32 ezer éves csillagkép-ábrázolás

A csontlapocska figurája az égi Vadász alakját idézi A mérete alapján inkább csontszilánknak nevezhető, mamutagyarból készült lapocskába vésve az Orion csillagkép ábrázolásával megegyező alakú, karjait az égnek emelő férfi látható. A felfedezés dr. Michael Rappengluecknek köszönhető, aki korábban a Müncheni Egyetem munkatársaként dolgozott, újabban pedig csillagképeket ábrázoló barlangrajzok kutatásával szerzett hírnevet magának. A lapocska nem csupán a férfialak-ábrázolással hívta föl magára Rappenglueck figyelmét; hátoldalába készítője apró rovátkákat vésett, ami arra szolgálhatott, hogy megbecsüljék vele egy szülés várható időpontját.

Az égi Vadász, az Orion csillagkép eddig ismert legkorábbi ábrázolására leltek kutatók egy legalább 32 és félezer éves elefántcsont lapocskán A lelet maga nem új keletű: 1979-ben a németországi Baden-Württenberg tartománybéli Ach-völgyben fekvő barlangból került elő. A mellette talált csonthamun végzett szénizotópos vizsgálatok szerint a csontlapocska legalább 32 500, legföljebb 38 ezer éves – ezzel a valaha talált legkorábbi emberábrázolások közé tartozik. A szakemberek úgy vélik, a lelet az aurignac-i embertől származhat. Erről a paleolitikumi emberősről igen keveset tudunk, mindössze annyit, hogy Európába keletről érkezve szorította ki a Neander-völgyi ősembert.

A csontlapocska igen kicsi, mindössze 38 milliméter hosszú, 14 mm széles, vastagsága 4 mm. A belevésett rovásokból a szakemberek arra következtetnek, hogy apró mérete ellenére a lelet mégsem töredék, ez eredeti mérete.

A faragott képen látható alak feltehetőleg férfi; dereka keskeny, lábai széttárva, áll, karjait az ég felé emeli. A lábai között lógó tárgy minden bizonnyal a férfi kardja. Bal lába rövidebb, mintha be lenne hajlítva. Az alapján, amit az aurignac-i ember kultúrájáról sejteni lehet, dr. Rappenglueck feltevését megelőzően az archeológusok úgy gondolták, hogy az ábrázolt férfialak valószínűleg táncol, esetleg imádkozik, és azt sem zárták ki, hogy az alak talán félig ember, félig macska, esetleg egy istenség. Michael Rappenglueck azonban új megvilágításba helyezte a leletet, amikor azt állította, hogy a vésett alak nem más, mint az Orion csillagkép, az égi Vadász. Az alak arányai ugyanis kísértetiesen megegyeznek az Orion csillagképével: különösen feltűnő keskeny dereka, amely a csillagkép három csillagból álló övét idézi. Az, hogy az ábrázoláson az alak bal lába rövidebb, szintén elgondolkodtató egyezés. Mi több, a lapocskába vésett „kard” is az Orion ismert jellegzetességei közé tartozik. Ami az eltelt évezredek során a csillagkép csillagainak elmozdulását illeti, dr. Rappenglueck egy számítógépes program segítségével rekonstruálta a csillagok több mint 32 ezer évvel ezelőtti állását.

Egyrészt egyféle várandósági naptár lehetett, ugyanis az év napjainak számából 86-ot kivonva megkapjuk egy átlagos várandósság napjainak számát. Ez nem lehet véletlen – véli dr. Rappenglueck. A másik elképzelés szerint a 86-os nem más, mint azoknak a napoknak a száma, ameddig az Orion egyik különösen fényes csillaga, az alak egyik vállát alkotó Betelgeuze csillag látható lehetett az adott földrajzi szélességről. Meglehet, hogy az emberős e két jelenség, a termékenység, illetve az égi isten képe között szoros összefüggést látott.

Az Orion csillagkép a legtöbb kultúrában nagy jelentőséggel bírt. Az ókori egyiptomiak például az alvilág mindenható istenével, Ozirisszel azonosították e csillagcsoportot. A görög mitológiában vált belőle a félelmetes égi vadász, amely a modernkori csillagtérképeken is megmaradt.