A fürdő felépítése megállítaná az elvándorlást

Ürményházát a kiszáradt versec–alibunári mocsár sík területén telepítették 1817-ben, Ürményi Ferenc temesvári kincstári jószágigazgató kezdeményezésére. A neve is innen ered. Római katolikus magyar lakossága Kiskunmajsa, Apátfalva helységekből, továbbá Rákospusztáról települt ide. A falu Bánát déli részén, a Duna–Tisza–Duna csatorna bal oldalán, sík vidéken, másfél négyzetkilométeres területen helyezkedik el, tengerszint feletti magassága 79–80 méter. Közigazgatásilag Plandište községhez tartozik. Belgrádtól északkelet felé mintegy 85 km-re, Versectől 34 km-re, Nagybecskerektől pedig 73 km-re fekszik. Temploma Szent Annát tiszteli védőszentként.

A lakosság zöme állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozik. A második világháború után kőolaj után kutattak a falu határában, és 1952-ben Ürményházán, a Vajdaságban először, feltört a kőolaj. Gazdag kőolajmezőkre bukkantak, s ennek következtében 1955-ben a falutól nyugatra egy új lakótelep épült, az ún. Kolónia. A lakások a kőolaj-kitermelésben dolgozó munkások részére készültek. 1973-ban, kőolaj után kutatva, 60 fokos sós, jódos vízre bukkantak, aminek vegyi összetételét megvizsgálva kiderült, hogy a gyógyvíz elősegíti az ízületi gyulladások, a reuma és hasonló betegségek gyógyítását, forró gőzének belélegzésével pedig az asztma is gyógyítható.

A lakosság zöme magyar ajkú (85–90 százalék), nagyon kevés szerb, román, szlovák és roma család él a faluban, annak ellenére, hogy a kilencvenes évek folyamán menekültek is érkeztek a faluba. Az 1991-es népszámlálás alkalmával 1779 lakost írtak össze, mára ez a szám ezerre csökkent.

– A lakosság számának rohamos csökkenését több tényező okozta – tájékoztatott Huszka Ernő, a falu helyi közösségének elnöke. – A legfontosabb ezek közül a munkahelyek megszűnése és az elvándorlás külföldre vagy az ország nagyobb városaiba. Működött itt egy takarmánykeverő gyár, amely 30–40 munkást foglalkoztatott, a plandištei csirkefarmon is 30–40 ürményházi dolgozott, most ők sem dolgoznak. A mezőgazdasági munkaszervezet teljesen feloszlott. A termőföldek és a géppark javát eladták, azok pedig, akik itt voltak munkaviszonyban, jelen pillanatban munkanélküliek. Nagy szükség lenne olyan szervezetre, amely a földművesek érdekeit képviselné. A fiatalok zöme tovább tanul, és amikor befejezik az iskolát, rendszerint nem jönnek vissza többé, nagyrészt azért, mert itt nincs számukra munkalehetőség, főleg az egyetemi végzettségűekre, az orvosokra, a különféle mérnökökre gondolok. Politikai okokból megszüntették a Naftagas gyógyfürdőjének működtetését – ami nagy hasznot hozott a falunak. Szerencsére az elvándorlási folyamat néhány éve stagnál, ennek talán az az oka, hogy egy kissé javult, pontosabban nem rosszabbodott a helyzet a mezőgazdaságban.

Huszka Ernő elmondta, hogy ha felújítanák a gyógyfürdőt, minden bizonnyal az lenne a falu jövője. Az emberek hajlandóak maradni, a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a kisipar fellendítésével javítani lehetne a helyzeten, növelni lehetne a falubeliek életszínvonalát. Elmondása szerint sok olyan fiatal, 30–35 éves van a faluban, akik érdekeltek minifarmok létesítésében, de nincs meg hozzá a szükséges alaptőkéjük, anyagi helyzetük ezt nem teszi lehetővé. A helyi közösség tanácsa szívesen segítene és támogatna ilyen projektumokat és kezdeményezéseket, de ez nem áll módjában.

Félő, ha nem történik valami annak érdekében, hogy ezeket a fiatalokat a faluban tartsák, akkor kénytelenek lesznek elvándorolni, ami tovább súlyosbítaná a falu helyzetét, ha figyelembe vesszük, hogy Ürményháza lakosainak a fele 60 éven felüli.

A közelmúltban Ürményházán szórványkollégium létesítését kezdeményezték, amely a dél-bánáti magyar gyerekek anyanyelven folyó tanulását segítené elő.