Mesés népviselet napja az Ógyallai Speciális Alapiskolában

„A Pompás Napok komplex módszertana segítséget nyújt a pedagógusoknak és gyerekekkel foglalkozó szakembereknek, hogy saját személyiségükön keresztül a hagyományos kultúra értékeit a mai kor igényeinek megfelelően közvetíthessék.” Ez az oktatási program hirdette meg a Mesés népviselet napja – 2023 pályázatot, melyre jelentkezhettek óvodák, iskolák, kulturális intézmények és mindazok, akiknek érték a népviselet. A kiírás lényege, hogy gyermekközpontúan, öltöztethető papírbábukat is felhasználva alkossanak a gyerekek a népviselet jegyében.

Iskolánk, az Ógyallai Speciális Alapiskola gondolt egy nagyot, és 2023 áprilisában projektnapot tartott a pályázathoz kapcsolódóan. Választásunk a szomszédos Martos település népviseletére esett, azért is, mert pár tanulónk onnan jár iskolánkba. A martosi népviseletet a mai napig megőrizték, nevezetes ünnepeken még mindig büszkén viselik az emberek.

Először a gyerekekkel megnéztük a Magyar népviselet: Martos I. (oktatási változat) című videót, majd egy martosi viseletbe öltöztetett babán részletesen megmutattunk mindent, amit a videón láttunk. Így kézzelfoghatóvá váltak a viselet egyes elemei, a színek kavalkádja – a gazdag díszítés a valóságban is tapintható is lett. A gyerekek megismerték a lányok öltözékének egyes elemeit, megnevezéseit, rétegezésüket. Megtanultuk, hogy alsóruhájuk a pendely volt, tavasztól őszig egy szál pendelyben dolgoztak. Amikor az idő hűvösebbre fordult, szoknyát és kék, bő ujjú inget is vettek fel. Martoson az alsószoknyák száma 3-4 volt, a legalsó mindig piros színű, amit piros posztóval szegtek. A szoknyák hátul ráncoltak voltak, körben kétaljúak. A kötény a munkához gyolcsból, ünnepre batisztból vagy selyemből készült. A mellény felett kék vállkendőt hordtak, ez jellegzetes martosi viselet volt. Minden darabot gazdagon díszítettek. A férfiak hétköznapi viselete rojtos gatya, fehér ing, posztómellény volt. Ünnepekkor, télen posztónadrágot hordtak, fekete-piros zsinórozással. Ingük, kabátjuk szintén díszes ezüstgombokkal pásztorbot alakban díszített volt, kalapjuk mellé pántlikát és bokrétát tettek.

Minden gyerek választhatott magának egy figurát, amellyel dolgozni akart. A látottak alapján színezték ki a babákat, mindenki iparkodott a megfelelő színek kombinációját használni. A sok kiszínezett figurát kivágták a gyerekek, majd mindenki feltette a táblára. Itt kicsit megpihenve pár percig ismét a viseletekről beszélgettünk, kérdezz-felelek játékot játszottunk, meséket soroltak, amikben népviseletben vannak a szereplők. Egyértelműen a Magyar népmesék sorozat meséi nyertek.

A nap második részében jött a nagy munka: a gyerekek elkészítettek egy martosi menyasszonyi fejdíszt. A koszorú alapja fűzfavesszőből készült, ebbe tűzték a fehér, kék, piros és sárga virágokat. A koszorú aljára piros és rózsaszín pántlika került. A csodásan sikerült menyasszonyi koszorút minden lány felpróbálta.

Az együtt töltött órák záró eseménye volt a közös fotó készítése és a dalos körtánc. Martosi gyűjtésből származik az Az árgyélus kismadár című népdal, melyet már két hete napi rendszerességgel tanultak a gyerekek, s a körtánc során nagy lelkesedéssel énekeltek el, miközben kezükben megjelent egy menyasszony- és egy vőlegénybábu.

Bathó Sylvia pedagógus