Warren Beatty, Hollywood egykori szívtiprója 75 éves

Beatty az egyetlen, akit két alkalommal is négy kategóriában - színész, rendező, producer, forgatókönyvíró - jelöltek Oscarra filmjéért.

Henry Warren Beaty (a második t betűt csak később toldotta nevéhez) apja pszichológiatanár és ingatlanügynök, anyja drámatanár volt. A fiú kiváló sportolónak bizonyult, hamarosan azonban nővére (a ma már szintén Oscar-díjas Shirley MacLaine) példáját követve a színház felé fordult. New Yorkban Stella Adler neves stúdiójában tanult színészetet, első szerepeit televíziós sorozatokban kapta. A tehetséges és sármos fiatalembernek hamarosan a Broadway-n is szerepet ajánlottak, s még huszonhárom éves sem volt, amikor a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra jelölték.

1961-ben kapta első jelentősebb filmszerepét Elia Kazan rendezőtől, aki az 1920-as években játszódó Ragyogás a fűben című szerelmi drámában Natalie Wood partnerének választotta. Beatty első filmjei nem keltettek különösebb visszhangot, ő azonban szorgosan haladt célja felé. A producerséggel is megpróbálkozott, honoráriumát filmekbe fektette, első ilyen vállalkozása 1967-ben a gengszterromantikát feltámasztó, tíz Oscar-díjra jelölt Bonnie és Clyde volt, amelyben a bűnözőpáros női tagját Faye Dunaway játszotta, a kamera mögül Arthur Penn instruálta őket. A film többszörösen visszahozta a befektetett pénzt, sőt a világhírig repítette az első Oscar-jelölését begyűjtő Beattyt.

Ettől kezdve befutott művésznek számított Hollywoodban, neve a stáblistán a színészek, rendezők, producerek közt egyaránt feltűnt. 1978-ban mind a négy fő kategóriában Oscar-díjra jelölték az Ép testben épp, hogy élek című filmért. Ekkor még nem nyert, de az 1981-es Vörösök című politikai drámáért már magához szoríthatta az aranyszobrocskát, igaz díját nem színészként, hanem rendezőként vehette azt át. A John Reed amerikai kommunista újságíró életét és az 1917-es oroszországi forradalmat feldolgozó alkotás összesen tizenkét Oscar-jelölést kapott, Beatty rendezőként, színészként, forgatókönyvíróként és producerként is esélyes volt.

Beatty a nyolcvanas években csak egy filmet vállalt, ez az emlékezetes bukást produkáló Ishtar volt. A csorbát 1990-ben a képregény-sikert feldolgozó Dick Tracyvel köszörülte ki, s egy évvel később következett a Bugsy című, a gengsztervezér Bugsy Siegelről készített, tíz Oscar-díjra jelölt kasszasiker, melyben felesége, Annette Bening játszotta a női főszerepet.

Beatty rendezőként és forgatókönyvíróként az 1998-as Nyomd a sódert című szatíra óta nem dolgozott, legutóbb 2001-ben tűnt fel játékfilmben, a Félrelépősdi című vígjátékban. Fél évszázados pályafutása alatt visszautasította többek közt A keresztapa, az Ilyenek voltunk, a Kill Bill főszerepét, s kétszer is elvetette, hogy az egykori amerikai elnök, Nixon bőrébe bújjon. Tavaly olyan hírek láttak napvilágot róla, hogy a különc pilóta, filmproducer, rendező és milliárdos Howard Hughes-ról tervez filmet forgatni.

A házassága előtt örök playboy és szívtipró Beatty hódításainak se szeri, se száma, nem csak a filmvásznon volt hosszabb-rövidebb ideig partnere Natalie Wood, Julie Christie, Joan Collins vagy Diane Keaton, szenvedélyes viszony fűzte Madonnához és Cherhez, valamint a neves modell Stephanie Seymour-hoz is. Húsz éve megnősült, saját bevallása szerint azóta komolyan veszi a házastársi hűséget. Megállapodott Annette Bening oldalán, ma már négy gyermeket nevelnek. Egy ideig Beatty volt a háztartásbeli, amíg felesége dolgozott, a színésznőt Budapestre is elkísérte a Szabó István rendezte Csodálatos Júlia forgatására.

A liberális nézeteiről ismert Oscar-díjas művész több demokrata párti elnökjelölt kampányát támogatta, már 1968-ban a meggyilkolt Robert Kennedy választási hadjáratának egyik arca volt. A pletykák szerint 2000-ben komolyan fontolgatta, hogy megpályázza a párt elnökjelöltségét, s a demokraták is latolgatták, milyen esélyei lennének a filmsztárból lett politikus Arnold Schwarzenegger ellen a kaliforniai kormányzóválasztáson.

Beattyt pályafutása során összesen 14 alkalommal jelölték Oscar-díjra. 2000-ben Irving G. Thalberg-emlékdíjban részesült, tagja a Brit Filmakadémiának, megkapta a Cecil B. De Mille-ről elnevezett Arany Glóbusz-életműdíjat, valamint az Amerikai Filmintézet hasonló kitüntetését.