Tarantino Hollywoodja

Quentin Tarantino nemegyszer nyilatkozta, hogy a tizedik filmjét követően visszavonul, befejezi rendezői karrierjét. Igaz, a bűvös számig még egy film hátra van, a Volt egyszer egy... Hollywood néhol meglehetősen komolyba forduló hangvételével azonban érezhetjük, hogy egy újabb korszak készül lezárásra. Az 1969-ben játszódó történet mindenesetre így sem tér el túlságosan a rendező eddig bevált receptjétől: a film bővelkedik feketehumorban, tévésorozatokra és filmekre tett megannyi utalásban és emlékezetes karakterekben. Az alkotásban fikció keveredik valós elemekkel. Tarantino megidézi nemcsak a 60-as évek végének Los Angelesét, Hollywood aranykorának utolsó időszakát – kiemelten a filmgyártás világát –, hanem beleszövi a hírhedt Manson Család nevű csoportot és ismert áldozatukat, Sharon Tate-et is, akit Manson követői nyolc és fél hónapos terhesen, a saját házában vendégeivel együtt gyilkoltak meg.

A tévésztár Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) karrierje válságba kerül, mikor westernsorozatát megszüntetik, ügynöke, Marvin Schwarz (Al Pacino) ezért arra ösztönzi, próbálja ki magát az olasz filmgyártásban. Rick egyelőre mégis otthon marad, és egy újabb westernműsor forgatásába kezd, de egyre több – önismereti válsága miatt is felmerülő – problémába ütközik a szerep megformálása során. A tény azonban, hogy a kor híres filmrendezőjét, Roman Polanskit (Rafal Zawierucha) és színésznő feleségét, Sharon Tate-et (Margot Robbie) tudhatja szomszédjául, némi reménnyel kecsegteti pályafutása alakulását illetően. Mindeközben Rick legjobb barátja, Cliff Booth (Brad Pitt), aki kaszkadőre és sofőrje is egyben, ahogy egész kapcsolatuk idején, mindenben igyekszik segíteni őt, némi fenntartásokkal ugyan, de elvégzi a rábízott munkákat, mígnem autójával felvesz egy hippi lányt, akivel a Spahn Ranchra, Charles Manson és követőinek táborához hajtanak. 

Noha a film közel háromórás, nincs megragadható cselekménye. A történések lassan folynak, nem sajnálva az időt arra, hogy alaposan bemutassa a két főszereplőt és a 60-as évek Hollywoodját. Így végigkövethetjük Rick egy napját a filmstúdióban, amint a westernfilmek megszokott gonosztevőjének bőrébe bújik, emellett Cliff nyomába eredünk, aki kisebb összetűzésbe kerül az akciófilmsztárral, Bruce Lee-vel, de szemtanúja lehetünk annak is, amint Sharon Tate hol férjével készül a Playboy-villában megrendezendő partira, hol pedig saját filmjére ül be a moziba, hogy végigkövethesse a nézők reakcióját. Ezek a jelenetsorok a film végén összetalálkoznak, hogy egy meredeken meglepő és sötét humorú végkifejletig vezessenek el. 

A szereplőválasztással Tarantino ezúttal sem fogott mellé. DiCaprio remekül hozza az egyre fakulóbb hírnevű és önmagában (is) kételkedő színészt, s nem lenne meglepő, ha jövőre egy Oscar-díj-jelölés várna rá. Brad Pitt ebben a filmben nem a szavak embere, de puszta jelenlétével képes ura lenni minden jelenetnek. Kettejük dinamikája mindvégig nagyon jól működik, s ahogy a film narrátora is említi, többek ők egymásnak, mint egy barát, de kevesebb, mint egy feleség. Margot Robbie meggyőző Sharon Tate-ként, s kisebb szerepek erejéig viszontláthatjuk a vásznon Dakota Fanninget, Michael Madsent, Bruce Dernt, Rumer Willist, Kurt Russellt, Luke Perryt és Damian Lewist. 

A film szórakoztató, Tarantino-féle nosztalgiautazás, amelyben a rendező egybegyúrta kedvenc témáit: a filmgyártás mibenléte, a már majdnem elfeledett tévéműsorok és filmek iránti rajongása, régvolt idők ikonjai. A Volt egyszer egy... Hollywood a rendező karrierjének talán egyik legmeglepőbb filmje, és akik eddig is szerették Tarantino munkásságát, azok ezúttal sem fognak csalódni. Akik pedig kedvelik a mozik világát – a filmkészítés kulisszáit –, egy letűnt kor Hollywoodját és a feketehumort, azok szintén elégedetten fognak távozni a vetítőteremből. 

Hernádi Henriett