A hajó fedélzetéről szebb a táj, kékebb az Adria

A Senia hajó a zadari (Zára) kikötőben várt ránk, s mi tagadás, nem volt egyszerű dolog a keskeny lépcsőkön leráncigálni bőröndjeinket az alagsorban lévő kajütokba. „Szívesen segítenék – kiabálta Nikola Burica hajóskapitány –, de ezen minden utasnak túl kell esnie”. Engesztelésül mandulával, fügével és travaricával, a híres honi pálinkával kínálta a társaságot.

Tengeri orgona

Zadar történelme háromezer évvel ezelőttre nyúlik vissza; templomai miatt Horvátország kis Rómájaként emlegetik. A legismertebb műemlék a Szent Donát-katedrális, amely kitűnő akusztikájának köszönhetően már sok fesztiválnak volt a színhelye. A dóm közelében terül el a római időkben épült Fórum, melynek egyik nagyméretű oszlopát szégyenoszlopként használták. Az egyházművészeti kiállítás helyett a belváros szűk sikátoraiban barangoltunk, majd a hangulatos presszók egyikében kávét rendeltünk – itt jóval olcsóbb (5 kuna) volt, mint a zágrábi repülőtéren (11 kuna = majdnem 60 korona).

A kellemes pihenés után a Riviérára mentünk – ennek új attrakciója a tengeri orgona. A „hangszer” nem látszik ugyan, de a hullámok és a szél alkotta muzsikát hallani lehet. Minél jobban fúj a szél, annál hangosabban szól. Frane Brkić az Ugljan-szigeti Kukljicai Idegenforgalmi Közösség vezetője próbálta elmagyarázni az orgona működési elvét: „A helyi sétány alatt 35 cső helyezkedik el, végükön sípokkal. A hullámzó tenger a levegőt a csövekbe tolja, ezáltal szólaltatja meg. Április óta jó és rossz időben a hazaiak és a városba látogató turisták százai élvezik a lépcsőkön ülve a tengeri hangversenyt. Én ugyan nem láttam – jegyezte meg –, de azt mondják, az orgonazene bálnákat csalogatott az öbölbe.” Zadar az egyedüli tengerparti nagyváros, amelyet nem magas hegyek, hanem termékeny földek vesznek körül. A füge- és mandulafák mellett híresek a meggyfaültetvények; a Maraschino likőr a dominikánus szerzetesek titkos receptje szerint ötszáz éve készül a városban.

Az Ugljan-sziget felé haladva a hajó fedélzetéről láthatjuk a tagolt partszakaszokat, a sziklás, betonozott és homokkal feltöltött strandokat. A többi hajóhoz hasonlóan mi is a sziget elvékonyodó részén fekvő Kukljica települést választottuk horgonyzóhelyül. A 400 lakosú halászfalu közelében található lakatlan szigetvilág kezdő és haladó könnyűbúvároknak egyaránt kiváló merülési lehetőségeket nyújt, kiépültek a kerékpárutak, és egész évben lehet teniszezni.

Azúrkék a tenger

„Nem is sejtem, hány fokos lehet a tenger, de én július 15-e előtt nem fürdök” – tudatta a kapitány, majd beleegyezett abba, hogy Dugi Otok egyik öblében lehorgonyzunk. Leeresztették a vaslétrát, de sokáig nem akadt senki, aki belemerült volna a kristálytiszta tengerbe. Az Adria ugyanis jéghideg volt. Később a hajó legénysége travaricával igyekezett elgémberedett tagjainkat felmelegíteni. Sikerrel.

Késő délután megtekintettük Božava települést is. Az üdülőfalu nevezetessége a Veli Rat világítótorony, amely lakható. A németek és az osztrákok már régen felfedezték, de ottjártunkkor magyar szótól volt hangos az alagsor. A tenger a sziklás partok miatt nem nagyon alkalmas az úszásra, a nyaralók egy távolabbi öbölben fürdenek. A településen nincs víz, szükség szerint tartályhajók szállítják. A szigeten az esővíz nagy kincs, mindenütt nagy tározókban fogják fel, a kertekben csak olyan kaktuszfélék találhatók, amelyeket nem kell öntözni. Meglepett éppen ezért egy épülő szökőkút látványa. „A szálloda tulajdonosa építtette – tudatták a helyiek –, biztosan ismerik, hiszen szlovák.” A szállodában szinte kizárólag német, osztrák és szlovéniai csoportok nyaralnak, a beton strandok főleg az idősebbeknek felelnek meg.

„A közeli Telašćice az Adria legbiztonságosabb horgonyzóhelye” – tudatta a hajóskapitány. Bármekkora vihar lehet a tengeren, itt szélcsend van. Este 10 órakor kikapcsolják az áramfejlesztőt is, és sötétség borul a tájra. Mivel természetvédelmi területről van szó, tilos az építkezés. „A földek magántulajdonban vannak, de nem vállalkozhatunk. Bár én nem panaszkodom, évek óta pincérként dolgozom. Ősszel, amikor véget ér az idény, kezdődik az igazi robot: 100 olajfa, 250 szőlőtőke és a mandulafák termését kell betakarítani” – számolt be életéről Zoran, a pincér.

A természet koronája

Dugi Otok és Žirje szigetei között találhatók a Kornati-szigetek. A szigetcsoport összterülete nem éri el a 70 négyzetkilométert. „Amikor isten megteremtette a világot, maradt a kezében néhány fehér kő. Bedobta őket a tengerbe, majd visszanézett, hogy maradandót alkotott-e” – ismertette a regét a kapitány. A Murter-szigetet (14 kilométerre található a közkedvelt Vodicétől) leginkább a nudizmus hívei ismerik. Újabban horgonyzóhelyeket alakítottak ki a jachtok számára, és a hajókon ugyancsak kötelező a ruhátlanság.

Vodicére érve a sétány közvetlen közelében kötöttünk ki, ugyanis a kikötő a Riva részét képezi. Fagyizni támadt kedvünk, ám kissé arcunkra fagyott a mosoly: egy gombócért 5 kunát kértek (másutt 3-4 kunát). A város hangulatát gondozott virágos sétányok és kávéházak javítják. A korzó lüktetett, alig lehetett mozdulni a sok turistától, akik a part menti bódék áruválasztékát nézegették. Vodice néhány szállodája 2000 férőhellyel rendelkezik, ám a magán szállásadók négyszer annyi ágyat kínálnak. Az árak nem egyformák, de napi 35 euró alá nem szívesen mennek. Az éttermek kínálata bőséges, az árak a horvát átlagbérekhez igazodnak, nekünk minden drágának tűnik. (Van, ahol a pizzáért 22-28, másutt 35 kunát is elkérnek. A leves általában 10, a főétel 30-40, a crepes palacsinta 12, a csapolt sör 10-15, a féldeci tömény szesz 8, a kávé 4-7, a kenyér bolti ára 5-7 kuna.) Pénteken reggel ellátogattunk még a Jezera-szigetre, amely nyaranta 3000 turista átmeneti otthona. A településnek – ahol kelta emlékekre bukkantak – ezeréves történelme van; a halászaton kívül szinte mindenki az idegenforgalomból él. Az egész sziget egy plázs, a hivatalos strandokat a hazaiak kerülik. Inkább gyalogolnak tíz-tizenöt percet, hogy rábukkanjanak saját öblükre.

Hazaindulás előtt már csak arra jutott időnk, hogy az egyik hivatalos strandon elbúcsúzzunk az Adriától. A Senia fedélzetén bekaptunk néhány mandulát, fügét, felhörpintettünk egy kupica pálinkát, és irány a repülőtér. Amikor a poggyászt ellenőrző egyenruhás az útlevelemre volt kíváncsi, odanyújtottam neki a személyimet. Nézte egy darabig, de én megnyugtattam: nema problema.

Zágráb–Split: 157 kuna

Befejeződött a Zágráb–Split autópálya hiányzó két szakaszának, a 6 km-es Mala Kapela-alagút és a 33 km-es Pirovac–Vrpolje szakasz építése. (A Mala Kapela a leghosszabb – 5 780 méteres – alagút Horvátországban.) Június 27-től a Dalmácia felé tartó autós turisták a magyar határtól Splitig teljes egészében autópályán utazhatnak. A Zágráb–Split autópálya jellemzői: hossza 383 km, 24 csomópont, 26 benzinkút (kb. húsz kilométerenként), 11 étterem és pihenőhely.