Tenni kéne valamit

Both Enikő, Kolomijec Csilla, Orvos Ágnes, Csókás Judit, Budinsky Katalin, Lampl Zsuzsanna A szerző felvételei A szlovákiai nők mozgalma, az Urobme to! az ACEC (Asociácia pre kultúru, vzdelávanie a komunikáciu) kezdeményezésére alakult meg, és ez év márciusától független országos mozgalommá szélesedett. Óriásplakátokról szólítja meg a nőket: tegyünk valamit.

Mit?

Augusztusban és szeptemberben az ország húsz városában regionális vitafórumokat szervezett, melyekre a politikai pártok képviselőit is meghívta, mondják el véleményüket a nőket érintő problémákról. A magyarlakta régiók is bekapcsolódtak a mozgalomba. Érsekújvárott és Rimaszombatban augusztusban szervezték meg, Királyhelmecen, Dunaszerda-helyen és Komáromban szeptemberben tartották a vitafórumokat.

Both Enikő a kisebbségi nők helyzetével foglalkozik a mozgalmon belül. Az Új Nő kiadójának igazgatója kiemelte a média szerepét és felelősségét, hiszen a sajtó közvélemény-formáló. – Új hagyományokat teremthetünk, amelyek lehetőséget adnak a nőknek terveik, elképzeléseik megvalósításához. Persze, ismerniük kell a rájuk vonatkozó törvényeket. A társadalomnak mindehhez segítő kezet kell nyújtania.

A nőknek azonban nincs szabad választásuk, állították az érsekújvári fórum résztvevői. Különféle elvárásoknak kell megfelelniük: a társadalomnak, közvetlen környezetüknek, a hagyományoknak, nem tudják, mit részesítsenek előnyben, a családot-e vagy hivatásukat, ezért állandó bűntudattal küszködnek.

A Közép-Európai Alapítvány is részt vett a magyarlakta régiók vitafórumainak szervezésében. – Azt szerettük volna, hogy a magyar nők is bekapcsolódjanak a mozgalomba. Az Urobme to! csak annyiban kapcsolatos a választásokkal, hogy buzdítja a nőket, menjenek el választani, és szavazatukat az arra legméltóbb jelölteknek adják. A kezdeményezés nem szűnik meg a választások után – mondja az alapítvány ügyvezető igazgatója, Kolomijec Csilla. – Azt keressük, hogyan lehetne a magyar nők érdekében tovább folytatni programszerűen ezt a tevékenységet, és a lehetőségekről kapott információkat az anyanyelvükön eljuttatni hozzájuk. Nagyon jó lenne, ha hallanánk a napi problémákról. Milyen gondok foglalkoztatják a nőket? Milyen korlátok akadályozzák őket? Milyen a részvételük a régió gazdasági fejlesztésében? Vannak-e olyan civil szervezetek, amelyek felvállalják gondjaikat? Vannak-e olyan szervezetek, amelyek legalább részben kapcsolatba kerülnek vagy foglalkoznak a nőket aggasztó kérdésekkel? Milyen segítséget nyújtanak a helyi önkormányzatok? Ellátják-e tanáccsal a nőket? Ezekre a kérdésekre várták a megnyugtató választ.

Az érsekújvári vitafórum megszervezésében komoly segítséget nyújtott Csókás Judit, a szőgyéni Vidékfejlesztési Polgári Társulás titkára, a társuláson belül működő Nők Klubjának vezetője. A klub tavaly áprilisban alakult meg, előadásokat tartanak, a kisgyermekes anyukáknak kirándulásokat szerveznek, színházbérletet biztosítanak, s közösen, autóbusszal járnak színházba.

A mozgalom lényege

Arra is szolgál ez a mozgalom, hogy a nők önbizalma növekedjék, merjenek nyíltan beszélni sérelmeikről, problémáikról, és igyekezzenek megoldani őket.

Lampl Zsuzsa szociológus a lényegre tapintott: – Amíg a nők saját maguk sem tudják megfogalmazni ezeket a gondokat, addig másnak sem tudnak beszélni róluk. Amíg nem tudom, mi bajom, a másiknak sem tudom elmondani.

Budinsky Katalin pszichológus a gyakorlatából említett eseteket.

– Általában olyan nők keresnek fel, akik otthon maradtak a gyerekkel, elzártságban szenvednek. Ha kapnak is gyermeknevelési segélyt, anyagilag nem elég, hogy csak a férj dolgozik. Ezért elégedetlenek. Most, hogy megszüntették az óvodákat, illetve csökkentették a számukat, nem tudják a gyereket hol elhelyezni. Szívesen kimozdulnának. Gyerekkel azonban nem mehetnek akárhová. S itt a gond. A nő, ha anya, lemond arról, hogy elmenjen akár egy kirándulásra, pedig szeretne.

A doktornő húsz éve praktizál, de ezek a problémák csak három-négy éve jelentkeztek. A betegek hatvan százaléka nő. Talán azért vannak többen, mint a férfiak, mert ők sokkal hosszabb ideig tűrik a konfliktusokat, de az elfojtott érzelmek sokszor testi tünetek – magas vérnyomás, gerincproblémák – formájában jelentkeznek. – A gyógyulás attól függ, milyen hosszú ideig szenvedett az illető. Ha a tünetek nem tartanak egy évnél korábbtól, 10-11 beszélgetés után megszűnnek, esetleg marad néhány, mely már elviselhető. Azoknál, akik évekig szenvedtek, félévi kezelés után hetvenszázalékos javulás mutatkozik, s akik helyzeti problémát éltek meg, egy beszélgetés után rendbe jönnek.

Hogyan lehetne megszüntetni ezt az izoláltságot, vagy mit lehetne tenni azért, hogy ki se alakuljon, vetette fel Orvos Ágnes, a Közép-Európai Alapítvány programkoordinátora. A pszichológus szerint sokat segíthet a klubmozgalom, ha a mamáknak van hová menniük – a gyerekkel együtt. Már az is segítene, ha beszélgethetnének valakivel. Sokszor azzal megy a gyesen levő anyuka a pszichológushoz, hogy „én már beszélni sem tudok, egész nap gügyögök”. Gátlások alakulnak ki benne, valóban nem tudja magát kifejezni, és itt kezdődik az önbizalomvesztés. De amíg az üzletek bejáratában olyan felirat fogadja a mamákat, hogy kutyával és gyerekkocsival tilos bemenni...! Ilyen esetben egyszerűen menjen be, s ha szóvá tennék, kérje, mutassák meg azt a rendeletet, amely kitiltja az üzletből a gyerekkocsit. Sajnos, a nők kilencven százaléka nem ezt teszi, hanem elfogadja a tiltást. Nem tudják, mit akarnak, hogy mire képesek, milyenek a lehetőségeik.

A magasabb végzettségű nők jobban ismerik jogaikat, könnyebben megvalósítják elképzeléseiket. De éppen azért, mert új szerepet vállalnak, az anyaságot, amelyre nincsenek mindig kellően felkészülve, nem tudják, milyen lemondással jár, ezért sokuknak gondot okoz. Szeretik a gyermeküket, de a hivatásukat sem akarják szögre akasztani.

Úgy tűnik, hogy a főiskolát végzett nők körében sokkal több a családon belüli erőszak, de az is lehet, hogy egyszerűen csak könnyebben beszélnek róla. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a pszichológust az alap- és a főiskolai végzettségű nők gyakrabban keresik fel, mint a középiskolát végzettek.

A politikusok felelőssége

Elvíra Chadimová a Top centrum (a szlovákiai női vállalkozók központja) és az Urobme to! alapító tagjaként vett részt a vitafórumon.

– Arról kell beszélni, hol vannak a tartalékok, milyen területeken akarunk nyomást gyakorolni a politikusokra, illetve azokra, akik politikai szerepre készülnek, tehát bennünket fognak képviselni. Milyen lépéseket kell megtenni, hogy a vállalkozók sorsa könnyebb legyen, különös tekintettel a gazdaságban szerepet vállaló nőkre, hiszen nekik még ott a gyermeknevelés és a család gondja. El kell érni, hogy azonos beosztásban a nők ugyanolyan bért kapjanak, mint a férfiak. A majdani képviselőkre hárul a feladat, hogy a parlamentben ne a férfiak hozzanak nőket érintő döntéseket, amelyeket majd a nőknek kell elszenvedniük.