Venczel Vera új arcai

Inkább szerényen, túl szerényen visszahúzódott a maga kis elefántcsonttornyába, s türelmesen várta a lehetőséget. Ami ha kissé megkésve is, de most eljött, s rögtön két főszerep alakjában.

A Karinthy Színház Jane Austin Büszkeség és balítélet c. klasszikusát vitte színpadra Deres Péter frappáns, annak fanyar humorát szerencsésen átmentő előadásában. Karinthy Márton igazgatórendező ügyes kézzel válogatott szereplőket (látszik a munkáján, hogy szeret színházba járni). S Deressel együtt úgy gondolta, hogy felerősíti Lady Catherinede Bourgh szerepét, akivel elmesélteti a Bennet család történetét. Venczel Vera ajándékként kapta a szerepet, s illedelmes színésznőhöz méltón bánt vele. Cserfes, ha kell, de mégis a hatvanas években megismert légiessége tartja össze azt a pompás színészgárdát, akiknek a legnagyobb erőssége, hogy mindannyian egy nyelvet beszélnek, s ezt képesek átadni a közönségnek is, amely hol sír, hol önfeledten kacag egy ízig-vérig mai történeten. Öt lányt férjhez adni sem akkor, sem ma nem lehet(ett) könnyű feladat. A parányi színpad minden szeglete intenzív játékkal és érzelmekkel teli, ahol együtt szurkolunk a boldog végért, ami jó három óra múlva el is jön. Még így is túl korán, hiszen Venczel Vera mellett Egri Márta, Oberfrank Pál, Mertz Tibor, Szirtes Balázs és az öt lány (Kéri Kitty, Sallai Nóra, Sipos Eszter Anna, Császár Réka és Érsek Obádovics Mercédesz) játékát akár még tovább is élveznénk.

Az Ódry Színpadon egy orosz kétszemélyest adnak egy lehetetlen térben valahol a főiskola egyik pinceklubjában Kárpáti István vizsgarendezésében, ahol a csöpögő csővezeték és a salétromos falak szerves részét képezik az előadásnak. Nyina Szadur a kortárs orosz női próza képviselője, aki Godot-parafrázist állít elénk ebben a miniszíndarabjában. Egy öregasszony (Venczel Vera) találkozik a mezőn egy fiatalasszonnyal (Alberti Zsófia), s bár ez utóbbi a főiskolás, Venczel Vera játékos, energiával teli Gyilokenykója tűnik fiatalabbnak. Fekete garbóban, kis varkocsával uralja a teret, s gondoljuk akár manónak, akár boszorkánynak, akinek az élete találkozik és összemosódik Lidáéval, az alig negyvenperc alatt ámulatbaés rabságbaejtbennünket. Elvesztegetett évtizedek?A színház a pillanat művészete, s avarázslat, amit a celluloidszalag annak idején megőrzött számunkra, most ismét folytatódik. A Pillangó régi szépségében átlibbent az Ódry Színpad és a Karinthy Színház pódiumára. (Juhász Dósa János)