Tőzsér Árpád: Fukári Valéria halálára

A Comenius Egyetem Bölcsészkarán ismerkedtünk meg, még 1954-ben, elsőéves magyar–szlovák szakos hallgatókként. Valika tudott közülünk a legjobban szlovákul, mondhatnám, már akkor irodalmi választékossággal beszélte második választott szaknyelvünket. Ezt a tudását később, diplomázás után magyar-szlovák komparatistaként gyümölcsöztette nagy közhaszonnal. Legfigyelemreméltóbb munkája ebből a témakörből talán az 1986-ban közzétett Štefan Krčméry ismeretlen verse c. tanulmánya.

Fontosak voltak továbbá irodalomkritikái a világirodalom, a szlovák és főleg a szlovákiai magyar irodalom jeleseiről, de talán nem tévedek, ha azt mondom: igazi műfaját, kifejezési formáját a művelődés- és helytörténetben találta meg. Az ő kutatásai eredményeképpen és öszeállításában jelent meg 1997-ben a régi Pozsonypüspökiről és Szunyogdiról szóló Hazahív a harangszó c. munka, 1998-ban és 2000-ben pedig (Stifterné Cséfalvay Máriával közösen) kétkötetes, nagy helytörténeti monográfiát adott ki Adalékok pozsonypüspöki iskolatörténetéhez címmel. S végül hadd említsem még meg az általam is gyakran forgatott Egy régi alma mater című, a pozsonyi evangélikus líceum és teológia utolsó negyven évéről szóló, jelentős monográfiáját. Ebben meggyőző erővel, dokumentumokkal bizonyítja, hogy a nagyhírű intézményben nemcsak azok a szlovák írók és nemzetművelők tanultak, akiknek a névsorát az épület falán olvashatjuk, hanem legalább annyi magyar jeles személyiségnek is alma mater volt az iskola.

Fukári Valéria szakíróként végtelen szorgalmú és alapos ember, erkölcsileg kemény, hajlíthatatlan jellem volt. Bátran élt, bátran képviselte néha talán radikális véleményeit, soha senkivel és semmivel nem alkudott meg.

78 évesen távozott közülünk. Legyen neki könnyű a pozsonypüspöki anyaföld. Akik tisztelték és szerették végső búcsút 2012. március 5-én, 15 órakor, a pozsonypüspöki temtőben vehetnek tőle. Azt megelőzően, 14 órakor a helyi Szent Miklós- templomban engesztelő szentmisére kerül sor.
Tőzsér Árpád