Üres költőiség

Sok emlékezetes pillanatot nem adott a nézőknek – főleg azoknak nem, akik feladták és kimentek a vetítésről – a Knight of Cups, melynek nagy részében a Christian Bale alakította Rick hátát láthatjuk, amint sivár tájakon vagy emberekkel teli, de mégis kiüresedett Los Angeles-i tereken elveszve kóborol. Malick korábbi filmjei alapján sejthető volt, hogy nem várhatunk konvencionális elbeszélést, hanem erős vizualitású, meditatív alkotást. A rendező olyan fejezetekre osztotta a filmet, mint Élet, Halál és Szabadság. Bosszantó, hogy éppen ezekről nagyon keveset képes elmondani jellegzetes stílusán keresztül. Dialógusok hiányában narrációt, a figurák gondolatait, valamint a modern és a komolyzene furcsa keverékét halljuk. A képek, mint mindig, valóban csodaszépen komponáltak, a friss BAFTA-díjas Emmanuel Lubezki operatőr kamerája pásztázza a szereplőket és a várost, de egy idő után ez a séma repetitív lesz. Nem segít az sem, hogy a film témái – mint a modern elidegenedés – végtelenül leegyszerűsítve jelennek meg. Rick, a hollywoodi forgatókönyvíró, aki a sikerei ellenére csak ürességet érez, szétcsúszva jár partiról partira. A modellek és színésznők csillogó, de felszínes világa áll szemben a természet tisztaságával és Rick igaz szerelmeivel. A nők olyan gyorsan eltűnnek, ahogy felbukkantak, és vagy csábítók vagy éteri lények, akikről nem tudunk meg semmit, legfőképp azt nem, miért szerelmesek halálosan a főhősbe. Ahogy Christian Bale, úgy partnerei, Cate Blanchett és Natalie Portman se kaptak túl sok színészi feladatot – a hipnotikus képekben sajnos elvesznek a valódi érzelmek. A filmdrámát követő sajtótájékoztató meglepően mulatságosra sikeredett. Malick nem volt jelen, így Christian Bale kapott olyan sablonos kérdéseket, hogy miről szól a film és miért ilyenek a karakterek, így a kérdezők és a szereplők közösen próbálták meglelni a kulcsot a film értelmezéséhez. (bartald)