Trianon a Rubiconban

Romsics Ignác tanulmánya a monarchia felbomlását és a békeszerződés tárgykörét foglalja össze – mintegy ismeretterjesztő jelleggel és időrendben. Tátrai Patrik a békeszerződésnek a Kárpát-medencei népesség etnikai szerkezetében okozott változásait vizsgálja. Kubassek János bemutatja (a lapban is kihajtható nagy méretű) az ún. vörös térképet és történeti pályafutását, ezt a Teleki Pál vezetésével készült Magyarország térképét (ezen vörös szín jelzi a történelmi Magyarország magyarlakta területeit). Majdán János egy kérdést (Román fosztogatás a magyar vasutakon) dolgoz fel statisztikailag. Töttős Gábor a trianoni béke kormányfőjét, Simonyi-Semadam Sándort mutatja be. Ifj. Sarkady Sándor témája Sopron, a leghűségesebb város: a döntő többségében németek lakta város szavazatra jogosultjai közül kétszer annyian kívántak Magyarországhoz tartozni, mint Ausztriához; a szerző főként a népszavazáshoz vezető fejleményeket taglalja. A legbátrabb község címet kiérdemlő muravidéki Szomoróc eseményeit Mohos Mária foglalja össze: a békekonferencián a Szerb–Horvát–Szlovén királyságnak ítélt faluban a helyiek 1920-ban megtámadták a szerb katonaságot, a felkelést elfojtották, de a község 1922-ben visszakerült Magyarországhoz. Csóti Csaba dolgozata a trianoni Magyarországra menekült határon túli magyarokkal foglalkozik (mintegy háromszázötvenezren voltak; Csehszlovákiából 1918 és 1924 között több mint százezren), foglalkozásuk szerintibontásbanis.
Hajdu Tibor a Népszava két újságírójának, Somogyi Bélának és Bacsó Bélának a likvidálását elemzi: a Horthy-különítmény által elkövetett gyilkosságokat leleplező Somogyit meggyilkolták és a Dunába dobták, Bacsót csak azért ölték meg, hogy ne legyen szemtanú. Kolontári Attila a húszas évek magyar–szovjet cseréit mutatja be: az állam magyarországi népbiztosokért szovjet-oroszországi hadifogoly tiszteket kapott vissza. Az 1920. évi numerus clausus (keretszám) lényegében a felsőoktatásra nehezedő túljelentkezést próbálta megoldani (főként a zsidók kiiktatásával). A törvénnyel Paksa Rudolf tanulmánya foglalkozik, megállapítva, hogy ez volt Közép-Európában az első antiszemita törvény. Sipos József az 1920-as Nagyatádiféle (lényegében meghiúsult) földreformfolyamatátköveti végig.
UjváryGábora20-asévek(általa nagyon sikeresnek tartott) magyar kultúrpolitikáját (oktatásügyét, tudományos életét) elemzi, középpontjában Klebelsberg Kuno alakjával. Szakály Sándor a (hadügyminiszterként) Horthy Miklós vezette „Nemzeti Hadsereg” két esztendejét tekinti át alapos részletességgel. Kerepeszki Róbert tanulmánya (A leventemozgalom) szomorú olvasmány, s lényegében azt az utat mutatja be, mely a fiataloknak a kötelező (de „kényszerhelyzetben létrehozott és a fiatalság körében népszerűtlen”) testnevelési-honvédelmi kiképzésétől a fasizálódásukig vezetett. Paksa Rudolf körképe a jobboldali radikalizmussal foglalkozik, valamint a fajvédő szervezetekkel és politikusokkal a Horthy-korszak kezdeti időszakában. Zeidler Miklós a Szabadság téri irredenta szobrok képes és képtelen történeteit eleveníti fel.
Lángh Imre László