Kultúra

Üdv az arcosok klubjában!

Pozsony | Mennyit mutathatunk magunkból a világnak? Vajon az-e a valóság, ami a közösségi oldalakon zajlik, vagy az, ami a való életben? Felülírhatja-e egyik a másikat? Miért válhatunk trollok áldozatává, illetve mikor válunk mi, magunk is trollokká?
Juhász Katalin

2018. október 15. 11:43

Jelenet az előadásból (Fotó: a Káva Kulturális Műhely archívuma) 

Első látásra szociológusoknak, pszichológusoknak, médiakutatóknak való kérdések ezek. A budapesti Káva Kulturális Műhely színházi nevelési előadását nézve azonban kiderül, hogy tizenéveseknek is nyugodtan fel lehet tenni őket. Persze, kérdezni tudni kell, rávezetni meg még inkább, hiszen ebben a korban az embert nem nagyon érdekli a szülei korosztályának a véleménye. Ez a három színész viszont húsz perc után már úgy haverkodik a közönséggel, mintha nem is lenne köztük húszévnyi korkülönbség. 
A Troll című előadás olyan problémákkal foglalkozik, amikkel a társadalomtudósok is csak most ismerkednek: a környezet hatására sugallt „arcunkkal” és a valódi személyiségünkkel, különböző értékrendek ütközésével a közösségi médiában. Ez a fajta interaktív beavató színház lehetőséget ad kis közösségeknek (a legtöbbször egy-egy osztálynak), hogy jobban megismerjék egymást, hogy reagáljanak a szereplők által felvetett dilemmákra, és hogy beleképzeljék magukat egy-egy szituációba. 
A Troll című előadásra nagy szükség van, hiszen a mai középiskolások főként digitálisan kommunikálnak, ezeken a csatornákon igyekeznek érvényesülni, azaz eladni magukat. A lájkok létfontosságúak számukra, és nem ritkán „felhájpolt” virtuális személyiséget kreálnak maguknak. 

Káva


Ebben a történetben egy belvárosi nagymenő poénból megismerkedik a Tinderen egy egészen más világban élő, egyszerű prolilánnyal, akivel egyáltalán nem illenek össze, és akin egy zárt Facebook-csoportban gúnyolódik a menő baráti társaság. A lány beleszeret a srácba, ő pedig visszaél ezzel a vonzalommal, játszótérnek tekinti a másik valóságát. 
Az előadás Witold Gombrowitz Yvonne, burgundi hercegnő című drámájából inspirálódott, és a színészek közösen írták Kovács Dániel Ambrus rendezővel. A drámai csúcsponton megszakad a történet, és a színészek kis csoportokban beszélgetni kezdenek a nézőkkel, akiktől korábban is kértek véleményeket, „tanácsokat”. Számukra is izgalmasak ezek a találkozások, mert a felvetésekre azonnal reagálniuk kell, úgy, hogy a fiatalok egy idő után elhiggyék, nem egy színésszel, hanem az általa játszott karakterrel kommunikálnak, és vele együtt keresik a válaszokat. 

KAva

Az előadás a Káva és a hasonló terepen mozgó pozsonyi Vekker Műhely együttműködésének köszönhetően volt látható Pozsonyban, ahova Ógyalláról érkezett a közönség. A szereplők – Gyombolai Gábor, Milák Melinda és Sereglei András – szerint semmiben sem különböztek magyarországi kortársaiktól, ugyanazokat a megoldási lehetőségeket vetették fel, és hasonlóan reagáltak: kezdetben félénkebben, később egyre felszabadultabban. A két csúcspont számunkra az volt, amikor a csoportos megbeszélésen a lányok befonták Milák Melinda haját, hogy menőbb külseje legyen, illetve amikor a legnagyobb szájú srác vállalta, hogy elmondja a „bizonytalan” Gyombolai Gábor helyett, mi is a szitu. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Legfrissebb galériák
Olvasta már?