Tisztán látni magunkat és a múltunkat

Vojtech Kondrót és Koncsol László az estenPeter Procházka felvételer Pozsony. Kiadói kora estek címmel új rendezvénysorozatot indított a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete. A nyitó rendezvényen, amely február 14-én volt az intézet székházában, Czimbalmosné Molnár Éva igazgató elmondta: a hazai magyar kiadóknak szeretnének lehetőséget nyújtani új könyveik bemutatására. A sorozat házigazdájának szerepét Koncsol László, a Szlovákiai Magyar ĺrók Szövetségének elnöke vállalta. A csütörtöki találkozón azonban nem csupán házigazdaként volt jelen, hanem a Kalligram Kiadó Csallóközi Kiskönyvtár című helytörténeti sorozatának ötletgazdájaként és fáradhatatlan szerkesztőjeként is. Mint megjegyezte, az lett volna jó, ha már huszonévesen hozzáláthatott volna a sorozat szerkesztéséhez, mert akkor ma már a 120. kötetnél tarthatna. Az 1993-ban indult Csallóközi Kiskönyvtárban idáig 27 kötet látott napvilágot, a legfrissebb kiadvány a négykötetesre tervezett A Csallóköz városai és falvai című alsorozat első része. S hogy milyen kalandos vállalkozás, mennyi kutatást, nyomozást igénylő munka lehet egy helytörténeti sorozat szerkesztése, azt Koncsol László szavai bizonyították: a most megjelent kötet egyik 18. századi, német nyelvű forrásmunkáját 15 éven át kereste, míg végül – számos kerülővel, több ember segítségével – a bécsi nemzeti könyvtárból hozzájutott. A sorozatban korábban megjelent Valesius Antal János leveleit Amerikából hajtotta fel, Kúr Géza, a Küzdelmeink szerzője családját diplomáciai utakon keresztül találta meg, ők küldték el az értékes forrásmunka fénymásolatát. A Kocsis Arankával – a sorozat kiadói gondozója, s egyik fontos kötetének (A vajkai szék nemesei) szerzője – folytatott párbeszéd során arra is fény derült, miért tartja fontosnak Koncsol László ezeknek a könyveknek a közzétételét: „Szükség van rá mindenekelőtt azért, hogy a régió emberei tisztán lássák magukat és múltjukat, végre ne egy nagy, sötét barlangrendszerben tapogatózzanak. Ezeket az embereket 80-100 éve szinte programszerűen elvágták a múltjuktól. Amikor annak idején a Csallóközbe kerültem, azzal fogadtak, hogy á, nem történt itt semmi. Ez egy holt vidék, ez a nép az elmúlt 1000-1100 évet úgy élte át, hogy tolta egyik napot a másik után. Most már nem mondhatja ezt senki, mert itt ez a 27 kötet, és a mintegy 120-150 kötetnyi tervezetem, amelyet én nyilván nem viszek végig, de ha Isten ad nekem még 15-20 évet, akkor elvihetem úgy 70-80 kötetig, és remélem, hogy addig jönnek majd az újabb emberek, akik tovább folytatják a munkát.”