A kettévágott Adzsar – miniatűr Közel-Kelet

A települést nehéz megközelíteni, hisz a falu elején az izraeli hadsereg, a Cahal katonái posztolnak, és jobbára csak a helybelieket engedik át. Izraeli újságíró-igazolvánnyal juthatunk be, azzal a feltétellel, hogy a faluban jobbra nem fordulhatunk, csak balra.

A völgyben meghúzódó településről jól hallatszik, hogy a mellette magasodó hegy tetejéről időnként lövések dördülnek. A libanoni síita Hezbollah épített ki ott állásokat, ahonnan Katyusákkal lövik Észak-Izraelt. Mindennap négy óra körül kezdik – mondja az egyik izraeli őrposztnál szolgálatot teljesítő katona. Nemrég egy rakéta éppen Adzsarba csapódott. Az izraeliek is kissé furcsának tartják, hogy miért éppen egy arab falura céloz a Hezbollah – vagy ahogy Libanonban általánosan elfogadottan nevezik, az „anticionista nemzeti ellenállás”. (Ezt Emile Lahud libanoni elnök is így mondta Colin Powell amerikai külügyminiszter szemébe a minap Bejrútban. Meg is akadt e ponton a beszélgetés.)

„Isten Pártja” (ezt jelenti a nevük) legalább tudhatná, hogy muzulmán testvéreik laknak a településen. Talán nem ismerik a térképet, vagy még nem szokták meg az új harci terepet – vélik Izraelben. A Hezbollah ugyanis csak szűk két éve ellenőrzi Libanon legdélibb, tizenvalahány kilométer széles sávját. Azelőtt Izraelé és a vele szövetséges, úgynevezett dél-libanoni hadseregé volt a terület. Természetesen nem a Közel-Keleten volnánk, ha legalább abban egyetértés lenne, ki lőtt be Adzsarba. A helybeliek szerint ugyanis nem a Hezbollah.

– Palesztinok voltak. Láttuk műholdon, az al-Dzsazira televízióban. Elnézést is kértek, eredetileg a Cahal posztjára céloztak – mondja Nasszer. A 32 éves férfi a legközelebbi izraeli városba, Kirjat Smonába jár dolgozni. Egy műanyaggyár foglalkoztatja kétkezi munkásként. A ciszjordániai, kelet-jeruzsálemi és gázai palesztinoktól eltérően ő – csakúgy, mint a falu minden lakója – izraeli állampolgárságú arab. Családja viszont szíriai. Bátyját, aki Damaszkuszban él, soha nem látja. A formálisan ma is hadban álló két ország között nincs törvényes személyforgalom. (Egy izraeli arab knesszetképviselő nemrég Szíriába utazott – perbe is fogták.) Nasszer és testvére időnként telefonon beszélnek egymással. A kapcsolattartásnak ez a formája azonban nehézkes és drága, mert hét sékelbe (kb. száz korona) kerül egy perc nemzetközi hívás. Jordániába mindketten elmehetnének, de annyi pénzük végképp nincs.

Nasszer történetéből a közel-keleti történelem és földrajz ismerői máris kitalálhatták, hogy Adzsar a Golán-fennsík csücskében található. A Golán 1967 előtt Szíriához tartozott, Izrael a hatnapos háborúban foglalta el tőle. A fennsík néhány évtizede még a hagyományos harcászat szempontjából volt stratégiai terület. Ma viszont azért, mert aki a Golánt birtokolja, az a Kineret (Genázáreti-tó) vízellátását, vagyis a jövő szempontjából kulcsfontosságú édesvízkészleteket is ellenőrzi. Az Izrael és Szíria közötti elmérgesedett viszony azonban nem teszi lehetővé, hogy a két ország erről higgadt tárgyalásokat folytasson. Márpedig a Közel-Keleten egyelőre egyedül Izrael képes ivóvizet előállítani tengervízből, s csak nagyon drágán. Adzsarból jól látszanak a dombok, az úgynevezett Sebaa-tanyák. Az ezek körül kirobbant konfliktus hírei két évvel ezelőtt járták be a világsajtót. A jelentéktelen kiterjedésű és lakosságú terület vitatott státusa indokolja, miért tartja csak részlegesnek Bejrút a 2000. május végi izraeli kivonulást Dél-Libanonból. A zsidó állam és az ENSZ – pontosabban az UNIFIL, a dél-libanoni Nakurában állomásozó békefenntartó erő – térképei szerint a tanyák földrajzilag a Golánhoz, vagyis Szíriához tartoznak, tehát nincs közük a dél-libanoni kivonuláshoz. Libanon, illetve a bejrúti politikát nagyban ellenőrző, befolyásoló Szíria szerint viszont libanoni területről van szó.

Nasszer és családja úgy véli, hogy a Sebaa-tanyák libanoniak. – A folyóig tart Libanon. Tehát a tanyák is oda tartoznak. A folyótól kezdődik Szíria – mutat körbe a férfi, aki persze a falu „jobb oldali”, azaz libanoni részébe sem tud átmenni, mert (mint véli) „bilincsben hoznák vissza a katonák”.

Izraelben komolyan aggódnak amiatt, hogy a zsidó állam – a Ciszjordániában, palesztin területeken folytatott terrorizmusellenes harc mellett – északon is kénytelen lesz frontot nyitni. A Hezbollah támadásai mellett korábban Dél-Libanonban végrehajtott szíriai csapatösszevonásokról érkeztek nyugtalanító hírek. Damaszkusz a bejrúti politikai vezetés beleegyezésével mintegy 35 ezer katonát állomásoztat a kis szomszédos országban. A libanoni maronita keresztény közösség ezt egyre nyíltabban nehezményezi, ezért Bejrútból egy ideje ki is vonták a szíriai erőket. A Cahal dél-libanoni kivonulása óta a Hezbollah a határtól kilenc kilométerre lévő Kirjat Smonán túli területeket is tűz alá tudja venni. Izrael felkérte a Libanonnal és Szíriával diplomáciai kapcsolatban lévő semleges államokat, hogy járjanak közbe egy ilyesfajta, regionális háború kirobbanásának elkerülése érdekében.

Az észak-izraeli Metula még Kirjat Smonánál is nagyobb veszélyben van. Az Adzsarnál sokkal rendezettebb, takaros kis település nemhogy nincs kilenc kilométerre a határtól, de a kétezer fős hegyi falu központjából elég a főutca aljába lenézni, s már látszik is a két országot elválasztó drótkerítés. – Nem félünk, láthatja. A Hezbollah most lőtt, mi pedig itt kávézgatunk – mondja Bialik Bielski, s hörpint a csészéből. A 67 éves férfi a metulaiak többségéhez hasonlóan gazdálkodásból és az idegenforgalomból próbál megélni. Ez utóbbi nem könnyű vállalkozás: ha a turisták ma csak lézengenek Izrael fő nevezetességeinél, így a jeruzsálemi Óvárosban is, akkor a többórás autóútra lévő Metulába már végképp nem jönnek a Hezbollah lövéseit hallgatni. Ráadásul két éve, a dél-libanoni Cahal-kivonulás óta a libanoni arabok nem jöhetnek át vendégmunkásnak – korábban a dél-libanoni hadsereg átengedte őket, a hivatalos Bejrút azonban most már nem –, így más vendégmunkások után kellett nézni. Ennek következménye, hogy Elma és Jeena, a két mosolygós Fülöp-szigeteki asszony segédkezik Bialik Bielski panziójában. Kérésünkre ők mutatják meg azt a bunkert, ahová a polgári lakosságnak támadás idején le kell vonulnia. Katonai körletre emlékeztet a kis föld alatti helység: matracos emeletes ágyak közt forgolódunk. Légkondicionáló is van benne. Bialik Bielski ősi cionisták leszármazottja. Ő maga Palesztinában, brit mandátumterületen született, a mai Netánja, illetve Cfát környékéről való szülei pedig még az Oszmán Birodalomban látták meg a napvilágot. Csak a férfi neve őrzi a nagyszülők lengyelországi – Bialystok melletti – származását. Bielski elmeséli, hogy öt arab–izraeli háborút élt át, s közülük hármat katonáskodott végig. Ennek ellenére számos arab barátja van, s mint mondja, ha beengednék Libanonba, meg tudná húzni magát ismerősöknél. Hisz a békében, de nem vakon. – Igen, egyszer itt béke lesz. De előbb egy nagy háború rendezi a sorokat – tűnődik el, miközben kifújja a cigarettafüstöt.Tapintatlanságnak tartottam megkérdezni, hogy szerinte mindezt megéri-e.

Adzsar–Metula, 2002. április