Meghűlés ellen csipkebogyó

Teakészítéshez gyűjtsünk csipkebogyót, amely C-vitaminban, cukorban, pektinben és nyomelemekben gazdag. A vadrózsa termése mindaddig alkalmas erre, amíg megőrzi keménységét. A fagyok hatására megpuhult piros bogyót már csak frissen fogyaszthatjuk. A csipke a tél folyamán szervezetünk ellenálló képességének fokozására kiváló. Megelőzésre vagy meghűlés esetén mindenféle mesterséges vitaminkészítménynél hasznosabb. A régi korok embere ínyenc gyümölcsként fogyasztotta a kellemetlen, szőrős termésektől megtisztított csipkehúst, de adták azt gyógyszerként sorvadásos betegeknek is. A csipkebogyót nyersen is fogyasztható. Hosszabb idejű tárolásra azonban valamilyen módon tartósítani kell. A legegyszerűbb megoldásnak a szárítás kínálkozik. A megmosott bogyókat hosszában félbe vágjuk és tepsiben 1-2 ujjnyi vastagon elterítve, sütőben vagy a fűtőtesten, állandó forgatás mellett szárítjuk. A C-vitamin magas hő hatására elbomlik, ezért a szárítási hőmérséklet 40 foknál nem lehet magasabb.

A szárított csipkehúst száraz, levegős helyen, legfeljebb egy évig tárolhatjuk. A teát, szintén a C-vitamin védelme érdekében úgy készítsük, hogy a felforralt és néhány percig hűtött vízben 1-2 órán át áztatjuk a bogyókat. A legfinomabb teát azonban friss csipkehúsból nyerjük, ilyenkor 20 perces áztatás is elegendő. A vadrózsa tűzpiros terméséből finom lekvár is készíthető: a megtisztított, kimagozott csipkehúst három órára annyi vízben tesszük fel főni, amennyi ellepi. Azután literenként fél kilogramm cukrot adunk hozzá és sűrűsödésig főzzük. A hecsedlilekvárt bodzabogyóval és narancslével ízesíthetjük. ĺzletes csemege, főleg vadhúsok mellé a csipkelekvárból készített szósz is, amelyet vörösbor és citromlé hozzáadásával készítünk. De kellemes bor is készíthető a csipkéből.

Még egy jó tanács: a gyümölcsöt lehetőleg ne forgalmas utak széléről gyűjtsük! (K-SZ)