A Harmadik Birodalom bukása

Ám már ekkor valószínűsíthető volt, hogy közeleg a fasizmus felett aratott győzelem napja. Embert és anyagot nem kímélő offenzívák és védharcok után Európában május 8-án hallgattak el a fegyverek.

A jaltai konferencia idején a Führer, vagyis Adolf Hitler Harmadik Birodalma – mondhatni – már harapófogóban volt. Keletről a Vörös Hadsereg, nyugatról a szövetséges brit és amerikai erők nyomultak előre. Az 1944 nyárán végrehajtott hadműveleteivel a Szovjetunió csaknem egész területéről kiverte a hitleristákat. A szovjetek elérték Kelet-Poroszországot, a Visztula partját és a Kárpátok hegyvidékét. A frontvonal délen is nyugat felé mozdult el. Augusztusban Romániában megdöntötték a németbarát parancsuralmi rendszert, és egy sikeres „kiugrással” a román hadsereg átállt a szovjetek oldalára. Szeptemberre a Vörös Hadsereg már bolgár földön járt, ahol hamarosan a nemzeti haderő is átállt a szövetségesek oldalára. Októberben a Vörös Hadsereg és a jugoszláv partizánok felszabadították Belgrádot és az ország területének nagy részét, bár a végérvényes győzelem pillanata a délszláv állam területén csak 1945 májusában jött el. Az ősz folyamán az angol csapatok kiűzték a németeket Görögországból. Albániát a partizánok pacifikálták. Dél-kelet–Európában lezárult a második világháború.

A keleti front előrenyomulásával párhuzamosan az 1944. junius 6-i normandiai partraszállással a szövetséges brit és amerikai csapatok megnyitották a nyugati frontot. Normandiában már az első napon 156 ezer katonát tettek partra. Áttörték a németek nyugati erődrendszerét, az „atlanti falat”. Párizs visszavételét a francia fővárosban kitört felkelés is segítette, amely 1944 augusztusában gyakorlatilag megdöntötte a nácik ottani hatalmát. Ősztől a szövetséges haderők már Belgiumban és Hollandia területén harcoltak. Decemberben Berlin utolsó tartalékai bevetésével ellentámadást indított az Ardennekben. Hitler ekkor már arra számított, hogy különbékét kötve a nyugati szövetséges államokkal a német erőket a keleti frontra csoportosíthatja át. A gyengülő német hadigépezet azonban már komolyan akadozott, és az üzemeanyaghiány, illetve a szövetségesek növekvő fölénye miatt az ellentámadás kudarccal végződött.

1945 elején még közel nyolcmillió német katona állt fegyverben, bár a harcok jobbára már a Harmadik Birodalom területén folytak. Hitler totális mozgósítással, vagyis a kisgyermekek és az aggastyánok hiányos felfegyverzésével és harcba küldésével akart erős védgyűrűt vonni Berlin köré. Márciusban a Führer kiadta a Nero-parancsot az infrastruktúra teljes lerombolására, hogy ezzel si akadályozza az ellenséget. Az utolsó napokban már kijelentette: ha a német népben nincs elegendő erő a győzelemhez, meg sem érdemli, hogy túlélje a háborút. Nem tudni, ennek jegyében tette-e, de berlini bunkerében Hitler az egy nappal korábban feleségül vett barátnőjével április 30-án öngyilkos lett. Május másodikán Berlin megadta magát a Vörös Hadseregnek. Karl Dönitz nagyadmirális, német államfő megbízásából a németek május 7-én a szövetséges haderők főhadiszállásán aláírta az egész német hadsereg fegyverletételét. Keitel vezértábornagy a karlhorsti német főhadiszálláson megismételte a megadási okmány aláírását. A fegyvernyugvás május 9-én nulla óra egy perckor lépett életbe. Az európai háború véget ért.