Éppen marták fel az aszfaltot az úttestről, amikor Bandika és Ervin megláttak egy szimpatikus teraszt.
Lekapcsolná a tévét?
A helynek az volt az előnye, hogy öreg hársfák tartották az udvaron ülők fölé az árnyékot, de a szomszéd utcában magasodó templom hátsó traktusát islehetett látni. Bandika meg is jegyezte, hogy itt a hedonizmusszimbiózist alkot a vallásos áhítattal, hiszen megférnek egymás mellett kettecskén, mint Péter és Pál a naptárban. Ennél jobb hasonlatot nem talált? – förmedt rá hideg hangon Ervin.
Bandika beismerte, hogy nem, és nem isszokott sokáig keresgélni, ha hasonlatról van szó, hanem egyszerűen azt használja, amelyik éppen útba jön. Kijött a pincérnő és közölte velük, hogy fel kell vennie az adataikat. Egy új kormányrendelet ugyanis a közegészségügyi hatóságok munkáját megkönnyítendő azt is előírja, hogy a vendéglősök nyilvántartást vezessenek az asztalt foglaló vendégek nevével éstelefonszámával. Az adatokat járványügyi okokból kell rögzíteni arra az esetre, ha az alkalmazottak vagy a vendégek közül valakiről később bebizonyosodik, hogy koronavírussal fertőzött.
Bandika és Ervin meglepődtek, de nem annyira, mint amenynyire szomjasak voltak. Így hát bediktálták nevüket, meg hogy a Fogkefe utca 4-esszám alatt laknak. A pincérnő felkapta a fejét: Ez biztos? Ervin azonban elnézést kért, és közölte, hogy ő az 5-összám alatt lakik, tehát szomszédok. Hideg tonikot kértek, meg valamit hozzá. A pincérnő szabadkozott, hogy mivel kifogytak a raktárak, épp nincs tonik, Sprite jó lesz-e, meg valami hozzá… az van… természetesen. A fiúk bólintottak, hogy jöhet.
A felszolgáló felkapcsolta nekik a tévét is, mert látta rajtuk, hogy nem szeretik, de úgy volt vele, hogy hátha. Ha már van, meg vendég is, csak sugározzon. Épp egy hírcsatorna öntötte magából a híreket, Bandika és Ervin megtudták például, hogy az ellenzék a miniszterelnököt támadja, amiért kikerült róla egy fotó, amelyen az irodájában megbeszélést tart a minisztereivel, és közben dohányzik. Erre a miniszterelnök azt mondta, hogy lemondani ugyan nem fog, és elnézést kér, mert negyven éve dohányzik, valahogy majd megpróbál leszokni. Visszaért a pincérnő, de nem öntötte ki az italokat, mondta is, hogy feleslegesen nem fogdossa össze sem a palackot, sem a poharat. Bandika megköszönte, majd megkérdezte, kérdezhet-e valami indiszkrétet. Az attól függ, mennyire indiszkrét, felelte a pincérnő. Tessék mondani, hogy kerültünk mi Romániába? – hangzott a kérdés. A pincérnő elnevette magát, és annyit mondott, hogy ezt néha ő is megkérdezi magától. Olaszországbólszármazik ugyanis, Udine mellől, csak mivel a férje román, visszaköltöztek néhány éve, ő meg azóta pincérnő, mert tud valamit angolul. Ervin is kérdezni szeretett volna, és meg istette. Lekapcsolná a tévét? A pincérnő bólintott, és azt mondta: buona idea.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.