Walt Disney evangéliuma

Mark Pinsky amerikai újságíró kimutatta, hogy a filmipar leginkább családközpontúnak tartott stúdiójának filmjeiben nagyon ritkán említik Istent, és az a kevés vallásos szereplő is gonosz, aki egyáltalán szerepel bennük.

„Abban a több mint 35 rajzfilmben, amit a Disney stúdió 1937 óta gyártott, szinte sosem említik a zsidó-keresztény értelemben vett Istent” – állítja Pinsky. Az első vallásilag elkötelezett figura, akinek fontos szerep jutott egy Disney-filmben, az Frollo, az aljas pap volt A notre-dame-i toronyőrben. A film 1996-ban készült, csaknem 60 évvel a stúdió megalakulása után.

Pinsky másik fontos észrevétele, hogy a Disney-parkokban nincs templom, még kápolna sem, pedig az amerikai utcai kultúra minden más kelléke megtalálható a szórakoztatóközpontokban.

Az újságíró szerint mindennek az az oka, hogy a Disney nem szeretne senkiben kellemetlen érzéseket kelteni, nehogy csökkenjen a bevétel. Ehelyett kiforgatja az evangéliumot, és a hittételeket teljesen keresztényietlen témákkal helyettesíti, például a varázslatba vetett hittel. A Disney-filmek arra tanítanak, hogy csak a szép emberek jók, és amire nagyon vágyunk, az valóra válik. „A Disney-evangélium rólam szól” – írja Pinsky. „Az én álmaimról. Az én akaratomról. Amikor kívánsz valamit a csillagoktól, az álmod megvalósul.” Az újságíró szerint ez a Disney-biblia egyetlen sora.

Pinsky észrevételezi, hogy még a korai rajzfilmekből is hiányzik a vallásos szimbolika. Például mikor Gepetto a Pinocchióban térden állva könyörög, hogy fabábuja keljen életre, nem Istenhez imádkozik, hanem egy kék tündérhez. A könyv idézi Walt Disney lányának, Sharonnak a szavait, aki apját nagyon vallásos embernek tartotta. „Nem hitte, hogy templomba kell járni ahhoz, hogy valaki vallásos legyen. Minden vallást tiszteletben tartott, sohasem kritizálta egyiket sem. Még ilyen típusú vicceket sem mesélt.” A rajzfilmek tartalmaznak olyan üzeneteket, amelyeket a papság évtizedeken át próbált közvetíteni a gyermekek felé. Önbizalomra, könyörületességre és lojalitásra nevelnek. Azonban nem csak ilyen pozitív tartalmak fedezhetők fel bennük. Ott van a korai filmek hétköznapi rasszizmusa is, például a Dumbóban a gonosz fekete varjúcsapat. A könyv azt állítja, hogy Walt Disney 1966-os halálát követően készült filmekből, a Pocahontasból a spiritualizmus, a Mulanból és A szépség és a szörnyetegből a feminizmus, az Atlantisból a kapitalizmus, az Oroszlánkirályból pedig a hinduizmus életkörforgás-eszméje olvasható ki.

A Disney már egyszer megégette magát az Aladdinnal, amit arabellenesség gerjesztésével vádoltak. A mesében ugyanis minden gazfickónak sötét bőrszíne, hosszú orra és erős akcentusa volt.

„Walt Disney azért készítette a rajzfilmjeit, hogy szórakoztasson és pénzt keressen” – írja Pinsky. „Ha eközben jobb hellyé tette a világot, az remek, de önkéntelen dolog volt. Cége sosem volt egy filantróp egyesület.” (o)