Mezei pockok a gyümölcsösben

A mezei pocok egyedsűrűsége nyáron és az ősz folyamán nem emelkedett számottevően. A fertőzöttség a Komáromi járásban mindenütt alacsony szinten volt. Az elmúlt időszakban lehullott sok csapadék, a napi hőmérséklet nagy ingadozása a mezei pocok szaporodásának nem kedvez, ezért ha az időjárás továbbra is ilyen marad, akkor nem valószínű számottevő felszaporodása. Ellenkező időjárási viszonyok esetében azonban a mezei pocok egyedsűrűségének növekedésével kell számolnunk. A kukorica betakarításának előrehaladásával a környező területek pocokfertőzöttsége mindenképpen növekedni fog, ugyanis a pockok, táplálék hiányában, onnan elvándorolnak. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb kiterjedésű kukoricatáblák szomszédságában a pockok egyedsűrűsége veszélyes szintre nőhet. A gyümölcsfákon kívül még a pillangósokat, az őszi búza és a káposztarepce vetéseit veszélyeztetik nagyobb mértékben. Kiskertekben nem tanácsoljuk a gyümölcsfák törzsének bekötését szalmával, kukorica vagy napraforgószárral, mert ezzel ugyan a nyulak ellen megvédjük a fákat, azonban a pockok ilyen helyen előszeretettel készítenek maguknak búvóhelyet, s fokozódik a kártételük.

A ribiszke és a málna gyakori károsítói

A málna és a szedermálna tövekből még most sem késő a didimellás vesszőfoltossággal fertőzött töveket kivágni, valamint a gubacsszúnyoggal és a díszbogárral károsított részeket eltávolítani. Ugyanilyen fontos a ribiszkében az üvegszárnyú ribiszkelepke hernyójával fertőzött és a kaliforniai pajzstetű pajzsaival rétegesen borított ágrészeket kivágni, megsemmisíteni. A ribiszkén és a köszmétén levéldarázslárvákat és araszoló hernyókat találhatunk jelenleg, melyeket érdemes leszedni és elpusztítani. A ribiszkelevél-darázs a ribiszke és a köszméte időszakos kártevője, előfordulásakor általában tarrágást okoz. Lárvái, a tíz pár lábbal rendelkező álhernyók, a levélszéltől kiindulva karéjozva rágják a leveleket mindaddig, amíg azt teljesen el nem fogyasztják. Lombkártételük akadályozza a hajtások beérését, a rügy képződését, tavaszi kártételük pedig a termés kötődését, beérését gátolja. A levéldarázs álhernyója gubóban telel át leggyakrabban a lehullott növénymaradványok között a bokrok tövénél. Április elején kezdenek a fekete színű áttetsző szárnyú levéldarazsak rajzani. A nőstények füstszerű sorokban helyezik fehér tojásaikat a levélnyél bőrszövete alá. A levéldarázs álhernyóinak kártételét leghatásosabban úgy tudjuk megakadályozni, ha már az első károsító egyedeire felfigyelünk. Mechanikailag és bármelyik rovarölő szerrel könnyen pusztíthatók.

A borsó és a babrozsda ellen

Kiskertekben, főként a másodterményként termesztett bab és borsó betakarítása után ajánlatos a fertőzött növénymaradványokat megsemmisíteni. ĺgy tudunk eredményesen védekezni a különféle rozsdagombák ellen. A babrozsa egygazdás kórokozó, a gomba csupán a babot fertőzi. Fertőzésének következtében tavasszal a levelek fonákján apró párnácskák, úgynevezett ecidiumok fejlődnek. Az ezekben kialakuló szaporítóképletek segítségével a gomba újabb növényeket fertőz, majd kialakulnak a fertőzés helyén a rozsdagombákra jellemző vörösbarna színű uredótelepek bennük az uredoaspórákkal. A fertőzés tünetei a levélnyélen és a hüvelyen is megjelenhetnek. Ugyanitt láthatók ősszel a gomba telelését szolgáló sötétbarna teleutótelepek a beérett teleutospórákkal. A borsórozsda gazdacserés faj. Részben a borsón, részben a kutyatej féléken fejlődik. Fertőzésének következtében a borsó levelein, szárán foltokban vagy elszórtan világosbarna uredospóratelepek fejlődnek. Fejlődése következtében a foltok közötti rész, majd az egész levél elszárad. A gomba nyáron a borsón fejlődő uredospórák segítségével terjed, illetve fertőz. Ilyenkor ősszel átvált a kutyatejfélékre (ezek köztes vagy másodlagos gazdanövényei), ahol a kórokozó áttelel, tavasszal pedig fejlődni kezd. Mindkét kórokozó akkor szaporodik el nagyobb mértékben, ha a kertekben az elővetemények között bab vagy borsó is volt. Az ellenük való védekezés érdekében elengedhetetlen a fertőzött növénymaradványok megsemmisítése. A borsórozsda megjelenését a kórokozó köztes gazdanövényeinek, így a kutyatejféléknek a megsemmisítésével csökkenthetjük.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa