„Táncról beszélni nem könnyű”

Miért jó táncosnak lenni az Ifjú Szivekben?Azért, mert folyamatosan tanulok és mindig új kihívások elé állítanak. Hihetetlen, hogy amikor már úgy érzem, tudok valamit és egy idő után visszatér az adott feladat, teljesen másképp viszonyulok hozzá, és újat tudok hozzátenni. Egy korábban elsajátított táncanyagban is új nüanszokat fedezek fel a vendégoktatóknak vagy a társulat művészeti vezetőjének köszönhetően, és másképp állok hozzá, hiszen én is folyamatosan változom. Hégli Dusannal dolgozni ezért nagyon izgalmas. Mindig új utakat keres. A Szivek műsoraiban a néptánc mindig más és más megközelítésben kerül színpadra, ami tőlünk, táncosoktól nyitottságot, befogadókészséget követel. Ahhoz, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, nap mint nap túl kell lépnünk saját fizikai és szellemi korlátainkon, soha nem elégedhetünk meg azzal, amit már tudunk. Szeretem ezt. Megfeszített munkával jár, sokszor nagy önuralmat igényel, átmenetileg sokszor esik kétségbe az ember. De így születhetnek olyan előadások, melyeket a szakma és a közönség egyaránt elismer. Fontos, hogy egy színpadi mű ne csak a szakmabeliek számára legyen élmény. Olyan előadások kellenek, amelyeket mindenki élvezni tud. A mai világban nagy dolog, ha valaki beül egy néptáncon alapuló műsorra. Ezek az emberek kíváncsibbak és nyitottabbak az átlagnál, ezért a maximumot kell nyújtani számukra. Több társával együtt nagyon fiatalon került az együttesbe…Igen, tulajdonképpen nem is igazán tudtuk, mi vár ránk. Persze sejtettünk ezt-azt, de a hivatásos táncszínház munkájába nem láthattunk bele. 2006-ban kezdtem a gimnáziumot a pozsonyi Duna utcán, ahol az Ifjú Szivek akkori táncosai vezették a képzést. Azontúl, hogy mozdulatelemzést, vizuális kultúrát, népzenét és művészettörténetet tanultunk, néptánccal is foglalkoztunk. Ez volt az Ifjú Szivek ifjúsági csoportja, amely egyébként mind a mai napig működik, csak most Pozsony Táncegyüttes néven. Másodikos korunkban kerültünk a „felnőtt” társulatba, a gimnáziumot attól fogva magánúton végeztük. A mostani társulatból két lány és egy fiú kezdte velem együtt a profi karriert. Sokat kaptunk és kapunk ma is a Szivektől, a tánctól. Mióta foglalkozik tánctanítással?Oláh Attila egykori Szivek-táncossal együtt tavaly februárban vettem át a dunaszerdahelyi Csallóközi táncegyüttes vezetését. Ez egy másfajta tevékenység, de ott is rengeteget tanulok. Azelőtt is jártunk már több helyre tanítani, de most folyamatos munkát végzünk egy stabil tánckarral. Nekem kell megmondanom, miként csinálják a lányok a kettes csárdást, hogy olyan legyen, amilyennek akarom. Táncról beszélni nem könnyű. Mindent úgy kell elmagyarázni, hogy pontosan azt értsék, amit ki akarok fejezni. Azzal, hogy magamnak megfogalmazom, mit hogyan csinálok, bennem is jobban tudatosul a dolog. Hogy halad a csoport?Most már kezd beindulni, egyre több helyre hívnak minket, fokozatosan bővül a repertoár. Egyre több anyagot sajátítanak el a tagok, és új koreográfiák készülnek. Nagyon jó velük dolgozni. Vannak a néptáncon belül „trendi” tájegységek, divatok, felkapott táncok?Nagy különbség, hogy milyen funkcióban beszélünk a táncról. A néptánc alapvetően egy szórakozási forma, amit alkotó emberek különböző gondolatok, érzelmek közvetítésére használnak. Természetesen minden táncosnak van kedvence, ha saját szórakozásáról van szó, de a színpadi alkalmazásnál más szempontok is befolyásolják a választást. Kifejezett trendekről talán túlzás lenne beszélni, de persze van, amit mindenki szívesen használ. A nagy klasszikusokat, a mezőségi vagy a kalotaszegi táncokat sokan, sokféleképpen műsorra tűzik. Minden feldolgozás más és más, hiszen minden koreográfus más elemeket emel ki, mást szeretne kifejezni a koreográfiájával. Másrészt minden táncosnak más mozdulatsor „áll jól”, tehát személyre kell szabni a feladatokat. Ma már töménytelen mennyiségű információ, adat, filmfelvétel áll a rendelkezésünkre. Ha az ember belemélyed egy-egy tánc elsajátításába, gyakran megesik, hogy a tanulási folyamat során nagyon megszereti. Így aztán sok kedvencünk van. Úgy tudom, az Ifjú Szivek Táncszínház ismét nagy dobásra készül.Bizony. Jelenleg gőzerővel próbálunk a Kakukktojás pozsonyi bemutatójára, mert a fővárosi közönség még nem láthatta. A műsorral ugyan már sok helyen jártunk, de február 28-án a Pozsony Táncegyüttessel közösen lépünk színpadra a Hviezdoslav Színházban. Ebben a formában tehát először látható a Kakukktojás, ráadásul az állandó zenekarunk mellett a budapesti Balogh Kálmán cimbalomművész, egy igazi „világsztár” is fellép velünk. Idén ünnepeljük ugyanis az Ifjú Szivek megalapításának 60. és a táncszínház fennállásának 15. évfordulóját. Ez lesz a jubileumi év első rendezvénye.