Telt ízű és bársonyos – Norah Jones: Day Breaks

Norah Jones legtöbb dalát hallgatni olyan, mint könnyű fehérbort kortyolgatni a nyár végi naplementében, egy hosszú nap végén. Amikor egy-egy éjszakába hívogató fuvallattól kellemesen kirázza az ember fáradt, felhevült testét a hideg. Akár a mólón, akár egy lépcsőház negyedik emeleti erkélyén álldogálva.

Nem véletlen az utalás az indiai származású énekes-zeneszerző két korai szerzeményére (The Long Day Is Over, Come Away with Me). Pár napja megjelent albuma, a Day Breaks ugyanis bevallottan az annak idején nem várt sikert hozó, debütáló lemez (Come Away with Me, 2002) zongora alapú, dzsesszes hangvételéhez nyúl vissza. Az azóta eltelt csaknem másfél évtizedben Norah Jones sokat kalandozott a különféle stílusok között, nyitott a country, folk, pop és alternatív rock felé is, míg végül - saját megfogalmazása szerint - visszatért a „gyökereihez“, és olyan elismert dzsesszzenészekkel kezdett együtt dolgozni, mint a dobos Brian Blade, a billentyűs Lonnie Smith és a szaxofonos Wayne Shorter. Az eredmény kilenc saját, dzsessz-sztenderedeket idéző szerzemény és három feldolgozás: a Peace Horace Silvertől (ennek egy szál zongorára írt változata egyébként szerepelt már az említett debütáló album bonus trackjei között is), az instrumentális Fleurette Africaine (African Flower) Duke Ellingtontól és a Don't Be Denied Neil Youngtól. A 12 dal meglehetősen szoros egységet alkot, az album ettől homogén lesz, talán kicsit egysíkú, de egyszersmind a legkiforrottabb alkotás is, amit eddig az énekesnőtől hallottunk. Nyugodt hangvételű, klasszikus dzsesszlemez, Diana Krall modorában. Nem nyár végi, inkább hosszú, őszi-téli estékre, testes, telt ízű, bársonyos vörösborok mellé.

Ha mégis ki kellene emelnünk egy-két darabot, akkor az a dallamos, könnyed és ironikus Tragedy, a feszes ritmusú, gyorsabb tempójú, soulos Flipside, a nagybőgő-zongora alapú, melankolikus, mégis feszültséggel telített nyitódarab, a Burn, és persze a fülbemászóan nosztalgikus Carry On, az album beharangozó dala lenne (melyről Norah bizalmasan elárulta: több más dalhoz hasonlóan konyhai pianínóján született, egy álmos New York-i reggelen). Igazán karakteres, „slágergyanús“ dalt ugyanakkor hiába keresnénk a korongon, de ez talán nem is akkora baj.  Az egyik legtehetségesebb és egyben legsikeresebb kortárs énekesnő megengedheti magának, hogy hallgatóitól öt perc helyett ötven perc figyelmet kérjen. Aki rászánja az időt, nem fog csalódni, és ha nem ürül ki közben a palack, bátran tegye fel újra a lemezt.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"250251","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Norah Jones: Day Breaks,  Blue Note Records, 2016

Értékelés: 9/10