Ugyanaz a világ megrázó mozgóképeken

Pozsony. A prágai Ugyanaz a világ elnevezésű dokumentumfilm-fesztiválon bemutatott mozgóképekből válogatott anyagból Szlovákiában is megrendezik az Ugyanaz a világ fesztivált, azzal a különbséggel, hogy Pozsonyban a szemlének nincs versenyjellege. A ma kezdődő és október 27-éig tartó mustrán, amelynek a Mladosť mozi, a Cseh Központ és az Egyetemi Pasztorációs Központ ad otthont, húsz országból származó ötven dokumentumfilmet vetítenek. A fesztivált azzal a céllal rendezik meg, hogy emberi sorsokat bemutatva a kamera segítségével feltárják, bemutassák azoknak az eseményeknek a hátterét, amelyről a sajtó rövid hírekben tudósít, és sokszor szenzációként tálal. Ahogy a sajtótájékoztatón elhangzott, a fesztivállal egyrészt a xenofóbiaellenes harchoz szeretnének hozzájárulni, másrészt ezzel is megpróbálnak változtatni azon az érzéketlenségen, nemtörődömségen, amellyel a szlovák lakosság a közelebbi-távolabbi világban történő drámai eseményekre figyel, történjenek azok a volt Szovjetunió területén, a Közel-Keleten, Dél-kelet Ázsiában, Afrikában vagy Latin-Amerikában. A fesztiválra beválogatott filmek a háborús konfliktusokról, a diktatúrák elleni harcról, a fejlődő országok problémáiról, a természeti népek életéről, és az ártatlanok ellen elkövetett erőszakról mutatnak megrázó, közeli képeket. Az Ugyanaz a világ egyik programszekciója a roma kérdéssel foglalkozik: az elmúlt ötven év dokumentumfilm-terméséből válogatott anyaggal azt akarva vázolni, hogy a szocializmusban miként tekintettek erre a problematikára és miként láttatták azt. ĺnyencség lehet ebben a témában az 1988-ban készült Az önálló század című dokumentumfilm, amely a Csehszlovák Hadsereg különleges osztagáról szól. Arról a századról, amelyben írástudatlanok szolgáltak (legtöbbjük roma volt), akiket a seregben tanítottak meg írni-ovasni.

Néhány érdekesség a kínálatból. Mindenképpen megrázó képeket mutat az Ez az én életem című mozgókép, amely a már említett prágai szemlén is díjat kapott. A film egy dél-afrikai AIDS-betegről szól, aki 1998-ban tízéves HIV-fertőzöttség után megtagadta a gyógyszerek szedését, és elhatározása mellett mindaddig kitart, amíg vannak olyan helyei a világnak, ahol AIDS-gyógyítást nem téríti a biztosító.

A hangok a szabadság szigetéről dokumentum a Castro börtöneiben sínylődött egykori politikai foglyokat szólítatja meg.

Megdöbbentő felismeréssel rukkol elő a Magányosok című francia dokumentum, amely annak az okait kutatja, miért van minden hetedik francia nő kitéve családi erőszaknak, s mi az oka annak a megrázó statisztikai adatnak, hogy Franciaországban hetente két nő esik élettársa áldozatául.

Érdekes mozgókép a Börtön, mint aranybánya, amely annak jár utána, hogy milyen a magánbörtönök közti konkurencia az Egyesült Államokban, s e konkurenciaharc miként befolyásolja a bírósági ítélethozatalokat.

A fehér ember földjén című dokumentum – három menekült sorsát bemutatva – arra keresi a választ, miért nem tudnak beilleszkedni Hollandiában afrikai bevándorlók.

Ez csak néhány érdekes téma, de mind az ötven dokumentumfilm érdekes emberi sorsokat hoz el Szlovákiába, szóljon az albán művészemberről, koszovói gyerekekről (Moldoványi Ferenc Gyerekek – Koszovó 2000), aknára lépett kambodzsai rokkantakról, csecsen menekültlányról, a bukaresti metróalagutakban vegetáló árvagyerekekről, az Andok csúcsain élő indián törzs tagjairól, vagy az orosz hadseregben tapasztalható brutális sikanéria elszenvedőiről.

A filmeket eredeti nyelven, cseh feliratokkal vetítik.

Az Ugyanaz a világ filmjeit nemcsak a pozsonyi közönség láthatja. Egy-egy válogatást belőlük későbbi időpontokban vidéki városokban is bemutatnak. November 15-én és 16-án például Somorján, a Fórum Intézetben vetítenek a szemle dokumentumfilmjeiből.