Trans Sexual Express Budapest

A megnyitón hatalmas tömeget utaztatott a Műcsarnok tágas tereiben a Trans Sexual Express Budapest, amelynek irányítói ténylegesen és jelképesen is falat próbáltak ledönteni. Dömötör Ede felvételeHogy a kortárs művész ne a tabuépítgetés vagy tabuápolás mellé álljon, hanem az emberi lényeg és bonyolult világunk összefüggéseinek a feltárása, megmutatása legyen a célja. Mert Galilei óta tudjuk, hogy eppur si muove, s hiába akarunk „struccolni” a haladó világgal, vagyis hiába akarunk kényelmes struccpolitikát folytatni, azaz homokba dugni a fejünket, vagy szőnyeg alá söpörni a problémákat, eppur si muove, vagyis mozdul a világ – előbbre. Tart valahol, ha mi nem is tartunk vele. A képzőművészetben olyan átütő egyéniségek kellenek, akik előítéletek nélkül, merészen, nyitottan, ilyen vagy olyan inkvizíció lesújtó nyilaitól nem tartva, nem ebbe vagy abba a felismerhetetlen kortárs kifejezési formába kapaszkodva, nem a formának, hanem az életnek, az igazságkeresésnek élve állnak ki az emberért. Akik nem az ellenség szemével alkotnak (pozíciót, hírnevet, miegymást féltve, hogy mit szól majd a közvélemény), hanem az igazságfeltárás papjaiként.

Ilyesmikről beszélgettünk Katarína Rusnákovával, miután felültünk a Trans Sexual Expressre, és beutaztuk a testi vágy más-más megnyilvánulási formájának Műcsarnokban kiépített állomásait, amelyek többek között – akarjuk vagy nem, vannak ilyenek – az új nemi szerepekről, a különös párkapcsolatokról, a travesztik és transzszexuálisok világáról, a prostituáltak életéről, egy különös japán bordélyházról, a szexualitás legszélsőségesebb formáiról adnak képet. A vonatra jegyet váltó szemlélődő pedig csak ámul a látványos, de nem szépségorientált, nem az esztétikai élménykínálat mezején, hanem a gondolati sík sínein felkínált és elfogadott utazás során, hogy mennyi mindenre kiterjedő – magánélet, társadalmi megkülönböztetés, a legbensőbb intimitás és annak a kiárusítása, a jövő párkapcsolatképe stb. – képzőművészeti feltáró munkával állt össze az e hét végéig látható Trans Sexual Express Budapest című kiállítás. Összeállítói nem bánnak kesztyűs kézzel sem a témával, sem a nézővel, nem az ettől eddig, adjak is, ne is, mutassak is, ne is szemlélettel, hanem a teljes kép vázolására törekedve értőn komponálták meg a megalátványt, azzal a szándékkal ásva nagyon mélyre, hogy aki elfogadáskészséggel érkezik és járja be a kiállítás egyes állomásait, talán a témának ebből a feldolgozásából és ilyetén tálalásából felismeri azt a magyarázatot, hogy a nemi identitást illetően a mai kor emberének személyisége mintha folyton állomásokon utazna keresztül – erre utal a Trans Sexual Express kiállításcím. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy mára bombasztikus színpadi show-kkal, nőimitátor mutatványokkal dolgozó jól fialó szórakoztatóipari üzletággá sikerült fejleszteni a travesztiműfajt. Bennem azonban valahol tüskét hagy a dolog, hogy a heterónak nevezettől eltérő szexuális identitás korunkban művészet gyanánt szellemi és fizikai értelemben is jó pénzekért prostituálható. Kissé finomabb formában ugyan, de olyasmit látok mögötte vagy benne, mint az Elefántember-jelenségben. A korcs Elefántembert, Merricket cirkuszi ketrecbe zárva mutogatták, s emberek pénzt adtak azért, hogy lássák, a természet hogyan tudja elfuserálni az alkotását.

Egy biztos, nem közönségbarát ez az óriási munkával fotókból, installációkból, videóanyagból létrehozott, összeállított nagyméretű bemutató. A lehetőséget azonban felkínálja, hogy ha még nem tudjuk, rádöbbenjünk: az embert nemi identitásának ilyen vagy olyan, nem akart, kért, hanem kapott alakulása miatt nem elítélni kell, hanem másságának valós megismerése után emberi értékei alapján ítélni meg. A kiállítás, amely Budapest után a spanyolországi La Corunában alakítja ki időlegesen állomásait, nem tolakodón, de kemény hitelességgel, tényekkel és kommentáló művészi adalékokkal, azt is demonstrálja, hogy akár istenfélők, akár istentagadók vagyunk, nem ítélkezhetünk emberi lények felett azzal a rettegett spártai gyakorlattal, hogy valamilyen kiválasztási elv szerint emberéleteket vegyünk vagy tiporjunk el – avagy az ókori módszer finomított, enyhébbé tett, ezredfordulós „civilizáltabb” változatával élve –, közösítsünk ki. Mert ítélkezzünk akár anyagelvű, akár Istent középpontba állító világnézet szerint, tehát higgyünk bármely teremtőben is, nem lenne szabad, hogy az emberi kapcsolatainkat befolyásoló és alakító értékrendszerünkben a teremtés – nevezzük így – genetikai elkódoltságai megkülönböztetési alapot szolgáltassanak.

A Trans Sexual Express Budapest azonban nemcsak a nemi identitás körüli problémákra figyel, hanem globálisan minden ellentétre épülő problémát érint. S a problémákon nem megbotránkozni, hanem elgondolkozni kell.

Sajnos, mi itt, Szlovákiában elég messze vagyunk attól az úttól, amelynek mentén vagy amelyen ez az európai vagy világviszonylatban is nagyszabású és jelentős nemzetközi, több ország művészeinek munkáiból rendezett kiállítás állomásokat telepíthet.