Tanganyitogató és hőstenor

 

Versek, prózák, fordítások, dráma, oktatás... Hogyan lehet ennyire sokoldalúnak lenni – és hogyan lehet mindezt győzni szusszal?Egyrészt szeretek egy kicsit mindenbe belekapva dolgozni, másrészt szórakoztat is a sokféleség. Fontos, hogy közben nem unom el magamat, mindig van valami, amihez kedvem támad. Most például párhuzamosan dolgozom 18. századi angol versikék fordításán, egy mai rockdal szövegén Tompos Kátyának, nemrég fejeztem be egy háromrészes verset a zene lelkéről, és hamarosan belefogok egy Algériában játszódó novellába, nemrég jártam ott. Persze nyáron, mikor neki kell látnom a regényemnek, minimálisra fogom szorítani ezt a cikázást. Van, ami hosszútávfutás. Verseiben halmozódnak a tökéletes rímek, gyakoriak a szójátékok. Meg lehet ezt tanulni vagy születni kell rá?Aki nem tanul, az hiába születik bármilyen tehetségnek, nem fog kibontakozni. Persze nem mindenkinek útja, hogy zsonglőrködjön a rímekkel. Nagyszerű költőnk, Oravecz Imre kifejezetten irtja ezeket a verseiből. Én ellenben szeretek ezzel trükközni, ezért bíbelődöm vele. Ehhez képest áprilisban kijön a Móránál egy kiskamaszos szabadverskötetem, a Kapjátok el Tüdő Gyuszit! Az előadásmódja, a közönség előtti fellépése kiváló színészi teljesítmény is. Nem készült színésznek?Nagy ripacs vagyok, az biztos. Egy jó poén kedvéért szívesen bohócot csinálok magamból. Ennek jó hasznát veszem tanítás közben, a hallgatóim körében is. Különben operaénekesnek, tenornak készültem, és persze ott sem árt, ha valakiben benne van a kutyavér. A kötött szövegekkel egyébként mindig bajom volt, csak improvizálni szeretek. Saját verseimből alig tudok egyet-kettőt kívülről. Úgyhogy színésznek most már nem állok, hősszerelmes úgyse lehetnék, alább pedig nem adom. Maradok a műfajnál, amelyet Gryllus Dániel barátom „stand up poetrynek” nevez. A gyerekversek írásakor mennyire inspirálták a saját gyerekei?Ó, nekik nagyon sokat köszönhetek! Az ő szemléletük, élettapasztalatuk újabb nézőpontot, lendületet ad. Naponta érzékelem, milyen forradalmi egy gyerek látás- és gondolkodásmódja. Egy apró példa: egyszer feleségem mesélte este, hogy ha Afrikában a Tanganyika-tó vize pár fokkal felmelegszik, bizonyos lények kihalnak, mások elszaporodnak, borul az ökológiai egyensúly… Ágnes lányom, a család legkisebbje, ötévesen is komoly arccal kommentált: igen, az nagy baj, ha fölmelegszik a tanganyitogató. Hosszan találgattuk, mit is jelenthet ez a szó. Én valami ledér karibi évnyitóra tippeltem, ahol tangahúron penget a zenekar, ám Kiss Judit Ágnes költő kollégám felvilágosított, hogy a tanganyitogató voltaképpen a Chippendale-fiúk magyar neve, és ha ők felmelegszenek, annak valóban globális mellékhatásai lehetnek… Az efféléknek íróként jó hasznát veszem. Mennyire befolyásolják az írást az ötletek?Mindig több az ötletem, mint az időm, rengeteg noteszt írok tele velük. Amúgy is noteszmániás vagyok, bárhol járjak, veszek legalább egy füzetet. Van Rómából, Oslóból, Brüsszelből, Moszkvából... És olykor-olykor ezekből szüretelek. Teljesen elfeledett ötletek ugranak elő néha a dzsungelből, továbbfejlesztem őket, és örvendezek. Afféle halász–vadász–gyűjtögető munka ez. No persze nem mindig hasznavehető, amit találok. Akkor szépen kihúzom, kidobom, hiszen ez legalább olyan fontos része az írásnak, mint a szövegrögzítés. Valaki azt mondta, egy életmű súlyát nem a leírt, hanem a kidobált szavak száma adja meg. Kik a kedvenc költői, írói?Kosztolányi és Weöres mindenképpen, de nagyon hosszú a lista. Prózában pedig Orhan Pamuk, Mario Vargas Llosa, Julio Cortázar, Gion Nándor, Torgny Lindgren, Yasmina Khadra vagy Arto Paasilinna hatnak rám leginkább mostanában. Színes világok, virtuóz írástechnika, remek történetek. És persze maga az ember ezerféle fénytörésben, ölve-ölelve, ahogy mesél, és képére formálja az egész világot.Susla Béla