Tina, a megunhatatlan energiabomba

Sugárzóan életerősen mosolyog bele a kamerába a párizsi Eiffel-torony tetején. Hátradönti a fejét, a szél a hajába kap, csücsöríti az ajkát. Peter Lindbergh német divatfotós ikonikussá vált felvétele az énekesnő Foreign Affair című lemezének a borítóanyagához készült 1989-ben, ez az időszak, amikor már az egész világon nem akadt senki, aki ne hallott volna Tina Turnerről.

A pop- és rockikon tavalyi, nyolcvanadik születésnapjára megjelent új memoárját, az Életem szerelmét lefordították néhány világnyelvre. A Kossuth Kiadó jóvoltából – Nagy Boldizsár fordításában – magyarul is elérhető. Sok újdonsággal, az életút nagyon szaftos részleteivel bajosan tudna szolgálni, hiszen Turner élete nagyjából ötven éve nyitott könyv. 1976-ban szabadult ki férje és zenésztársa, Ike Turner szorító vasmarkából, onnantól a világsajtó folyamatosan címlapon tartja, bár manapság már nem koncertezik és nem készít új zenei anyagokat. 1989-ben magyar nyelven is megjelent az első önéletírása, az Én, Tina – Életem regénye, amelyben életének addigi szakaszait precizitással meséli el. 1993-ban Tina címmel zenés játékfilm készült az életéből, amelyben őt Angela Bassett, Ike Turnert pedig Laurence Fishburne játszotta (mindkét színészt Oscar-díjra jelölték az alakításért). 2018-ban színpadra került a története, a musical a londoni West Enden és a New York-i Broadwayen is sikerrel futott. 

E tények ismeretében jogosan szólna a kérdés, hogy miért ír újabb önéletrajzot az a híresség, aki szinte a teljes nyilvánosság előtt élte az életét 1958 és 2009 között? A válasz sokakat meglephetett: 2016-ban végbélrákot állapítottak meg nála, 2017-ben pedig már csak húszszázalékosan működött a veséje, ezért előbb rendszeres dialízisre járt, majd vesetranszplantáción esett át, a jelenlegi férje, Erwin Bach német zenei producer adta neki az egyik szervét . 

Az Életem szerelme, amelyet az előadó két amerikai szellemíró, Deborah Davis és Dominik Wichmann segítségével vetett papírra, az esküvő idilli és a betegségek válsághelyzetéből indítja a visszaemlékezést, de az életrajzi regény műfaját követve a pályafutás fontosabb állomásait is felidézi. A sztárrá válás narratívája a korábbi memoárban foglaltakhoz hasonló: Anna Mae Bullock, a Tennesse állam egyik „icipici városában”, Nutbushban nőtt fel, az édesanyja tizenegy éves korában faképnél hagyta, két évvel rá az apja is lelépett, ezért részben Georgie nagymama nevelte. Nem voltak túlságosan szegények, de az sem mondható, hogy jól éltek (már gyermekként gyapotot szedett). Tizennyolc éves korában világra hozta fiát, Craiget, akinek Raymond Hall, a Kings of Rhythm szaxofonosa volt az apja. Ez volt az a zenekar, amelyet Ike Turner, a zűrös soul- és R&B-zenész alakított és vezetett, s amelybe Tina is betársult. A két zenei fenomén minden téren egymásra talált, de az 1962-es mexikói esküvő cseppet sem volt idillikusnak mondható, mert a férfi rendszeresen bántalmazta. Az új memoár drámai módon idézi fel, hogy a kábítószerfüggő, magát gengszterekkel körülvevő Ike azzal verte, amivel érte: cipővel, satufával, ököllel. Volt, hogy véresre püfölte, máskor az állkapcsát törte el. A terror akkor ért véget, amikor Tina negyvenhét évesen elszökött a férjétől, akitől elválva egy fityingje sem maradt, ellenben két Jaguar luxusautója igen. Ekkor indult be igazán a karrierje: 1988-ban csak a riói Maracana Stadionban 180 ezer ember előtt lépett fel, szólókarrierje során 200 millió albumot adott el, és olyan csillagoknak jelentett inspirációt, mint Beyoncé vagy Whitney Houston. 

Az Életem szerelme nagy részben a három férj közül az „igazival” foglalkozik: a Turner javára írható, hogy a tizenhat éves korkülönbség ellenére 1986 óta együtt, 2013 óta házasságban élnek, jelenleg a Zürichi-tó partján. (Turner a svájci birtokai mellett Németországban, Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban is vásárolt házat, a dél-franciaországit a nyugdíjazása után eladta.) 

Turner meglehetősen pozitív képet alkot magáról, ugyanakkor rendkívül természetesen, egyszerű szavakkal mondja el, hogy miért és miként kezdett el rajongani a látók és jósnők, az autók és a lakberendezés iránt. Az énekesnő erős akarata hangsúlyosan jelenik meg a könyvben: az a hír járta róla, hogy mindig tudja, mit csinál, olyannyira, hogy amikor egyszer-másszor tűsarkúban elesett a színpadon, senki nem segítette fel, mert azt hitték, ez is a hihetetlenül energikus produkció része. 
„Egész életemben gürcöltem. Senkitől nem kaptam semmit. Annyi év kemény munka és nehézség után – a jövőnkbe tekintve – nem kívántam mást, mint azt, hogy képesek legyünk Erwinnel a jelenben maradni, és minden egyes nap békésen ébredni anélkül, hogy aggódnánk, elvágyódnánk vagy sürgetnének a tennivalók” – állítja az egyik szöveghely. Tina Turner könyvének zárása azt sugallja, hogy ez a vágy túl a nyolcvanon teljesülni fog.

Tina Turner: Életem szerelme. Fordította: Nagy Boldizsár. Budapest, Kossuth Kiadó, 2019