Új dimenziókba emelték a néptáncot

Hégli Dusán, az együttes művészeti vezetője (és segítői) olyan előadást álmodott színpadra, amely az előző, Felföldi levelek című koreográfia folytatásának is tekinthető. (Bartók Béla személye és munkássága abban is hangsúlyos szerepet kapott.) A Felföldi levelekkel magasra tette a mércét az Ifjú Szivek, s bizonyos értelemben azt is illusztrálta, milyen módon, formában lehet/érdemes évszázados népi kincseket úgy bemutatni, hogy az a 21. század emberéhez korszerűen szóljon, hogy megérintse a lelkét.

Akkor bizonyára sokakban felmerült a kérdés, túlszárnyalható-e a Felföldi levelek nívója. A hétfő esti bemutató bizonyította: de még mennyire! Mert ami a színpadon látható volt, az képes volt másfél órán keresztül a székbe szögezni, szórakoztatni, lenyűgözni, megborzongatni, megmosolyogtatni, elandalítani – és elgondolkodtatni. Az Ifjú Szivek ismét olyasvalamivel állt elő, amivel a néptáncművészetet új dimenziókba emelheti. A Bartók műveire, gyűjtéseire épülő műsorban a táncosok (mondhatnánk: immár hagyományosan) fantasztikus teljesítménnyel kápráztatták el a nézőket, s mindezekkel a koreográfiákkal szervesen egybeépülnek a háttérben vetített képek, filmfelvételek, valamint a megszólaló Bartók-korabeli hangfelvételek. A táncosok produkciója és az audiovizuális elemek egymásnak felelgetnek – kiegészítik, erősítik egymást, s multimediális, izgalmas, pazar látványossággá varázsolják a műsort.

A Heineken Tower Stage színpadán megelevenedő képi, zenei világ elementáris erővel hat – nem csupán Bartók Béla méltán elismert népzenekutatói és -gyűjtői munkásságát hozza a lehető legközelebb a nézőhöz, hanem arról is meggyőz bennünket, hogy néptáncosnak lenni a legjobb dolgok egyike a világon. (Az előadást értékelő hosszabb írást lapunk szombati számában olvashatják.)