Tibor vagyok, de hódítani akarok!

Az Amerikai pite sikerét meglovagló német filmeknek is csupán a híre jutott el hozzám: nem láttam a Hangyák a gatyában egyik részét sem, a Német pitéből sem kértem, a Csajok a csúcson biciklizés közben csúcsra jutó szőkeségét is csak a tévés előzetesekből ismerem.

Amikor február elején az egyik lemezcégben kezembe nyomták a Tibor vagyok, de hódítani akarok! című, ugyancsak a szüzesség elvesztésére épülő magyar történet zenei albumát, már tudtam, nincs menekvés, a CD bemutatásához mindenképp látni kell. A kiadó munkatársa bájosan meg is jegyezte, hogy az élmény csak együtt teljes. Másrészt viszont örültem annak, hogy „meg kell néznem”, mivel a világhálón régen nem olvastam ennyi rosszat magyar filmről – már-már az volt az érzésem, a negatív lavinaáradat elindítója nem maga az alkotás, hanem a kritikustársadalmat jelentősen megosztó főszereplő, a bombanőt alakító Gregor Bernadett szereplése, de inkább a puszta léte. Több szem objektívebben lát alapon megkértem páromat, tartson velem. Pechünkre a kasszás kisasszony széles vigyorral közölte: már csak egy jegy lapul nála, így a közös mozizás elmaradt. Útjaink elváltak, én jobbra indultam, Tiborra, párom balra, Goda Krisztina filmjére, a Csak szex és más semmi címűre. A terembe belépve azt hittem, rossz helyen járok, a zsúfolásig megtelt nézőtéren pár tini árválkodott, többségben a harmincas korosztály képviselte magát, szerintem nem igazán tudták, mire váltottak jegyet.

A film a fiatalságról és a szerelemről, pontosabban a szexről szól. Fonyó Gergely rendező korábbi munkáiban is előszeretettel boncolgatta a szerelmi próbálkozások (Kelj fel Jancsi!) és nyári kalandok (Na végre itt a nyár!) témáját, most a kettőt a lehető legjobban összehozta, neves színészekkel, és nem utolsósorban témába vágó szex-shopos kellékekkel készítette el az alkotást. Adott egy gimnazista, Tibor (Fancsikai Péter), aki nagyban készül a haverokkal és csinos osztálytársnőkkel a horvátországi nyaralásra. Egy cél lebeg előtte: szüzessége elvesztése, elhatározza, ott harcba száll valamelyik csajért. Valószínűleg a tanév során is erre koncentrált, aminek következtében másfajta harcokból gyengén muzsikált – az elkerülhetetlen töri bukta letöri. Vagyis inkább a szülőket, akik egyetlen csemetéjük tervét meghiúsítva egy balatoni panzióba száműzik, hogy nyugodtan készülhessen a pótvizsgára. Sebaj, a kitűzött cél ott is megvalósítható. Erre Tiborunk akkor döbben rá, miután feltűnik a bombanő, aki szegről-végről ismerős, már látta őt egy pikáns honlapon... Megszerzése komoly feladatnak tűnik, de csak első látásra – a nő kicsit idősebb, férjezett, de ami lényeg: nyitott a tiltott dolgokra. Kezdetét veszik a nagy hódítások és még nagyobb lebőgések. Közben feltűnnek az elkerülhetetlen szereplők, élükön egy lánnyal, aki több figyelmet érdemelne, mint a bombanő.

Az előzetes hírek arról szóltak, hogy a vígjáték komoly támadást mér a nézők rekeszizmaira. Ehhez képest a nézőtér korántsem dőlt a nevetéstől, de ezt fogjuk rá az eltévedt, nem éppen tini közönségre. A film – ahogy sejtettem – közel sem gázos, a világhálón felbukkant rossz kritikák nem egészen fedik a valóságot. Tudomásul kell venni, hogy ez egy korcsoportot, a tiniket megcélzó történet, s aki nem tud velük azonosulni, az mellőzze. Hogy aztán ez kell-e a mai tiniknek, azt már nem tudom.

És most nézzük mozislátogatásom kiindulópontját, a filmzenei albumot. Igazi, tiniknek szóló válogatás készült, pedig a dalok előadói egy kivételtől eltekintve már kinőttek a korosztályból. Dicséretes, hogy nem innen-onnan összeszedett daldömping társul a filmhez, a korongot két kivételtől eltekintve vadonatúj felvételekkel töltötték meg. Az utóbbi időben alig akad filmzene, amelyen ne tűnne fel az amúgy kómában lévő, 2003 óta nagylemezzel nem jelentkező R-port, a Rakonczai fivérek két dallal képviseltetik magukat. Egykori V.I.P.-s társuk, Józsa Alex is hallható – akárcsak a Fej vagy írás? című film esetében – angol nyelvű szerzeménnyel. A fiúk mellett egy-egy dallal feltűnik két hölgy: Dukai Regina és az említett tini, a mostanság Barátok közt tündöklő Lola, aki bemutatkozó albumának egyik dalával van jelen. A filmzene törzsét, szám szerint öt dalt a Roller szolgáltatja – csak a duó új, egyik tagja, Cory régi ismerősünk a Happy Gangből. A Roller azon az úton halad, amin a Happy Gang elindult, majd Cory egyedül folytatott a 2002-es Történjen már valami című szólólemezével, az energikus popdalok tökéletesen passzolnak a történethez. A tíz felvétel két bónusszal egészül ki, ezek már nem a tinikhez szólnak. Keresztes Ildikó előadásában hallhatjuk Cserháti Zsuzsa slágerét, a Boldogság gyere haza címűt – az énekesnő két szólóalbum kiadása után mára ismét eltűnt a popzene reflektorfényéből. Bizakodom abban, hogy az átdolgozás valaminek a kezdete, ha új felvételeket nem is, egy lemeznyi Cserháti-dalt hamarosan kapunk tőle. Ha meg nem ezzel a céllal készült, akkor ez legyen felkérés a producereknek, meggyőződésem, a legméltóbb a legendás énekesnő dalainak átdolgozására. Az albumra utolsóként felkerült a párom által választott Csak szex és más semmi főcímdala, a Nem kell bonbon című, az egykori Mora Lisa és Dáma nevű együttesekből ismert Magyar Hajnal tolmácsolásában. Kár, hogy ennek a filmnek külön nincs zenei albuma. A napokban közösen is megnéztük, csak szuperlatívuszokban tudnék róla írni. De mondom, alapjában véve a Tibor vagyok, de hódítani akarok! cíművel sincs gond, lemeze pedig kimondottan jó.