokan a Koránt kezdték el hibáztatni. Noha a 8. szúra 60. versében („És készítsétek föl ellenük ami fegyveres erőt és csatamént csak tudtok, hogy félelmet keltsetek általuk Allah és a ti ellenségeitekben és rajtuk kívül másokban, akiket ti nem ismertek, de Allah ismeri őket!”) egy eredeti arab kifejezés, a „turhibúna” a Simon Róbert-féle magyar nyelvű Koránban „félelmet keltsetek”-ként van lefordítva, a mai arab nyelvhasználatban azt is jelenti: terrorizáljatok. Sőt vannak olyan Korán-fordítások, amelyekben eleve a terrorizáljatok kifejezés szerepel. Ugyancsak az iszlám erőszakosságát példázhatná a 47. szúra 4. verse, ami így szól: „Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket.”

A kard versek a hatalmas és terjeszkedő Omajjád és Abbászida kalifátus idején a „szövegmagyarázók” szerint felülírták a korábbi, békésebb Korán utasításokat, míg a mai mérsékelt muszlimok szívesebben idézik a korai verseket. A szélsőségesek azonban azt hangoztatják: az agresszívebb versek éppenhogy a békés régi verseket írták felül. 2002-ben egy Nagy-Britanniába emigrált szaúdi ellenzéki, Mohamed al-Masszari például cáfolta a mérsékelt muszlimok azon állítását, miszerint Oszama bin Laden és a szeptember 11-ei géprablók félreértelmezték a dzsihádot. Masszari szerint a mérsékeltek „fel akarják higítani az iszlámot, hogy keresztény és cionista gazdáik számára fogyaszthatóbb legyen”, noha – így Masszari – a dzsihád egyetlen helyes értelmezése „a harc Allah nevében...Az igazhív#ket ett#l sosem lehet eltántorítani...A legmagasabb szintű dzsihád az, ha az ember kész a vérét áldozni.”

Mindebből mégsem következik, hogy az iszlám erőszakos vallás lenne, bármennyire is szeretnék sokan a terrorizmus kapcsán bűnbakként beállítani az iszlámot. A Korán szúrái ugyanis olyan konkrét történelmi kontextusban keletkeztek, amelyek nélkül pontosan értelmezni sem lehet azokat. Ha ugyanis csak a koráni versek szövegét vennénk alapul, az iszlámot az erőszak ellenzőjének éppúgy tekinthetnénk, mint támogatójának.

Persze vannak, akik szerint a régebbi versek a mai korra is vonatkoznak. „Vannak, akik az egészet kiterjesztik a mai helyzetre és úgy vélik, ma is érvényes, ezért végre kell hajtani” – magyarázta a hvg.hu-nak a muszlim jogból Bejrútban doktoráló Manyasz Róbert. Szerinte azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak olyan szúrák is a Koránban, amelyek kifejezetten tiltanak bizonyos csoportok elleni támadásokat. Mint mondja, éppen ezért butaság lenne azt állítani, hogy a Korán az erőszakra épül. A mecsetek többségében Manyasz szerint nem az agresszív értelmezés dominál. Problémát az jelent, hogy a muszlim országokban általában az államilag ellenőrzött iszlám mellett létezik egyfajta „underground iszlám” is, ami viszont rettenetesen radikális. „Az underground iszlám növekedése az, ami nem csak az ottani országok vezetését zavarja, hanem a Nyugatot is” – így Manyasz.

Ha az iszlámban rejlő esetleges veszélyeket nézzük, nem elsősorban a Koránból, mint inkább a vallás természetéből célszerű kiindulnunk. Az iszlám nyíltabban politikus vallás, mint a többi. Az iszlám segítségével viszonylag könnyű politikai sérelmeket megmagyarázni, vagy akár megoldást javasolni egy adott politikai helyzetre.

A Korán és a hadísz (a szent szövegeket együtt nevezik így) egyszerre zárt, azaz megváltoztathatatlan, ugyanakkor nyitott is, hiszen végtelenül rugalmas: elvileg bármikor bármilyen helyzet megmagyarázására alkalmas. „A kérdés az, mennyire lehet az iszlámban a szekularizációt elvetni. Megoldás az lenne, ha a muszlimok nem akarnának több jogot az iszlámban, csak a személyi jogokat, mint például a házassággal kapcsolatos jogok. Az emberek gondolkodásában az iszlám totalitása továbbra is él, pedig ebből kellene lecsípni. De elképzelhetetlennek tartom, hogy erre bárki is képes lenne” – mondja pesszimistán Manyasz. Önmagában azonban a Korán alapján az iszlám és az erőszak viszonya sem elemezhető.

Tény, a mérsékelt muszlimok ma többségben vannak, és ez nem csak egyfajta „nyugtatgató” szöveg a világ számos muszlim vezetője részéről. Oszama bin Laden és más iszlamista terroristák problémája éppen az, hogy a muszlimok nagy többsége együttérez ugyan a palesztinokkal, ellenzi az amerikai jelenlétet Irakban, megalázónak tartja az Egyesült Államok katonai jelenlétét Szaúd-Arábiában, aggasztja a Nyugat nagy civilizációs és politikai hegemóniája, de nem ért egyet a terroristák módszereivel és elutasítja a szélsőségeseket. Oszama bin Laden tudja, hogy hiába szimpatizál vele sok muszlim, ha viszonylag kevesen vannak közülük olyanok, akik cselekednének is. (hvg.hu)