Vetélkedés a nézők kegyeiért

A Legyen Ön is milliomos stúdiója Magyarországon az első nyilvános televíziós vetélkedőt „Csak könyvsorsjeggyel!” címmel közvetítették a budapesti Operettszínházból, 1957. június 17-én. A magyar televíziók azóta sokat változtak, így a manapság hatalmas népszerűségnek örvendő vetélkedők sem hasonlíthatók össze a 44 évvel ezelőtti ősükkel. Tavaly a két konkurens magyar kereskedelmi csatorna műveltségi vetélkedője külön párbajt vívott. A Multimilliomos és a Legyen Ön is milliomos! két napon is közel azonos idősávban futott a tv2, illetve az RTL Klub műsorán. Szeptemberben a két műsor még jól megfért egymással: az akkor heti három hétköznap jelentkező Legyen Ön is milliomos! este kilenc, illetve tíz órakor kezdődött, míg a Multimilliomos vasárnap és hétfőn, majd hétfőn és kedden hét órakor volt adásban. A tv2 ebben az időszakban a teljes lakosság körében átlagosan 51,5 százalékos közönségarányt ért el, és a 18–49 évesek körében is 43 százalékot produkált. Az RTL Klub vetélkedő műsora saját sávjában 37-38 százalékos nézettséget ért el. Októberben viszont változott a helyzet: 2-án és 3-án a két műsor majdnem egy időben kezdődött a két kereskedelmi csatornán. A Legyen Ön is milliomos! nemcsak sávot, de heti adásszámot és nyereményösszeget is váltott a nagyobb nézettség reményében.

Csak egy példát említettünk, de ebből is világos: nemcsak a játékosok, hanem maguk a vetélkedők is vetélkednek egymással. Mint minden konkurenciaharc, a televíziós vetélkedőké is javítja a minőséget, hiszen a nézők kénye-kedve, ízlése kegyetlen mérce: azonnal halálra ítéli a neki nem megfelelő műsort. Egy mostanság népszerű vetélkedő címével élve: nincs kegyelem.

De hogyan is készülnek ezek a kvízműsorok? A világ televízióiban hetente tűnnek fel új vetélkedők, melyek képernyőre kerülését hónapok megfeszített munkája előzi meg. Egy-egy műsorötlet megszületése után látványtervezők, pszichológusok, kvízmesterek fognak lázas munkába. Mikor elkészül a forgatókönyv, felvesznek egy (vagy több) próbaadást, próbajátékosokkal és próbaközönség előtt. Ezt az úgynevezett pilotot aztán levetítik egy válogatott nézőcsoportnak, akik véleményezik a produkciót. Természetesen ez a próbaközönség is ad tippeket a műsorkészítőknek, mit lehetne még javítani a kvízműsoron. A „valódi” tévénézők elé azután már csak a vegytiszta, minden igényt kielégítő vetélkedő kerül. A siker azonban még így sem garantált.

Manapság a televíziós vetélkedőkben nem is annyira a verseny, a lexikális tudás, mint inkább a látvány és az izgalom dominál. Az angol licensz alapján Amerikát is meghódító Legyen Ön is milliomost például már-már úgy nézzük, mint egy horrorfilmet: A díszletek hallhatóvá válnak (zene, szívdobogásszerű hangeffektusok), a lélektani horrorok kliséit hivatottak utánozni, hiszen a nézők azon izgulhatnak, mi történik a következő pillanatban. A mozgó reflektorok fényei, a visszatérő zenei motívumok, a színek és hangok pontról pontra megtervezett, laboratóriumi pontossággal adagolt váltakozása minden országban azonos hatást hivatott kelteni.

A magyar vagy a szlovák televíziókban ugyanis csak a legritkább esetben láthatunk eredeti ötleten alapuló játékot. Nincs is szükség kreativitásra: az angol és az amerikai televíziós vetélkedőket előttünk már jóelőre kitalálták. Nekünk csak fogyasztani kell őket. (jéel, i-x)