A birodalom elporladt, Lenin a helyén van

A vörös gránitból emelt mauzóleum a Kreml magas falának árnyékábanFotó: internet A szovjet birodalom immár egy évtizede elporladt, Lenin teste azonban még mindig a Vörös téren nyugszik. Hogy meddig, senki sem tudja.

A mauzóleum hétfő és péntek kivételével naponta 10 és 13 óra között látogatható – adja hírül a Vörös tér északnyugati szélén egy oszlopra függesztett táblácska. Az egykor kötelező kirándulások keretében idehozott diák- és munkáscsoportok hosszan kígyózó sora is a múlté, manapság leginkább a turisták és a kíváncsiak látogatják a kommunizmus e bizarr szentélyét. A belépés ugyan ingyenes, táskát, szatyrot, fényképezőgépet azonban szigorúan tilos bevinni.

A táskáktól megszabadulva, általában néhány perces sorban állás után beléphetünk a mauzóleumba. Az egykor híres szobormerev katonai díszőrséget hiába keresnénk, az 1993-as puccs óta közönséges szürke mundérba bújtatott rendőrök terelgetik a látogatót. A férfiaknak le kell venniük a sapkát. Mindenkit figyelmeztetnek arra is, hogy bent nem szabad beszélgetni. Belül sírkamrához illően sejtelmes félhomály fogad. Néhány lépcsőforduló után egy kisebb terembe érünk, amelynek közepén üvegkoporsó áll. A hatvanas években egy, a rendszerrel elégedetlen munkás kalapácsot vágott a holttesthez, ezért ma már golyóálló üveg alatt sötét öltönybe és apró fehér pöttyökkel díszített nyakkendőbe öltöztetve nyugszik lehunyt szemekkel Lenin. A világforradalom megálmodója szokatlanul kicsinek és törékenynek tetszik. Bár a test védelmében és a nagyobb életszerűség kedvéért vöröses fénnyel világítják meg, a kisimított, retusált vonások leginkább egy viaszbabához teszik hasonlatossá a bolsevik mozgalom első számú emberének földi maradványait. Hétfőn és pénteken, amikor zárva van a mauzóleum, egy speciális szakembergárda veszi gondjaiba Lenin testét. Ők a Biológiai és Orvostechnológiai Kutatóintézet munkatársai. A szovjet időkben külön intézmény őrködött a holttest konzerválása fölött, az úgynevezett 1-es számú laboratórium. A pénz persze akkortájt nem számított, a szakembereknek csak egy szavába került, és máris megkapták a sok esetben csak külföldről beszerezhető vegyszereket és műszereket. A rendszerváltás azonban ezen a téren is változást hozott: a laboratóriumot beolvasztották az említett kutatóintézetbe, és elapadt a bőkezű állami finanszírozás is. Az egykori laboratórium ma már elsősorban gyógyszerteszteléssel tartja el magát, igaz, a pénzből jut Lenin holttestének konzerválására is. Az itt dolgozó szakemberek átlagosan 800 rubelt (25 dollárt) keresnek havonta. Keresetkiegészítésként magánmunkákat is vállalnak: holttesteket készítenek elő temetésre.

Jurij Gyenyiszov-Nyikolszkij, a kutatóintézet igazgatóhelyettese szerint az elmúlt három évtizedben Lenin holttestének az állapota gyakorlatilag változatlan. – A tetem állapota igen jó. Évente egyszer egy speciális oldatba mártjuk a testet, hogy fenntartsuk a megfelelő nedvességszintet – mondja. Gyenyiszov-Nyikolszkij szerint ha a kezelés folyamatos marad, akkor Lenin még jó néhány évtizedig „egyben marad”.

Alekszej Abramov, a Lenin Mauzóleum Alapítvány vezetője szerint a mauzóleum elleni első „támadások” már Gorbacsov főtitkársága idején megkezdődtek. – 1989-ben felröppentek olyan pletykák, miszerint Lenin akarata az lett volna, hogy holttestét a szentpétervári Volkov temetőbe, édesanyja mellé hantolják el. A levéltári kutatások során azonban nem került elő olyan dokumentum, amely alátámasztaná ezt a verziót – állítja Abramov.

Miközben beszélgetünk, nyílik az ajtó, és nyugdíjasforma asszony lép be az alapítvány irodájába. Kezében 150 rubel (kb. 225 korona). – Ezt Leninnek szánom – mondja.

– Hát ebből tartjuk fenn most Lenint – mosolyodik el Abramov, és már tölti is ki a pénz átvételéről szóló nyomtatványt.

Borisz Jelcin a mauzóleumtól megvonta az állami támogatások jelentős részét, mindössze egy 12 fős szakembercsoportot hagyva a szükséges munkák elvégzésére. A fenntartási költségek javát ma az 1993-ban alakult Lenin Mauzóleum Alapítvány biztosítja. – Egész Oroszországból és a volt tagköztársaságokból is érkeznek pénzadományok.

Jelcin elnöksége idején többször is szóba került a mauzóleum bezárásának és Lenin eltemetésének az ötlete. Számos ismert személyiség – többek között Jurij Luzskov polgármester – is szorgalmazta ezt. Jelcinnek még az egyház támogatását is sikerült megszereznie az ügyben, azzal érvelve, hogy a holttesttel a keresztény hagyományok szerint kell bánni, és ez kizárja, hogy múzeumi látványosságként mutogassák. Jelcin azonban a döntő lépést sosem tette meg, Lenin maradt a Vörös téren. A szovjet idők szimbólumaira valamiféle nosztalgiával tekintő Putyin elődjénél diplomatikusabban kezeli a kérdést. Az új orosz elnök ellenzi Lenin eltemetését, mivel „az országban nagyon sok olyan ember él, akit ez bántana”. – Előbb modernizálni kell az országot, és amikor ezzel párhuzamosan megváltozik a közgondolkodás is, akkor lehet újra felvetni ezt a kérdést – válaszolta Putyin az őt faggató újságíróknak.

Gyenyiszov-Nyikolszkij úgy véli: Putyin helyesen döntött. – Az ország számára most nem Lenin eltemetésének a kérdése a legfontosabb. Döntsenek maguk az emberek. Amíg jönnek a látogatók, nem kell bezárni a mauzóleumot – vallja a szakember, hozzátéve, hogy egy átlagos napon mintegy kétezer látogatója van a mauzóleumnak.

Kollégája, a 87 éves Ilja Zbarszkij azonban bízik abban, hogy Lenint nemsokára eltemetik. Zbarszkij a szakma nagy öregje: 1934-től 1952-ig együtt dolgozott a balzsamozók első, legendás csapatával. Bár életéből majdnem két évtizedet szentelt Lenin földi maradványainak, az idős szakember az eltemetés mellett tör lándzsát.

– Nem kedvelem Lenint, mert állami szintre emelte a terrort. Megítélésétől függetlenül azonban modern, civilizált népeknél nem szokás, hogy megőrizzék a politikai vezetők holttestét, és ilyen formában közszemlére bocsássák azokat. Nemcsak a kommunizmust, hanem Lenint is el kell temetni – mondja.

Moszkva, 2002. január