Zöld utat kap az „új” csarnok?

JUHÁSZ KATALIN

Példa nélküli az az összefogás, amelyet több kulturális szervezet prezentált a vásárcsarnok kihasználása érdekében. Piacot, kulturális központot és különböző újszerű szolgáltatásokat álmodtak az Sznf téri épületbe. Az álmokhoz megvan a pontos költségvetés is, ráadásul olyan támogatók és szimpatizánsok állnak az Aliancia Stará Tržnica nevű polgári társulás mögött, amelyek bizonyították, hogy be tudnak indítani és sikeresen működtetni tudnak egy vállalkozást.

A civilek által kínált alternatíva egy csomó olyan kezdeményezést tartalmaz, amelyek jelenleg hiányoznak Pozsonyban. Nincs például kézműves- és dizájntermékeket, háztáji élelmiszereket kínáló csarnok, amely a fővárosiaknak minőséget, a csallóközi termelőknek pedig kereseti lehetőséget nyújthat. A pultok mozgathatóak lennének, így a hétvégi piac mellett hétköznapokon az épület koncertek, vitafórumok és egyéb rendezvények helyszíne lehetne, a szolgáltatások pedig folyamatosan működnének. A patinás helyszín iránt máris nagy az érdeklődés, a civilek eddig tizennyolc ország nagykövetségének támogatását élvezik, és a szervezőirodák is örülnének a szabadon alakítható teremnek a város szívében, egy olyan zónában, ahol több más kulturális intézmény is működik.

A civil aktivisták természetesen külföldön is tanulmányozták a régi vásárcsarnokok újjáélesztésével keletkezett kulturális központokat: Berlinben, Krakkóban, Helszinkiben, Amszterdamban, Londonban évek óta sikeresen működnek hasonló kezdeményezések, a jó ötleteket pedig nem szégyen „lenyúlni”, főleg, ha azok kiállták az idő próbáját. Bindics Gábor, az ötlet egyik atyja, a szintén sikertörténetnek bizonyult KC Dunaj vezetője szerint az üresen álló épület karbantartására jelenleg évi 70 ezer eurót áldoz a város, és bár néha sikerül bérbe adni rendezvénycélokra, az idei veszteség 30 000 euró lesz. A civilek azt ígérik, különböző forrásokból két év alatt összesen 240 ezer eurót fektetnének rekonstrukciós munkálatokba, ezalatt a csarnok „próbaüzemmódban” működne, kevés rendezvénnyel, alkalmi vásárokkal. 2014 decemberében indulhatna be a nagyüzem, és az ezt követő időszakban már havi 10 ezres nyereséget termelne a helyszín.

Ez azért is nagy szó, mert tizenöt évvel ezelőtt nem kevesebb, mint tizenhárom millió koronáért újították fel az épületet. Ez olyan jól sikerült, hogy mostanra a fűtési rendszer használhatatlanná vált, a burkolatok, ajtók, liftek, klímaberendezések mind javításra szorulnak, az alagsori helyiségekről pedig kísértetfilmbe illő képeket mutogattak azon a prezentáción, amelyre az újságírók mellett a városi képviselők és a polgármesteri hivatal emberei is meghívást kaptak. Milan Ftáčnik főpolgármester szimpatizál a kezdeményezéssel, ám a végső döntés a városatyák kezében van. Ha minden jól megy, november 29-én szavaznak a projekt sorsáról, ha kevésbé, akkor december 13-án várható döntés. A kulturális bizottság elnöke a hosszú távú fenntarthatóság miatt aggódik, amit azért nem értünk, mert a testület négy év alatt, azaz rövid távon sem tudott semmit kezdeni az épülettel. A Pozsonyi Kulturális és Információs Központ (BKIS) értesüléseink szerint elég nehezen engedi ki a kezéből a csarnokot, annak ellenére, hogy jelenleg üresen is veszteséget termel. Hiába, a megszokás nagy úr. Reméljük, a városatyák bizalmat szavaznak ennek az alulról jövő kezdeményezésnek, és a politika nem áll a civilek útjába. Annál is inkább, mivel az elkövetkezendő időszakban Brüsszel is kiemelten támogatja az úgynevezett közösségfejlesztő szociális beruházásokat, és ez a projekt minden feltételüknek megfelel. így látja ezt a nemzetközi tapasztalatokkal büszkélkedő Karl H. Richter, a brit kormányhivatal tanácsadója is, aki számos hasonló kezdeményezést sikerre vitt, és a legfontosabb fórumokon adott elő szociális invesztíció témában. Ez a világszerte elismert szakember is a projekt mellé állt, ami talán elegendő garancia a pozsonyi városatyáknak.

A kezdeményezés teljes anyaga e hét péntekén felkerül az internetre, bárki tanulmányozhatja a novastaratrznica.sk címen.