A családon belül

A családélet benső összeköttetésénél fogva, önmagától következik, hogy annak tagjai magaviseletökben egymás iránt a legszívélyesebbek legyenek. A mi barátokkal szemben egy látogató-jeggyel elvégezhető, az már rokonoknál hoszszabb s bizalmasabb levelet, nagyobb figyelmet követelnek rokonok, mint barátok részéről. (Kalocsa Róza, 1884.)

Nem illő, hogy az ara az oltár felé menve, körülnézzen és köszöngessen. Szemeit lesütve, komolyan, meghatottan megy új sorsa elé, azonban ezen meghatottságot lehetőleg legyőzi. A hangos sírás, zokogás, sőt ájuldozás igen kellemetlen hatást idéznek elő, s csak azt bizonyítják, hogy az ara nem részesült jó nevelésben, miután a jó nevelés első föltétele – az önuralom. (Egy nagyvilági hölgy, 1880.)

Minden fejlődéshez megfelelő környezet kell. Ami a növénynek a föld, a napfény, a levegő, a nedvesség, az a gyermeknek és felnőttnek egyaránt a család. A gyermekkorban ez ad erőt, oltalmat, s ha felnövünk, a családi tradíciók, hagyományok révén lelkünkbe vésődött emelkedettebb érzések sarkallnak arra, hogy az erőt és oltalmat immár mi adjuk a családnak. (Ifj. Gonda Béla, 1917.)

Félművelt emberek igyekeznek idegenek előtt a legjobb színben mutatkozni, családtagjaikkal szemben pedig elhanyagolják külsejüket, és nem uralkodnak változó kedélyhangulatukon, szeszélyeiken. Az igazán művelt emberek a szűk családi körben éppen úgy megtartják a jó modor és az illem szabályait, mint amikor társaságban vannak. (Szabó István Andor, 1923.)

Ha az esküvő nem különösen fényes, ha a vőlegénynek nincs frakkja, ha társadalmi állása, foglalkozása, életmódja olyan, hogy frakkra előreláthatóan nem igen lesz egyhamar szüksége, rosszul teszi, ha külön erre az alkalomra olyan nagy kiadásba veri magát, mint amilyet frakk csináltatása jelent. Ilyen esetben – különösen a mai súlyos gazdasági viszonyok között – fekete zakóban is oltár elé állhat. S ezen nem ütközhet meg senki. (Új Idők, 1930.)

A házimunkában ne válogass. Ha nincs leánytestvéred, szívesen vállald a női munkát is, hogy Édesanyádnak segíthess. (Dr. Vida Vilmos, 1940.)

A Szilveszteréjszakát ne töltsd mámoros dorbézolással. Igazán nem magyar emberhez méltó hazájának nehéz sorsa mellett részegen köszönteni az új esztendőt. Mennyivel felemelőbb a turisták és cserkészek szép szokása, akik a szabadban vagy erdei menedékházakban rögtönzött kis ünnepségek komoly hangulatával készülnek az új esztendő erőfeszítéseire: a szebb magyar jövőért. (Dr. Vida Vilmos. 1940.)

Férj és feleség viszonya sohasem változhatik meg. Ha a szerelem idővel le is higgad, az érzelmek értékesebb fajává alakul át, kölcsönös megbecsülésen és tiszteleten alapuló szeretet lesz belőle, amely mind a szerelemnél, mind pedig a konvencionális társadalmi formáknál többet jelent. (Dr. Berky Imre, 1947.)

A válással magával részletesen nem foglalkozunk. S nem is ajánljuk a házasfeleknek. (Burget– Kovácsvölgyi, 1959.)

Némelyek azt hiszik, hogy otthon a jó modort, fegyelmezettséget éppúgy levethetik, mint a kimenőruhát, és lelkileg is pongyolában, papucsban lehetnek. (Dr. Réczey–Pekáry–Gondi, 1961.)

Kiegyensúlyozott személyiséget csak rendezett életű szocialista család tud nevelni, szorosan együttműködve egyéb intézményekkel. (Orlik–Horváth, 1985.)

Illő módon megőrizhetnénk a hagyományokat, ugyanakkor új viszonyokat is tükrözhetnénk, ha december hatodikát megtennénk a gyermekközösségek ünnepének. Nagy ünnepséget lehetne rendezni – karácsonyfa nélkül! – a Télapó személyes részvételével, az óvodai, napközi otthoni új játékok beszerzésének időzítésével nagy ajándékozást, a gyermekek szerepeltetésével színesítve. Ilyenkor otthon csak a Miklósok ünnepelnék névnapjukat, de sem a munkahelyeken, sem máshol nem apróznák el a meglepetések örömét, inkább az óvodák és az iskolák kapnák azokat az anyagi eszközöket is, amelyeket szétosztanak mikuláscsomagként az üzemekben. (Halák László, 1984.)

Igazuk van azoknak a régi és kevésbé régi illemtanszerzőknek, akik úgy vélekednek, hogy az igazán művelt és udvarias ember otthon sem képes levetni magáról az illem alapvető jegyeit, mint egy felöltőt. Sőt.

135. § A családon belül még fokozottabb türelemre van szükség egymás iránt.

136. § Viselkedjünk otthon is úgy, mintha vendégségben lennénk.

137. § Férfiak odahaza se legyenek rendetlenül öltözöttek és borotválatlanok.

138. § Helyes, ha a háziasszony főzés, takarítás közben is igyekszik rendben tartani magát, ruházatát.

139. § Tekintsük a gyermeket is egyenrangú partnernek. A gyereknek is van véleménye, engedjük meg neki, hogy kimondja azt.

140. § A családtagok mindegyike vegye ki részét a házimunkából – ez nemcsak illő dolog, hanem kötelesség is.

141. § A gyermekeket korán kell illemre szoktatni, hogy mire iskolába kerülnek, a köszönés, megszólítás, étkezés terén kirívó modortalanságot ne kövessenek el.

142. § Kerüljük otthon is a durva kifejezéseket, különösen gyermekeink előtt.

143. § Szoktassuk a gyermekeket önállóságra, iskolai feladataiknál ne túlozzuk el a segítséget – de sose mulasszuk el munkájuk ellenőrzését.

144. § Elkerülhetetlen, hogy a családtagok között olykor vita ne alakuljon ki. Ilyenkor kerüljük a veszekedést, igyekezzünk higgadtan, a kötelező udvariasság betartásával érvelni.

145. § A családban a kölcsönös tapintat alapvető.

146. § Otthon is beszéljünk egymással udvariasan. Sose parancsoljunk, mindig kérjünk.

147. § A gyerekek udvarias viselkedésre neveléséhez a legjobb tankönyv a szülők egymás közötti magatartása.

(Illik tudni – A kulturált viselkedés szabályai, K.u.K. Kiadó 2000)