A gyermeki félelemről

De olyan helyzetet is átélt bizonyára mindenki, amelyben egyedül érezte magát, úgy érezte, hogy magára hagyták és nem tudja konkrétan megmondani, mitől fél, mégis negatív érzelmek uralkodnak el benne: szorong.

A félelem szót rettegés, szorongás értelemben a köznyelvben tehát egyrészt pontosan meg nem határozható félelmi helyzetekre alkalmazzuk (sötétségtől, ismeretlentől és kísértetiestől való félelem), másrészt konkrét veszélytől való félelemre. A szorongás és a félelem két különböző érzés. A felnőttek és a gyermekek a szorongást (a szimbolikus félelmet) nyugtalansági, bénultsági, tehetetlenségi állapotként élik meg. A passzivitás viszont átcsap néha agresszív reakcióba, érthetetlen mozgásvágyba. A szorongó állapot gyakran alvási zavarokban nyilvánul meg. Gyerekek álmukban felkiáltanak, elhagyják ágyukat, nehezen lehet őket újra megnyugtatni. Ezzel ellentétben mindenki, aki fél, ismeri félelmének tárgyát, tudja, mitől fél. Miközben a szorongás háttere, oka nehezen meghatározható, a félelem konkrét kiváltói ismertek.

Biztonságérzet

Ami gyerekeink félelmeit illeti, ezek mind a bizalmatlansággal, a biztonságérzet hiányával vannak összefüggésben. A létfontosságú biztonságérzetet a szülők szeretetteljes bánásmódja adja a gyereknek. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik hiányt szenvedtek ilyen gyengéd bánásmódban, megbetegednek. A gyereknek minden életkorban szüksége van arra, hogy megbizonyosodhasson szüleinek feltétel nélküli szeretetéről. A tudat és érzés, hogy a szülők jóindulatúak vele, szeretik őt, lehetővé teszi a gyerek számára, hogy fokozatosan önálló, autonóm személyiséggé fejlődjön, és végül a szülőktől független életet legyen képes élni. Ez a folyamat semmi esetre sem történik zökkenőmentesen. Minden szülő megtapasztalja egyszer, hogy a gyerek ragaszkodási korszakát hirtelen az ellenállás, az elkülönülés, elhatárolódás fázisa váltja fel. Ez érthető, hisz a fejlődésben végbemenő lelki változások bizonytalanná teszik a gyereket. Ezért életének minden szakaszában – a kezdeti elszakadástól (a dackorszakban) egészen a végleges elszakadásig (a pubertásban) – szüksége van a szülőkkel való szoros kapcsolatra. Ha ez a folyamat zavartan megy végbe, erre a gyerek szorongási állapottal reagál.

Meghitt családi légkör

Szorongás általában olyan gyerekeknél jelentkezik, akik nincsenek állandó, meghitt kapcsolatban a szülőkkel, vagy ahol a szülők egymással nem tudnak megegyezni, nyílt vagy rejtett viszályban élnek.

A félelem mértéke annál nagyobb, minél kisebb a szeretet a családban. Mert a félelmet a szeretet szabályozza, a szeretet tartja kordában.

A gyerekek félelme gyakran a helytelen büntetések, fenyítések következménye, amikor a gyerek nem ismeri fel azt, hogy a szülői fenyítés jogos-e vagy sem, igazságos vagy igazságtalan, hogy a szülői szeretet vezérli-e vagy csak az indulat. ĺgy kialakul a gyermekben egy sajátos, szorongásra való hajlam. A gyerek nem érzi már azt, hogy a szülei igazán szeretik őt. Egyedül érzi magát, pedig nagyon szeretne hozzájuk tartozni. Ilyenkor jön létre a gyerek és a szülők közötti nagy szakadék: a szorongás.

Szülői segítség

Téves felfogás azt gondolni, hogy a szorongás megszűnik, ha nem veszünk róla tudomást. Ismerjük el a gyerek előtt, hogy néha mi is félünk, s hogy mindannyiunknak – felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt – meg kell tanulnunk a félelemmel együtt élni. A gyereknek mindenképpen éreznie kell, hogy nem hagyjuk magára, nincs egyedül. Meg kell bizonyosodnia arról, hogy ránk mindig számíthat. A biztonság a legjobb a gyermeki szorongás megelőzésére.

Szorongó gyerekeknek még nagyobb szükségük van a szülői segítségre, mint másoknak, és ez minden korosztályra érvényes. A szülő soha ne fukarkodjon a gyengédséggel, s különösen ne, ha szorongó gyerek szülője. Hiszen ezzel olyan alapot ad neki, melynek segítségével fokozatosan megszabadulhat félelmeitől, s fokozatosan kialakul korának megfelelő önbizalma, biztonságérzete.

Keltse fel gyermekében az érdeklődést, ébresszen benne kíváncsiságot a világ megismerése iránt, és tanítsa meg örülni a legapróbb dolgoknak is. Minden alkalmat használjon ki, hogy gyermeke megtapasztalja, nincs tehetetlenül, elhagyottan környezetének kiszolgáltatva: tűzgyújtáskor kirándulás alkalmával, úszástanulás alatt, különböző tárgyak készítésében. Jó alkalom a halottak napi temetőlátogatás is, hogy elmondjuk neki, mit jelent a szó: síron túl is szeretni. Ha nyíltan, az ő korának, értelmi szintjének megfelelően beszélgetünk vele, a legkényesebb kérdéseket is megérti. A megkapaszkodás biztonságát így aztán a kutató-megismerő tevékenységből származó tapasztalatok biztonsága egészíti majd ki, leküzdve a szorongást.

A szerző pszichológus, Derűs Gyermekkor Alapítvány