A háremek buja titkai – egészen közelről

Krems. Nem kell messze utaznia annak, aki a háremek érzéki világára kíváncsi: erről a témáról nyílt kiállítás A Hárem, a Kelet titka címmel a Bécstől 60 kilométerre nyugatra, a Duna partján fekvő városban. Francia, osztrák–magyar és olasz orientalista festők 80 színes vászna tanúskodik arról, miként látták és képzelték el a nyugati világban e rejtélyes és az európai férfi számára megközelíthetetlen világot a 19. században. A háremekben éltek a muzulmán nagyurak asszonyai, akikhez urukon kívül csak eunuchok, kasztrált férfiak léphettek be – így az európaiak legfeljebb a képzelet szárnyán látogathatták őket.

A festmények részben az Ezer-egyéjszaka meséinek a Mozart-féle Szöktetés a szerájból című operában feldolgozott motívumaiból inspirálódnak, részben olyan realista témákat elevenítenek meg, mint a nők elrablása, a rabszolgavásárok, a bezártság. Látható Jean-Léon Gérome Mór fürdő című vászna, Jean-Baptiste Ingres Odaliszkja és Eugene Delacroix több, a Maghreb-országok asszonyait megelevenítő vászna, így az Algíri nő is.

A kremsi szépművészeti múzeum igazgatója, az Isztambulban született, német állampolgárságú Tayfun Begin által összeállított katalógus megmagyarázza a fogalmakat: odaliszknak például a szultán kiválasztottjaként a palotába került fiatal keresztény rabszolganőt nevezték. A szultán palotájának falai között a 17–18. században egy adott időpontban akár 1200 fiatal nő és lány is várt a török szultán kegyére. A hárem, amelynek teljes létszáma a személyzettel, őrökkel együtt elérhette a 40 ezer főt, maga is külön világot alkotott, saját jelrendszerével, hierarchiájával, intrikáival, és a szultán feleségének irányítása alatt állt. A nőkre vigyázó eunuchok létszáma elérte a 800-at.

Pierre Loti francia író boldog emberekként mutatta be az eunuchokat, Török May magyar grófnő viszont, aki a 20. század elején II. Abbasz Hilmi egyiptomi uralkodó feleségeként ismerte meg a háremet, így írt róla: „A hárem kezdetben a szerelem és a szenvedélyek helye volt, de hamis világgá vált, amelyből már hiányzott az érzékiség.” A török történelemkönyvekben a hárem a nők iskolájaként szerepelt, amelyben a legértelmesebb kurtizánok maguk is uralkodónői szerephez juthattak.

A kiállításon látható egy érdekes fotósorozat is: a felvételeket 1860-ban készítette az akkori iráni sah saját háremének asszonyairól. A kremsi kiállítás november 13-án zárja kapuit.