Uhrin Benedek,szupersztár

A lakodalmas rock mehet a búsba. Uhrin Benedeknek már a neve is mosolygásra késztet, rajongótábora napról napra nő, én például már akkor szerettem, amikor még egy hangot sem hallottam tőle, mivel számítógépemben sajnos nincs hangkártya. A történet igazi posztmodern sikersztrori: adva van egy siralmasan tehetségtelen, ám önérzettel rendkívüli módon felvértezett öregember, volt raktáros, hobbikertész, költő, dalszövegíró, énekes, regény- és drámaíró, remélem, semmit sem hagytam ki. Rendíthetetlenül írja dilettáns dallamaira dilettáns szövegeit, és összekuporgat annyit, hogy szerepelhessen az egyik budapesti kábeltévében. Egy csapat huszonéves srácnak több se kell, sztárolni kezdik a bácsit, létrehozzák az UBFC-t, (Uhrin Benedek Fan Club), és az addig eladhatatlan produkciók egyszerre eladhatóvá, sőt szétkapkodottá válnak, mihelyt felkerülnek az internetre. A gyengécske dalokat megspékelő rendkívüli ritmusérzéketlenségről tanúskodó előadásmód csak lendít a dolgon, a Mestert élőben látni pedig feledhetetlen élmény. Két éve a Szigeten állítólag fergeteges koncertet adott, őrjöngő tinédzsertömeg előtt. Tavaly még sikerült megállnom a személyes jelenlétet: a figura inkább tragikus, mint komikus volt számomra. Kiröhögnek egy szerencsétlen öregembert, gondoltam akkor, és juszt sem mentem el az eseményre, remélvén, hogy idővel alábbhagy a hisztéria, mert hiszen különbség van nevetés és kinevetés között. Ám tévedtem. Idén már ott kellett lennem, mert megbocsáthatatlan módon alábecsültem a magyar nemzet humorérzékét. Uhrin Benedek a helyi adóról gyorsan bekerült a legnézettebb kereskedelmi csatornák beszélgetős műsoraiba, komoly médiaszakemberek példálóznak vele, szociológiai és kulturális eszmefuttatások főszereplője lett, mellesleg ő az első magyar internetsztár. Minden megmozdulását hatalmas érdeklődés kíséri, hála a lelkes fanklubvezetőknek, akik árucikket csináltak belőle. Emiatt persze nem lehet haragudni rájuk, elég, ha megfigyeljük, hogy néznek pártfogoltjukra, hogy totojgatják, vezetgetik. Az idei Szigeten már mindenki tudta, mit várhat. A csörgedező kispatakról, pajkos kutyusról és a szeretet erejéről szóló, sírni valóan bugyuta dalocskákat ezrek harsogták, és ezrek örültek önfeledten a kilenc új szerzeménynek is. A Mester legújabban, nyilván huszonéves tanácsadóira hallgatva, technoalapokra kornyikál, hihetetlen mozgással és konferálással kísérve a produkciót. Van neki egy Katóka című új dala is, legfőképp ezért határoztam el, hogy most már ideje komoly napilapunkban is szót ejteni róla. Az említett koncerten ugyanis remek hangulat uralkodott, mindenki jól érezte magát. A szerencsétlen, szemellenzős öregember másfél órára sztár lehetett, a tomboló tömeg pedig rendkívüli módon hálás volt az élményért. Igaz ugyan, hogy ez utóbbi abszurd humorként kezelte a kapottakat, a Mester pedig komolyan elhitte, hogy nyolvcanéves korára imádott előadóvá érett. Mindent egybevéve teljességgel ártalmatlan dolog folyt a helyszínen, mindenki megelégedésére. Bárkiből lehet sztár. Ahogy Uhrin Benedek idiotisztikusan riszál, miközben földöntúli hangokat bocsát ki magából, azt nem lehet nem megtapsolni. A Mester korunk lenyomata. A posztmodern Lagzi Lajcsi. Hajtsunk főt előtte.