A böjt mézédes kásája

A magyar parasztkonyha egyik legrégibb édes süteményét nevezik kőtésnek, biracsnak, csíramálénak, csiripiszlinek. De mindig ugyanarról a jellegzetesen böjti, tepsiben megsütött pépszerű ételről van szó, melynek ropogós a széle, és édesítőszer nélkül is mézédes. Kürt községben párját ritkító kőtésfesztivált szerveztek, természetesen kóstolóval egybekötve.

„Kőtésfesztivált már csak azért sem könnyű rendezni, mert az ételt napra pontos határidőre nagyon nehéz megsütni – mondta Danczi Mónika népművelő és könyvtáros, aki a mintegy kétezer-kétszáz lakosú nagyközség kulturális életének rendkívül agilis és sokoldalú szervezője. – Ez a harmadik ilyen fesztiválunk, az előző két alkalommal a helybeliek mérték össze a tudásukat. Most huszonnégyféle kőtésből választhatja ki a zsűri a legfinomabbat, és Kürt mellett a régió más falvaiból, Szőgyénből, Köbölkútról, sőt még Érsekújvárból és a Csallóközből, Dunaszerdahelyről is hoztak kőtéseket. A rendezvény ötlete Sütő Zsolt alpolgármesterünktől származott, aki – mivel Kürt híres a borfesztiváljáról is – úgy gondolta, hogy az ügyes kezű gazdaszszonyoknak is illendő lenne teret adni a nyilvános bemutatkozásra. Magam sem hittem volna, hogy ekkora lesz az érdeklődés, a vendégek 13 közelebbi-távolabbi településről érkeztek a kőtéskóstolóra.”

Kóstolgatók

A kőtésfesztivál a maga nemében valóban egyedülálló, a házigazda, Kürt község önkormányzata mellett nyilván ezért is vállalta a rendezvény védnökségét az idén tízéves jubileumát ünneplő Családi Könyvklub. Hanem azon már alaposan meglepődött Győry Attila, a könyvküldő szolgálat igazgatója, hogy őt kérték fel a zsűri elnökének tisztére. A további négy zsűritaggal együtt – Melečki Miklós neves borász, Petrás Valéria üzletvezető, Szombath Erzsébet pedagógus és Futó Izabella nyugdíjas kőtéssütő – ugyanis több szempontból is véleményezniük, pontozniuk kellett a felsorakoztatott kőtéseket és biracsokat: a látvány, az étel állaga, az íze és az összhatás pontszámaiból adódott össze a végeredmény. S természetesen a zsűri mellett a több mint kétszáz fős, lelkesen kóstolgató közönség is pontozhatott. A bemutatott ételek elbírálása meglehetősen hosszadalmas volt, ez idő alatt a helyi Kisbokréta citerazenekar, és a Pettyes Tánckör szórakoztatta a közönséget. A szünetekben pedig a háziasszonyok egyike-másika meg is osztotta a jelenlevőkkel saját kőtéskészítésének fogásait. Elsőként a köbölkúti 74 esztendős Silló Julianna mondta el, szerinte mi a jó biracs készítésének titka:

„Én mindig fele-fele arányban használok tisztított rozsot és búzát. A gabonaszemeket, 1-1 kilót három-négy napig áztatom egy nagy vájdlingban, folytonos keverés mellett. De éjjel is fel kell ám kelni keverni, mert különben oda az egész! Amikor azután már kidobja az első csíráját, szétterítem egy nedves deszkán, letakarom, és rendszeresen locsolom, éjjel-nappal. Ha már teljesen kicsírázott, le kell darálni. Azt nem szabad megvárni, hogy a csíráztatott szem kék vagy lilás legyen, mert akkor már keserű lesz. Amint darálom, a darát is rögtön beáztatom langyos vízbe. Ezek után azt nagyon sokszor át kell mosni, egészen addig, amíg csak nem enged egy jellegzetes fehér tejes lét. A darát passzírozón szoktam átdörzsölni, utoljára aztán szitán átszűröm egy másik edénybe. A lisztes besűrítéshez csakis sima lisztet használok, két kiló liszthez körülbelül két és fél liter biracslé kell. Egy pici sót is szórok bele, és kézzel bedagasztom. A tepsiben keresztben nádat kell beleszúrni, mert ha anélkül sütik, kifut a sütőben. Amíg sül, a nádszálon keresztül levegőzik, rotyog. Másfél-két órán át kell sütni, először lassan, majd rá lehet tenni erősebb tűzre. Mielőtt készre sütném, a végén néha megszórom pár szem kristály- vagy porcukorral, hogy szép piros, ropogós legyen a teteje. Egyszerre szoktam száz liter biracslét is csinálni. Üvegekbe rakom. A biracs a hűtő alján hetekig is eláll, a lé pedig műanyag üdítős üvegekben le is fagyasztható.”

Fakanál és tiszta rozs

A kőtésverseny zsűrijének nem volt egyszerű a dolga, nagyon szoros pontverseny alakult ki: az első helyezett Vanya Mária lett Szőgyénből, a második a dunaszerdahelyi Kulcsár Zsuzsanna, a harmadik pedig Sütő Katalin Kürtről. A közönségdíjat is hazai versenyző, Sütő Rozália nyerte. A kürti önkormányzat díjait, a szemrevaló fakanáltartó kerámiafigurákat a köbölkúti Pálinkás Angelika keramikus készítette. Ehhez társultak a Családi Könyvklub által felajánlott könyvek. Minden benevezett háziaszszony – a legidősebb egy nyolcvanéves kürti néni volt, de az idősebbek mellett több harmincon inneni kőtéssütő hölgy is bemutatkozott – kapott könyvajándékot és emlékplakettet, a közönségdíj pedig stílusosan öt fakanál és fél kiló tiszta rozs volt, merthogy a kőtéskészítéshez ez utóbbi beszerzése a legnehezebb.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?