A Hagar Qim útvesztőiben

A munkaerő 33%-a az iparban – elsősorban az élelmiszergyártás és a grafitipar területén –, 1,7%-a mezőgazdaságban, 65,2%-a pedig a szolgáltató szektorban dolgozik. Ez utóbbi fő bevételi forrását a turizmus adja. Az ország a kisebb dombokkal szabdalt Málta szigetéből, valamint néhány kisebb, kopár szigetből áll. A hivatalos nyelv a máltai és az angol. A máltai a sémi nyelvcsalád tagjaként az arab rokona, a századok során azonban számtalan olasz és angol szó keveredett a nyelvbe. A lakosság 91%-a római katolikus.

Michelangelo Merisi da Caravaggio (1583-1610) 1606-ban rövid ideig Máltán tartózkodott. A megrendelésre készített, Keresztelő Szent János lefejezése című festményét – mely a vallettai Szent János-társkatedrális Oratóriumában látható – ma az ország legértékesebb kincseként tartják számon. A festmény méretei (520x321 cm) egyedülállóak Caravaggio munkásságában, ráadásul ez az egyetlen műve, melyet aláírt: szignóját a mártír fejéből szivárgó vérrel kanyarította alá. A képből áradó puritán drámaiság, a színek ereje, a mozgás és mozdulatlanság, a félelem és áhítat összhangja Caravaggio művét a festészet történetének egyik legfontosabb munkájává avatja.

A sziget első püspökéről elnevezett csodálatos Szent Publius-templom előtt húzódó Hombárok tere minden bizonnyal Málta legnagyobb közterének számít. A macskaköves Hombárok tere a 17. században épült mély gabonaraktárairól kapta a nevét, melyeket még néhány évtizeddel ezelőtt is erre a célra használtak. A tér ma elsősorban vallási és politikai rendezvények helyszíneként szolgál, így valószínűleg minden máltai megfordult már itt. A politikai pártokat mindig nagy büszkeség tölti el, ha sikerül megtölteniük ezt a hatalmas térséget támogatóikkal.

Dun Gorg Preca (1880-1962) a katolikus Málta egyik legfontosabb történelmi személyisége. 1907-ben alapította meg a Keresztény Tan Társaságát, mely azzal a céllal jött létre, hogy ápolja a vallási hagyományokat és a hitbéli tudást a nép körében is elterjessze. Preca csoportokat szervezett, melyekben mindenféle társadalmi rétegből származó, jól képzett és egyedülálló férfiak és nők vettek részt, kizárólag e keresztényi missziónak szentelve az életüket. A Társaság egész Máltán ismertté vált, és ma már számos külföldi országban is jelen van. Dun Gorg Preca szentéletű jámborságát ma minden máltai tanúsítja, és sokan még ma is emlékeznek arra az ékesszólásra és hitbéli meggyőződésre, amely annak idején a templomokban és a nyilvános tereken összegyűlt széles tömegekhez szóló beszédeit jellemezte. Dun Gorg Precát 2001-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.

A legtöbb máltai szívéhez közel állnak a népdalok. Vannak népszerű énekeseink (máltaiul „ghannejja”-nak nevezik őket), de az egyszerű emberek is gyakran öntik dalba örömüket és bánatukat, olykor társaságba verődve, vagy a különböző ünnepek alkalmával. Az egyik legismertebb dalformát máltaiul „ghana tal-fatt”-nak hívják, ezek rendszerint valami tragikus vagy fájdalmas történetet mesélnek el. Másik gyakori forma a „ghana spirtu pront”, mely egyfajta költői verseny: a dalt ott helyben kell szereznie az előadónak, s a másik énekesnek azonnal válaszolnia kell rá egy új strófával.

Jellegzetesen máltai étel a Bigilla (Babpástétom). Ezt a könnyen elkészíthető ételt a helyiek rendszerint télen fogyasztják. Régebben az utcán is árulták, ma már azonban inkább csak éttermekben kapható. A nagy szemű, száraz babot két napig áztatjuk, egészen addig, míg meg nem puhul. A babot ezután forró vízben, lassú tűzön megfőzzük, a vizet leszűrve apróra törjük, majd olivaolajjal, petrezselyemmel és fokhagymával ízesítjük. A bigilla magában és előételként is kitűnő.

A Málta déli részén álló Hagar Qim lenyűgöző megalitikus templomegyüttese a Kr. e. 2400-2000 körüli időkből származik. 1839-ben találták meg, és a régészek azóta is nagy érdeklődést tanúsítanak iránta. Egy oszlopos és két táblás oltára van, az építéséhez használt egyik kőoszlop pedig nem kevesebb mint húsz tonnát nyom és mintegy hét méter magas. Hagar Qimet a közelben fekvő Mnajdra templomegyüttessel és Málta más őskori szentélyeivel együtt a világ legrégibb kőépületei között tartják számon.

Napóleon veresége után Málta a brit gyarmatbirodalom része lett. Több mint másfél évszázadon át Málta a kikötőinek, fontos stratégiai helyzetének, valamint az ott állomásozó brit tengeri flottának köszönhette jelentőségét, majd fontos szerepet játszott a második világháborúban. A huszadik század legfontosabb politikai célkitűzése, a Londontól való elszakadás végül 1964. szeptember 21-én, a kiváló államférfi, George Borg Olivier miniszterelnöksége idején valósult meg, mikor a sziget teljes önállóságot nyert Nagy-Britanniától. A függetlenség kikiáltásának ünnepén szinte egész Málta ott tolongott Florianában. Tíz évvel később Máltán kikiáltották a köztársaságot. (Népszabadság nyomán)