Tizenkét év után újra forgat Juraj Herz

A hatvanas évek cseh új hullámának ereje ugyan őt is megérintette, s bár ugyanarról a startvonalról indult, mint Milos Forman, Jiří Menzel, Jan Němec, Evald Schorm, Ivan Passer, Věra Chytilová és a többiek, témaválasztásában kezdettől fogva más utakon járt. A Rák jegyében és A sánta ördög után, 1967-ben Ladislav Fuks hátborzongató kisregényét, A hullaégetőt vitte filmre a zseniális Rudolf Hrušínskýval a címszerepben. Kopfrkingel úr, a groteszk rémtörténet központi alakja maga a megtestesült cseh hazafi, példás állampolgár, absztinens, nem dohányzik, feleségét meg nem csalná, gyerekét szereti, foglalkozását pedig megszállottan tiszteli. Kopfrkingel úr a prágai krematórium dolgozója, a hamvasztás nagymestere, hiszen mint mondja: ez az egyetlen megoldás, amellyel teljes mértékben kizárható az élvetemetés lehetősége.

Csakhogy Kopfrkingel úr egy nap rádöbben: német vér is csörgedezik az ereiben, s mint példás német hazafi, példás fasiszta lesz, engedelmes és mindenre elszánt híve a Harmadik Birodalomnak, hiszen miután ráébred, hogy feleségének családjában a zsidó ág is kimutatható, nyugodt lelkiismerettel kiirtja őt is, lányát is. Kopfrkingel úr maga a megtestesült gonoszság, a besúgástól a tömegirtásig minden aljasságra képes, őrjöngő fanatikus. Ladislav Fuks, a regény szerzője a pszichológiai terror sajátos eszközével ábrázolja a tökéletes átlényegülést, s ahogy Az én tükröm című önéletrajzában írja: fényes jövőről álmodozva gyilkossá válik. A hullaégető a német megszállás előtti években játszódik. A regény színpadi változatát Olaszországban is bemutatták, a film forgatását pedig nem sokkal a könyv megjelenése után kezdte el Juraj Herz.

„Hatvannyolc tragikus heteiben szeptember elején, késve érkeztem meg Prágába. Jugoszláviából és Bécsből jöttem, de még elcsíptem az utolsó műtermi jeleneteket – mesélte Ladislav Fuks. – A forgatókönyvet együtt hoztuk létre a rendező úrral, sokak szerint a cseh filmgyártás egyik legemlékezetesebb alkotása ez. Híres film lett a könyvből, az egész világon nagy sikerrel vetítették. Csehszlovákiában 69 után, a normalizáció éveiben lekerült a nagy mozik műsoráról, csak a filmklubok merték időnként bemutatni.”

A hullaégetőt követően Juraj Herz a Petróleumlámpákkal és a Morgianával állt a közönség elé, amelyekben elsősorban fekete humorát csillogtatta, majd a Porcelánlányok és az Egy agyoncsapni való lány után a sokakat még ma is megkönnyeztető Szerelmünk napját készítette el Marta Vančurovával és Vlastimil Harapesszel a főszerepben. A csehszlovák maffiát kikarikírozó Bulldog és cseresznye, valamint az emberi vérrel működő versenyautó története, a Vámpír négy keréken után az éles társadalombírálattal átitatott, ám középkori cseh történetek motívumai alapján forgatott Jobb ma egy szarka következett, amelynek női főszerepét Tarján Györgyi kapta meg.

„1982-ben forgattuk a filmet, amikor én már a veszprémi színház tagja voltam – idézi fel idevágó emlékeit a Los Angelesben élő színésznő. – Juraj Herz már az előző két filmjében is szerepet kínált, de egyeztetési gondok, majd egy német–lengyel–sváci koprodukció miatt végül mindkettőből kimaradtam. A Szarka azonban meghatározó munka lett az életemben. Ma már azt mondom, ha nem találkozom Juraj Herzcel, nem is kerültem volna ki Amerikába. Ez a film szakmailag is, emberileg is óriási lökés volt számomra. Arra, hogy dobozba kerül, és hét éven át a tiltott filmek listáján szerepel, természetesen egyikünk sem gondolt a forgatás során. Jelmez- és díszlettervezőjével, operatőrével Juraj Herz éveken át készült a filmre, sajátos képi világával teljesen új fejezetet nyitott a cseh filmgyártásban. Számomra hatalmas változás volt az otthoni munkáim után. Egészen új világot nyitott meg előttem. Olyan inspirációt jelentett, hogy a szerep kedvéért a szövegem jelentős részét csehül tanultam meg, ami azért volt nehéz, mert nem mai stílusban íródott, s még a cseh kollégáimnak is gondot okozott. A szöveg mellett pedig a táncra és az énekre is figyelni kellett. Emlékszem, Michael Kocáb zenéje egészen újszerűen hatott akkoriban. Nagyon erős szimbolikája volt a filmnek, s bár a szerelem erejéről szólt, sok mindent mögé lehetett képzelni, ezért is lett szálka a rendszer elvakult híveinek szemében. Szarka, az utcán felnövő, vagány kis prosti, aki még a jég hátán is megél, a legizgalmasabb szerepeim egyike marad. Egyetlen kosztümöt kaptam hozzá: egy rongyos, szakadt farmerszoknyát, ami viszont úgy volt megtervezve, hogy az utolsó pillanatig nagyon szerettem. Egy más helyzetben biztosan lázadoztam volna, hogy csak egyetlen jelmezt viselhetek végig, Herznél a bőrömmé vált a ruha, és le sem akartam vetni. Szarka gyöngyöt lop a csalók és rablók népes táborában, de hogy megmentse a szerelmét, képes porrá zúzni, amikor váltságdíjként ezt kérik tőle. A forgatás minden egyes napja rengeteget kívánt tőlem, a teljes odaadás mellett fizikailag is megerőltető munka volt. De szakmailag sem azelőtt, sem azóta nem volt részem ekkora élményben. Juraj Herzben igazi alkotótársra leltem, így a szöveggel is képes voltam megbirkózni, mert szinte éjjel-nappal azt tanultam. Kikapcsolódásként csak Dvořák-muzsikát engedtem meg magamnak, miközben végig egy patinás Vencel téri szállodában laktam. Hatalmas iskola volt számomra ez a film, fényes kapuja a cseh kultúrának, szövegnek, zenének és képnek csodás esszenciája. Ha operaénekesnő lennék, akkor úgy fogalmaznék: 1982-ben Pavarottinál voltam mesterkurzuson.”

Két cseh filmet forgatott még a Jobb ma egy szarka után Juraj Herz (Rám tört az éjszaka, A csudálatos kalocsni), majd több mint tíz évet Németországban töltött. Cseh játékfilmet e hosszúra nyúlt szünet után most készít újra.

A Sötétség horrorisztikus elemekkel átszőtt lélektani krimi lesz. A Martin Němec forgatókönyve alapján születő film főhőse egy zenei pályáját odahagyó férfi, aki távol a világtól, egy elhagyott családi birtokon festőként kezdi újra az életét. A háznak, ahol egykor a szüleivel és testvéreivel lakott, titokzatos múltja és furcsa energiája van, ami ki is szakítja őt a valóságból, és visszaviszi az emlékek birodalmába. Elfelejtett tragédiák elevenednek meg az ódon falak között, a fényből a sötét múltba kerül a hős, majd ismét vissza a jelenbe. Különös időutazásban vesz majd részt a néző, s bár a vásznon nem fog patakokban folyni a vér, a rettegés fokát várhatóan sokáig fogja emlegetni.

„A hullaégető után négy hasonló műfajú filmre készültem, sajnos egyiket sem engedték leforgatni – mondja Juraj Herz. – Ezért döntöttem a mesefilmek, a Kilencedik szív, valamint A szűz és a szörnyeteg mellett, de a gyerekek halálra rémülve szaladtak ki a moziból, mert azokban a történetekben is megtaláltam a kedvemre való elemeket. A Sötétséggel most visszaléptem a régi útra, aminek nagyon örülök, mert remek színészekkel dolgozhatok. A történet kulcsfiguráját a Párizsban élő, de olasz filmekben is gyakran szereplő Ivan Franěk alakítja, ám komoly feladatot kapott a lengyel Malgorzata Kozuchowska, Michal Dlouhý és Zuzana Kronerová is. Harmincöt napot kaptam a forgatásra, de boldog vagyok, hogy ismét a kamera mögött állhatok.”