„Új műfajt kellett megtanulnom”

Grendel Lajos írói pályáját számos kiváló mű fémjelzi, legfrissebb, Nálunk, New Hontban című regénye tavaly jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy Kossuth-díjas írónk jó pár évvel ezelőtt egy másik műfajt is kipróbált. Forgatókönyvet készített saját munkája alapján.

„1990-ben a 2000 című budapesti folyóiratban megjelent egy novellám, a Vezéráldozat, amely megtetszett Bacsó Péternek, és íratott velem egy forgatókönyvet – mondta lapunknak Grendel Lajos. – Ám nem tudott anyagi támogatást szerezni a filmhez, úgyhogy egy időre félretette a tervet. Aztán három-négy év múlva újra elővette a forgatókönyvet, egy kicsit átdolgoztuk, de megint csak nem sikerült szponzort találnia. Ő közben a kilencvenes években más filmeket készített, de ennek a filmtervnek újra és újra nekifutott. Ennek a legutóbbi nekifutásnak az eredménye, hogy sikerült olyan szlovák partnereket találnia, akik anyagilag is támogatnák a film elkészítését. Az eredeti elképzelés egyébként szintén az volt, hogy magyar–szlovák koprodukcióban valósulna meg a forgatás, csak közben a Koliba filmstúdió összeomlott, így nem lett belőle semmi. Bacsó Péter tavaly év végén járt itt Pozsonyban, és szlovák színészeket válogatott a filmhez. Azóta nincsenek újabb híreim. Mindenesetre biztatónak tartom, hogy több mint tíz év után mégiscsak előremozdult ennek a filmnek az ügye. De hát ez sajnos így megy manapság a filmgyártásban: sok a rendező és kevés a pénz. Még az olyan nemzetközi hírű rendezőknek is, mint Bacsó Péter, Makk Károly, Jancsó Miklós és folytathatnám a sort, elég nehéz egy-egy film leforgatására a szükséges pénzt előteremteni.”

Arról, hogy forgatókönyvíróként milyen tapasztalatokat szerzett, Grendel Lajos így vallott: „Először is meg kellett tanulnom egy új műfajt. Forgatókönyvet írni egy kicsit más, mint regényt, novellát vagy akár színdarabot. Másféle látásmódot követel meg az írótól. Viszont örülök, hogy Bacsó Péterrel dolgozhattam, mert azt hiszem, ő az egyik legjobb magyar filmdramaturg – amellett, hogy rendező is –, sokat tanultam tőle. Bevezetett ennek a műfajnak a különböző kulisszatitkaiba. Ilyen szempontból megérte a munka, még akkor is, ha ilyen sokáig húzódik ennek a filmnek az elkészítése. ĺrtam egyébként egy újabb forgatókönyvet is, felkérésre, az Einstein harangjai című regényemből, de hogy ebből mikor lesz film, vagy lesz-e valaha is, ez megint nem rajtam múlik, és nem is a rendezőn, hanem ismét ezeken a »piszkos anyagiakon«. Eleve úgy ültem neki ennek az új forgatókönyvnek a megírásához, hogy az lebegett a szemem előtt: lehet, hogy újabb tíz év telik el megint, mire ebből esetleg film lehet.”

Megfilmesített irodalmi művek esetében többször előfordult már, hogy az író nem igazán lelkesedett az eredményért, s elégedetlenségét nyilvánosságra is hozta. Grendel Lajos nem érzi úgy, hogy csalódást okozhatna neki a Vezéráldozat alapján majdan elkészülő film:

„Miután én írtam a forgatókönyvet, nagyjából tudom, milyen lesz majd, ha megvalósul. Egyrészt tehát nem tehetnék szemrehányást senkinek, mert a forgatókönyv az én munkám. Másrészt Bacsó Pétert kiváló filmrendezőnek tartom, úgyhogy nagyon bízom benne, hogy megszületik a film.”